Brutálisan őszinte abban, hogy nincs menekvés - A légy (1986)

Hú, jó régóta készülök arra, hogy egyszer csak eljön a pillanat, amikor végre írhatok erről a filmről. És hát keresve sem találhatnék neki jobb helyet, mint a halloween-i időszakot. Ugyanis, ha emlékszel, horror hónapot hirdettem a múlt pénteken, ami a következő tematika szerint épül majd fel: első hét 80-as évek, második hét 90-es, harmadik hét 00-es és a negyedik héten jön egy újabb trashmozi. És mindezt a legfincsibb horrorokból kutyuljuk ki. 

Ez az első hét, szóval a 80-as évek egyik horror különlegességével kezdünk, íme David Cronenberg testhorror látomása egyenesen 1986-ból, A légy!

De először is a közérdekűek:

Ha tudod, ha nem, ez egy durva horror. A képek és a szöveg felkavaró lehet azoknak, akik nem bírják gyomorral az ilyesmit. Bár igyekszem majd nem túl ízléstelenül írni, illetve olyan pillanatokat csatolni a filmből, amelyek nem viszik el a posztot a kibírhatatlanul gusztustalan kategóriába, a bejegyzés még így is lehet, hogy zavaró lesz. Csak óvatosan!

Emellett a horror volta miatt ezt a bejegyzést kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom! 

Ha visszajáró vendég vagy, már tudod, hogy az írás tele van SPOILERekkel, szóval, csak csínján az olvasással.

És ha a figyelmeztetéseken túl vagyunk, akkor kezdjünk is hozzá. Vár minket három Telehas, egy szerecsétlenül járt tudós, egy szerelmes újságírónő és egy peches légy. Drágáim, indulunk!

Seth a telehasban; még nem is tudja, de az utolsó emberként töltött pillanata ez.

        A légy - Az emberi létezés törékenysége a test borzalmán keresztül

David Cronenberg 1986-ban bemutatott klasszikusa, A légy nem csupán a testhorror egyik meghatározó mérföldköve, hanem egy olyan film is, amely beleássa magát az emberi létezés legmélyebb, legfélelmetesebb rétegeibe. A film időtlen módon boncolgatja a test és lélek közötti feszültséget, miközben egy groteszk és fájdalmas metamorfózison keresztül mutatja be azt, hogyan válhat a test az ember saját börtönévé. A film félelmei mélyebbek, mint a külső átalakulás borzalmai; a legnagyobb szorongást az idézi elő, hogy a karakterek élete összeomlik, és teljesen elvesztik a kontrollt a saját létük felett. 

Megjegyzem, imádom az olyan sztorikat, ami nem a nagy nyilvánosság előtt zajló tragédákkal vagy rémségekkel foglalkozik, mint például az Armageddon vagy a Hetedik. A légy is az olyan filmek közé tartozik, amelyik egy kis buborékban játszódik és a néhány szereplőn kívül senki sem tud a borzalmakról, nem írnak róla a az újságok (egyelőre), nem szerepel a híradóban. Szerintem ez teszi igazán hihetővé, valóságossá a filmben megtörtént szörnyűségeket. 

Na, de mielőtt nekikezdünk felboncolni ezt a mozit, lássuk, hogy pontosan mi is a film sztorija, kik a szereplői és miként kapcsolódnak egymáshoz.

       A történet – Tudományos álmok és emberi katasztrófák

A légy központi figurája Seth Brundle (Jeff Goldblum), egy excentrikus, zseniális tudós, aki, mivel minden közlekedési eszközön rosszul van, feltalál egy teleportáló gépet, amely képes tárgyakat, majd később, bizonyos finomítások után élőlényeket is egyik helyről a másikra szállítani. A tudományos felfedezés izgalma és az emberiség előrehaladásának víziója, na meg a részeg férfi féltékeny sértettségétől hajtva Brundle tesztalannyá válik saját kísérletében. Azonban Seth túlzottan elővigyázatlan, és egy váratlan hiba történik: egy légy véletlenül bekerül a gépbe Brundle-lel együtt, miközben ő teleportál. A teleportáció során Brundle és a légy DNS-e összefonódik, és ezzel kezdetét veszi Brundle átalakulási folyamata.

Ez az átalakulás fokozatos és visszafordíthatatlan. Kezdetben Brundle emberfeletti erőre, reflexekre tesz szert, de ahogy a légy DNS egyre inkább uralomra jut a testében, Brundle fizikai megjelenése is eltorzul. Bőre rohadni kezd, kihullanak a fogai, leesnek a körmei miközben groteszk, légy-szerű formát ölt. De nemcsak a teste, hanem az elméje is hanyatlik és ahogy átalakul, fokozatosan elveszíti emberi vonásait és racionalitását.

Seth azért akarja lehetővé tenni a teleportálást, mert rosszul van az autóban.

       A szerelem és az emberi kapcsolatok tragédiája

Az újságíró Veronica Quaife (Geena Davis), aki a film során Brundle barátnője lesz, dokumentálja a tudós életét.  Ő maga is sorsdöntő szerepet játszik a film alakulásában. (Egyik este a faképnél hagyott Seth féltékenységében lerészegedik és ekkor dönt úgy, hogy nem vár tovább, átsugározza önmagát az egyik telehasból a másikba.) Veronica és Seth kapcsolata eleinte szenvedélyes, de ahogy Brundle egyre jobban átalakul, a kettejük dinamikája is megváltozik. A szeretet, amit egymás iránt éreznek, erősen próbára teszi az, hogy Brundle szörnyeteggé válik, és Veronica képtelen feldolgozni, hogy a szeretett férfi fizikailag és mentálisan is eltávolodik tőle.

Veronica viszonyulása Brundle átalakulásához igazi emberi tragédia: végig kell néznie, ahogy szerelmét lassan elemészti ez a szörnyű betegség. Ez az érzelmi terhekkel teli helyzet ráadásul csak tovább fokozódik, amikor kiderül, hogy Veronica terhes Brundle gyermekével. A film egyik legmegdöbbentőbb és leggyötrőbb jelenete, amikor Veronica rémálmában egy hatalmas, emberszerű lárvát szül – egy groteszk kép arról, hogyan válhat egy szép kapcsolat önmaga eltorzult paródiájává.

       A testhorror mestersége – Cronenberg nyelvezete

Cronenberg soha nem rejtette véka alá vonzalmát a bodyhorror iránt. Filmjeiben a test, mint az identitás kifejeződése központi szerepet játszik, és mindig a fizikai deformáció és a szellemi összeomlás kettőssége határozza meg a karakterek sorsát. A légy esetében ez a tematika a maximumra van emelve: Brundle nem egyszerűen csak eltorzul, hanem teljesen kifordul önmagából, maga az emberi test változik egy addig sosem látott hibrid-szörnyeteggé.

Cronenberg megjeleníti a biológiai átalakulás minden szörnyű és gyomorforgató részletét. Brundle fogai kihullanak, a bőre foszladozik, testéből undorító váladékok szivárognak, a gyomrából feltörő, ételpuhító nedvről nem is beszélve  – mindezek az elemek a test és az identitás különválását hivatott megjeleníteni. A test nem csupán egy "eszköz" vagy épp az elme kivetülése. A fizikai átalakulás során Brundle szembesül azzal, amivé válik és ahogy elveszti emberi formáját lassan meg is szűnik embernek lenni.

A film ikonikus, rendkívül realisztikus és gyakran groteszk speciális effektjei, Rick Baker és Chris Walas munkája révén, rengeteget hozzátesznek a szinte elviselhetetlen atmoszférához. A vizuális horror mellett azonban Cronenberg soha nem engedi, hogy a történet és a karakterdráma háttérbe szoruljon. Az átalakulás fizikai borzalma Brundle mentális és érzelmi szétesésével párhuzamosan zajlik, így az, amit látunk, nem csupán undorító, hanem mélyen tragikus is.

Vajon most sikerül a kísérlet vagy ezúttal is kifordítva jön át a pávián?

       A légy, mint filozófiai és egzisztenciális parabola

Bár a film első látásra csak egy sci-fi horrornak tűnik, A légy mélyebb rétegeiben az emberi létezés törékenységét, a testünk fölötti kontroll hiányát, valamint az emberi lét mulandóságát is vizsgálja. A film egyik kulcsfontosságú kérdése, hogy meddig tud az ember ember maradni? Mi történik, ha a külsőnk annyira átalakul, hogy már nem ismerünk magunkra? Seth Brundle története az emberi létezés paradoxonját tükrözi: annak ellenére, hogy törekszünk a haladásra, a tudásra és a technológiai fejlődésre, a testünket soha nem fogjuk tudjuk teljes mértékben irányítani vagy meggyógyítani.

Szerintem a film finoman utal arra is, hogy Brundle átalakulása értelmezhető egyfajta allegóriaként a súlyos betegségekre, különösen az AIDS-járvány kontextusában, amely a film megjelenésekor a közbeszéd fókuszában állt. A test romlása, az emberi élet lassú és fájdalmas szétesése, valamint a kétségbeesett küzdelem, mind-mind tükrözik azt a kollektív félelmet, amely a betegség terjedése nyomán jelent meg.

       Kultuszfilm születése – Az örökség és hatás

A légy hamar túllépett a klasszikus horror zsánerén, és kultfilmmé vált. Miért? A válasz nem csupán a brutális ábrázolásmódjában vagy a színészi alakításokban rejlik, hanem abban is, hogy a film valami mélyen emberit közvetít. Seth Brundle története nemcsak a test fájdamas metamorfóziásról szól, hanem az identitás, a veszteség és az elmúlás univerzális kérdéseit is feszegeti. Önmagában a gore vagy a gyomorforgató képek még kevesek lennének ahhoz, hogy a film értékelhető örökséget hagyjon maga után. De, mint A légy példája mutatja, ha elég egzisztenciális mélyéséget adunk hozzá, évtizedekkel később is értelmezhető az üzenete vagy a korszak félelemei. 

Cronenberg filmje a ’80-as évek egyik legmeghatározóbb horrorfilmje lett, de egyúttal a tudományos-fantasztikum és a testhorror ötvözésével új utakat nyitott meg a filmművészetben. A groteszk, undorító átalakulások és a mély érzelmi töltet együttesen teszik a filmet időtlen mesterművé, amely évtizedekkel később is éppoly hatásos és releváns, mint a megjelenésekor.

A film hatása érezhető a későbbi testhorror filmekben és a populáris kultúrában egyaránt. A szörnyeteg-lét és az emberi természet közötti átmenet kérdésköre, amely Cronenberg munkáiban gyakran visszaköszön, számos későbbi film és rendező inspirációjává vált. Jeff Goldblum Brundle-ként nyújtott alakítása pedig szinte szimbólumává vált annak a szörnyűségnek, amit egy-egy halálos betegség jelenthet az ember számára.

A végzetes pillanat, Seth és a légy, itt még külön testben.

       A test és lélek borzalmai az időtlenség szorításában

Tehát, mint azt te is láthatod, A légy nem egyszerűen egy groteszk történet egy ember átváltozásáról. Ez a film Cronenberg vízióján keresztül az emberi létezés legmélyebb félelmeit és szorongásait közvetíti. A film minden egyes képkockája tele van feszültséggel, gyötrelemmel és az elmúlással – egy olyan világban, ahol a tudományos fejlődés és az emberi gyengeség szorosan összekapcsolódik, Seth Brundle tragikus sorsa azt mutatja meg, hogy még a legnagyobb géniuszok is tehetetlenek maradnak saját testük és sorsuk uralása felett. Mindennek az ellenkezője csupán illúzió. 

E film hatása nemcsak a horror műfajában, hanem az egész filmművészetben érezhető, hiszen A légy egy olyan mű, amely az idő múlásával egyre rétegzettebbé válik, és újabb jelentésrétegeket tár fel azok számára, akik mélyebben belemerülnek a test és lélek borzalmainak titkaiba.

       Mély érzelmi és filozófiai tartalom

Mint már említettem, a legtöbb horrorfilm ebben az időszakban inkább csak a fizikai borzalmakra koncentrált, és a cselekmény vagy a karakterfejlődés teljesen háttérbe szorult a vizuális hatások érdekében. Nem is biztos, hoyga z nézők elvárták, hogy egy horror elgondolkodtatsson. A légy viszont nem csupán egy fizikai átalakulás története, hanem egy szívszorító dráma is, amely a szeretet, veszteség és a halál témáit is boncolgatja. Seth Brundle és Veronica kapcsolatának bemutatása nem pusztán egy mellékszál, hanem a film központi érzelmi hajtóereje. A karakterek közötti érzelmi dinamika, és az a fájdalom, amelyet Veronica érez Brundle hanyatlásának tanújaként, mélységet ad a filmnek, ami ritka a horror műfajában. A tragikus szerelmi szál révén a film túlmutat a testhorror zsáner határain, és egy sokkal emberibb, fájdalmasabb élményt nyújt.

Nem mellékesen a Seth és Veronica közötti brutáljó kémia sem a véletlen műve. Goldblum és Davis együtt jártak, amikor a férfi megkapta a film főszerepét. Ő ajánlotta be a barátnőjét, akit Cronenberg és a producerek először kétkedve fogadtak, de a próbák során mindenki meggyőződhetett arról, hogy tökéletes párost fognak alkotni a vásznon.

Veronicának eleinte tetszik a "megtisztult" Seth...

       Az emberi lét törékenységének és a tudomány etikájának kérdései

Cronenberg fontos kérdéseket vet fel az emberi lét törékenységéről és a tudomány korlátairól. Seth Brundle átalakulása egyszerre tragikus és elkerülhetetlen, de egyben figyelmeztetés is arra, hogy a technológia és a tudomány korlátlan fejlődése milyen veszélyekkel járhat, ha elfelejtjük az etikai szempontokat. A teleportációs kísérlet, amely Brundle vesztét okozza, a néha elkerülhetetlen tudományos gőg és a technológia veszélyeit ábrázolja – ez a réteg hozzáad a történet relevanciájához, és tovább emeli azt a puszta fizikai borzalmak szintje fölé.

A film felveti az ember és technológia közötti kapcsolat kérdését is: hol húzódik a határ, ameddig az ember képes uralni a technológiát, és mikor válik a technológia az ember elpusztítójává? 

Seth Brundle teleportációs kísérlete egy olyan technológiai áttörés, amely képes lenne radikálisan átalakítani a világot. Azonban a technológiát, amit használ, nem érti teljesen, és ez eredményezi a végzetes és halálos hibát,amit Seth elkövet a teleportációja során. Ez az alaptörténet alapvető kérdéseket vet fel a tudomány és technológia kontrollálásával kapcsolatban. A film arra figyelmeztet, hogy a technológia fejlődése során gyakran nem mérjük fel teljes mértékben azokat a lehetséges következményeket, amelyek egy-egy innovációval járhatnak. Brundle nem számít arra, hogy a teleportáció ilyen borzalmas eredményt hozhat, de miután a folyamat már elindult, képtelen megállítani vagy visszafordítani azt.

Ez a félelem különösen fontos a modern társadalomban, ahol a tudományos felfedezések gyakran megelőzik az etikai és biztonsági szabályozásokat. A film arra is utal, hogy a tudósok sokszor elszigetelten, a társadalomtól függetlenül dolgoznak, és ez a tudományos arrogancia végzetes hibákhoz vezethet. 

... de később már nem rajong túlzottan érte.

       Az emberi test határainak átlépése

Brundle kísérlete nemcsak egy technológiai újítás, hanem a természet törvényeibe való beavatkozás is. A teleportáció során Brundle génjei keverednek a légyével, és az átalakulása egy groteszk, biológiai mutációval jár. Ez az átalakulás szimbolizálja azt a félelmet, hogy a technológia képes az emberi testet és identitást akár visszafordíthatatlanul is megváltoztatni.

Az emberi test feletti kontroll elvesztésének félelme szorosan összefügg a modern technológiai fejlesztésekkel, mint például a genetikai manipuláció, a biotechnológia, vagy a transzhumanizmus. A légy arra figyelmeztet, hogy a technológia által létrehozott lehetőségek – például a testünk „javítása” vagy módosítása – kiszámíthatatlan és veszélyes következményekkel is járhatnak. Brundle átváltozása valójában egy metafora az ilyen típusú beavatkozásokkal járó félelmekre: ha túl messzire megyünk, akkor már nem leszünk képesek megőrizni emberi mivoltunkat.

       A tudomány és az etika szétválasztása

A film és talán az emberiség egyik legnagyobb félelme az, hogy a tudomány gyakran figyelmen kívül hagyja az etikai kérdéseket, amikor új technológiákat fejleszt. Seth Brundle-t nem foglalkoztatják a potenciális veszélyek vagy morális kérdések, amelyek a teleportációval járhatnak. A kísérlet végrehajtásának elsődleges célja a tudományos előrehaladás, és Brundle-t saját ambíciója hajtja, anélkül hogy megállna, és elgondolkodna a lehetséges következményeken. Ez a fajta technológia iránti vak hit és a tudományos arrogancia végzetes hibákhoz vezet a filmben.

Az emberi kíváncsiság és a technológiai innováció feletti kontroll elvesztése, különösen akkor, ha az etikai megfontolásokat félreteszik, egy másik központi félelem, amelyet a mozi kifejez. Ez a téma visszaköszön olyan aktuális technológiai fejlesztések kapcsán, mint az emberi génszerkesztés vagy a mesterséges intelligencia kutatás, amelyek gyakran felvetik azt a kérdést, hogy az emberiség képes-e felelősségteljesen kezelni az általa teremtett technológiát.

Seth átalakulása egyre szemebötlőbb.

       A technológia és az emberi identitás megkérdőjelezése

Brundle átalakulása során nemcsak fizikai értelemben változik meg, hanem mentálisan is. Az, hogy egy légy génjei keverednek az övével, fokozatosan eltorzítja az identitását és személyiségét. Ez a változás arra utal, hogy a technológia képes átalakítani nemcsak a testünket, hanem azt is akik vagyunk. A film alapkérdései között szerepel, hogy mi tesz minket emberré, és mi történik, ha a valami ezt a lényeget fenyegeti.

Az ember és gép kapcsolatának kérdése, valamint a biotechnológiai beavatkozások lehetőségei egyre inkább központi témává váltak a modern világban. Az olyan fejlesztések, mint a kiborgtechnológia, a mesterséges intelligencia és az agy-számítógép interfészek lehetővé teszik, hogy technológiai úton módosítsuk és kiterjesszük az emberi identitást. A légy figyelmeztet arra, hogy ezek a módosítások elidegeníthetnek minket saját emberi mivoltunktól, és akár szörnyű következményekkel is járhatnak.

       Az ember és a technológia szimbiózisa – Elkerülhetetlen beavatkozás?

A film sugallja, hogy a technológia és az ember egyre inkább összeolvad, és ez a folyamat elkerülhetetlen. Brundle és a légy keveredése nem csupán a tudományos hiba következménye, hanem annak metaforája, hogy az ember egyre inkább összefonódik a technológiával. Erre még inkább ráerősít az a kép, amit a film végén látunk; miután Brundle-légy magába akarja olvasztani Verinocát és teleportáció véletlenül nem a nővel, hanem magával a telehassal komboinálja őt, végleg a gép részévé válik. A modern világban ez a félelem abban a kérdésben nyilvánul meg, hogy mennyire válunk függővé a technológiától, és mennyire képes az megváltoztatni mindennapi életünket, identitásunkat és társadalmi struktúráinkat.

A film figyelmeztet; ez az összefonódás veszélyes lehet, hiszen a technológia határai elmosódhatnak az emberi élettel. A modern társadalomban ez a félelem látható például a mesterséges intelligenciával, a robotikával vagy az autonóm technológiákkal kapcsolatos vitákban, amelyek során sokszor felmerül a kérdés: meddig mehetünk el az emberi természet átalakításában?

Bárhogy is nézzük, A légy visszatükrözi a technológia fejlődésével kapcsolatos alapvető félelmeket: az emberi test és identitás kiszolgáltatottságát a tudományos beavatkozásoknak, a technológia feletti kontroll hiányát, és a tudomány etikátlan használatának veszélyeit. A film arra hívja fel a figyelmet, hogy a technológia, ha nem figyelünk a határokra, könnyen elszabadulhat, és az emberi létezés alapjait is fenyegetheti.

Na, de kicsit elkanyarodtam a film méltatásától. Bocs, de úgy éreztem, jobb ha a techfóbiát is megemlítem itt, mint ha később tenném. Viszont így, hogy most ezt lezártunk, haladjunk tovább a film értékeivel. 

És egyre gusztustalanabb is.

       Jeff Goldblum alakítása – Ember és szörny tragikus keveréke

Jeff Goldblum játéka szintén meghatározó szerepet játszott abban, ami kiemeli a filmet a többi kortása közül. Az általa alakított Brundle nem egyszerűen áldozat, és nem is klasszikus értelemben vett szörnyeteg. Goldblum rendkívüli érzékenységgel és komplexitással hozza a karaktert, akiben kezdetben ott a tudományos kíváncsiság, az ambíció, de ahogy a metamorfózis előrehalad, a test átalakulása mellett a lelki, érzelmi összeomlása is láthatóvá válik. Mintha egy légy, agyat és értelmet kapna; a metamorfózis előrehaladtával az emberi gondolatok egyre sötétebbek, hallani, ahogy a beszéd mögül ki-kizümmög a légy. Így a nézők nemcsak a külső torzulást látják, hanem a belső szenvedést és az identitás elvesztését is, amit Goldblum teljesen hitelesen közvetít.

Az ő alakításával a film nem csak egy klasszikus szörnyfilm, hanem egy mély, tragikus történet is az emberről, aki nem ért fel önmagához és immár nem tud mást, mint elpusztítani önmagát. Goldblum játéka révén Brundle egy érzelmileg árnyalt, empatikus karakter lesz, akinek küzdelme szinte már az elviselhetetlenségig megrendítő.

       Testhorror és groteszk transzformáció új szintje

Cronenberg testhorrorja nem pusztán sokkoló vagy undorító, hanem szimbolikus is. Brundle átalakulása nem csak egy fizikai folyamat, hanem egy allegória a betegségre, az öregedésre, és az emberi test elkerülhetetlen hanyatlására. A film megjelenése idején az AIDS-járvány éppen felfelé ívelt, és sokan a filmben Brundle átalakulását egyfajta metaforának tekintették a halálos betegség pusztítására. (Az biztos, hogy nehéz nem párhozamot vonni a film és az AIDS járvány között.) Cronenberg nem szimplán a rémületet mutatja meg a test torzulásában, hanem arra kényszeríti a nézőt, hogy szembenézzen azzal a fájdalmas igazsággal, hogy a test mindig el fog árulni minket, akárhogy is próbálunk küzdeni ellene.

A film vizuális effektek terén is új mércét állított fel. Rick Baker és Chris Walas által készített, Seth rendkívül valósághű és undorító átalakulásai nemcsak látványra sokkolnak, hanem pszichológiai szinten is megérintenek, hiszen Brundle fokozatos eltűnése (vagy feloldódása?) ebben az új lényben egyfajta fizikai és érzelmi szorongást is előidézhet a nézőben.

       A sötét és zárt atmoszféra – Cronenberg stílusjegyei

Cronenberg világa zárt, sötét és nyomasztó, és A légy atmoszférája szinte tapinthatóan tele van feszültséggel. A film legnagyobb része belső terekben, főként Brundle lakásán/laboratóriumában játszódik, amely szimbolikusan is Brundle egyre szűkülő világát tükrözi. A film vizuális stílusa – a laboratóriumi környezet kontrasztja Brundle testének groteszk hanyatlásával – folyamatosan emlékezteti a nézőt arra, hogy nincs menekvés. A nyomasztó környezet és a lassú, fokozatos átalakulás folyamatos szorongást kelt, amely szinte elviselhetetlenné teszi a végkifejletet.

Cronenberg minimalista megközelítése és a karakterekre való fókuszálás is szemben állt azzal a tendenciával, hogy a horrorfilmek gyakran inkább a speciális effektek és nagyobb léptékű akciójelenetek felé fordultak. Az aprólékosan megkomponált jelenetek és a belső feszültségépítés mesteri módon fokozza az érzelmi bevonódást, ami miatt A légy lassan hatol egyre mélyebben a néző húsába.

És hiába kerül hihetetlen képességek birtokába...

       A feloldozás és a megváltás hiánya

Míg sok kortárs horrorfilm a túlélés vagy a megváltás narratívájára épül, A légy brutálisan őszinte abban, hogy nincs menekvés. Seth Brundle története végzetszerű, és nincs semmi, ami megmenthetné őt. Ez a végső nihilizmus, a visszafordíthatatlanság elkerülhetetlen érzése az, ami még megrázóbbá és emlékezetesebbé teszi a filmet. A nézők végig remélik, hogy valami módon Brundle megmenekülhet, de a film kegyetlenül szembesíti őket azzal, hogy a természet törvényei nem állnak meg, és a technológia, bár nagy hatalommal bír, nem képes legyőzni az emberi test pusztulását.

Mindezen pontokkal – a mély érzelmi dráma, a filozófiai tartalom, a zseniális színészi alakítás, a vizuálisan és pszichológiailag is hatásos testhorror, valamint a film nyomasztó, szinte elkerülhetetlen végzete –  együttesen emelkedik A légy a kortárs horrorfilmek fölé. A film több mint egy groteszk átváltozástörténet: egy olyan mélyen emberi tragédia, amely az emberi létezés és a test horrorjának időtlen kérdéseivel foglalkozik.

És hát mind a kritikusok, mind a nézők imádták a filmet és nemcsak a horror rajongók tetszését nyerte el, hanem azokét is, akik a művészibb megközelítésű filmeket kedvelték. A kritikák leggyakrabban a következő aspektusokat emelték ki: