1998 decemberében kezdődik a történet. Egy hajléktalan ember sétált Edinburgh viharos utcáin. Az éjszakai vihar elől menedéket keresve betért a Szürkebarátok udvara nevű épületbe, aztán betört az ott lévő egykori börtön régi cellájába, mert kétségtelenül vonzotta az ép tető. Belül a falak már nagyon kopottak voltak, így a hajléktalan örülve a sikeres betörésnek, elkezdte felkutatni a terepet gyertyája segítségével. A padlón nagy lyuk tátongott, amelyet vasráccsal fedtek le. Felemelte ezt, majd leereszkedett a mélybe a pince keskeny lépcsőin. Lenn négy fából készült koporsó volt. A hajléktalan azt remélte, hogy kincseket találhat benne, ezért betörte a fedelét. Miközben ezt tette, lyuk nyílt meg a lába alatt és lezuhant egy harmadik kamrába, amelynek létezése korábban ismeretlen volt. Később kiderült, hogy ezt a helyet régen halottak illegális eltemetésére használták. Viszont az itt lévő hullák nem csontvázak voltak. A félig bomlásban lévő, zöld nyálkával borított oszlásban lévő tetemek beesett arcvonásokkal, rongyos ruházattal, kifakult hajjal és elviselhetetlen bűzzel rendelkeztek. Mivel a sírhelyet lezárták, a hullák koruk ellenére viszonylag épen megmaradtak. A koldus menekülőre fogta, aztán sikerült kijutnia a lyukból, de útközben valamilyen energia fejét a falhoz csapta. A közelben lévő biztonsági őr és kutyája furcsa zajokat hallott a régi börtönből, ezért kimentek megnézni mi történik ott. Látta, amint egy alak véres fejjel feléje rohan. Mivel azt hitte kísértet, nagyon megijedt, majd a koldussal együtt más-más irányba rohantak Edinburgh utcáin. A biztonsági őr másnap mindent elmondott a munkahelyén. A koldusról viszont soha többé nem hallott senki. A hely, ahová betört a Fekete kripta volt, ahogyan azt régen nevezték. Az egyik holttest XVII. századi bíróé volt, a másik pedig a hírhedt Véres MacKenzie néven ismert ügyvédé.
MacKenzie 1677-ben büntetőeljárást szervezett a protestáns szövetségesek tagjainak megtorlásként azért, amiért megtagadták az áttérést a katolikus hitre. 1679-ben a presbiteriánusok szövetsége vereséget szenvedett a Bothwell-híd melletti csatában, közülük háromezer tagot elfogtak. MacKenzie a Szürkebarátok udvarába vitette őket (Grey friars), ahol hamarosan felakasztották legtöbbjüket. Akiket lefejeztek, azoknak koponyái a városfalakon rohadtak hónapokig. Több embert viszont fogva tartottak a börtönben, amely így az első rögzített koncentrációs tábor lett. Legtöbbjük a rossz körülmények miatt meghalt a fogságában, a néhány száz túlélőt aztán Ausztráliába szállították fegyencként. A becslések szerint MacKenzie volt a felelős 18 000 protestáns honfitársuk haláláért a terror uralma alatt, amelyet ma Gyilkos időknek neveznek.
A hajléktalannal megtörtént eset után már másnap egy ismeretlen nevű nő a börtön ajtaján lévő vasrácson keresztül kukucskált be, mivel feltehetőleg hallotta a helyi pletykákat. Valamilyen hideg energia lelökte őt a lépcsőn. Nem sokkal ezután egy másik nőre bukkantak a börtönben, aki a földön feküdt és nyakán zúzódások rajzolódtak ki ki. Azt állította, hogy láthatatlan kezek próbálták megfojtani. Hasonló sérüléseket találtak egy másik sértetten is, ezúttal egy fiatal férfin, őt a boltívvel szemben találták a földön elájulva. A balesetek híre eljutott a városi tanácshoz is, ezért bezáratták a fekete kriptát, területét pedig ezentúl tiltott zónának nyilvánították, ahová senki nem léphet be engedély nélkül. Ez egészen addig tartott, amíg a helyi idegenvezető, Henderson engedélyt kért a tanácstól arra nézve, hogy túrákat vezessen errefelé. De a paranormális jelenségek sorozata ezzel korántsem ért véget, sőt fokozódott. A fekete kripta kísértetjárta helyén 1998 óta 450 attrocitás történt. Mindezek csupán a bejelentett esetek, így nem tudni valójában hány ilyen eset történhetett valójában. Tüzek lobbantak lángra több alkalommal, állati tetemek nagy tömege jelent meg, amelyek korábban a tiltott zóna területén belül haltak meg valami oknál fogva. Az emberek elájultak, valamilyen ismeretlen erő kitépte a hajukat vagy eltörte az ujjaikat, megrúgták, megütötték őket, néhányan meg is haltak állítólag. Minden felszerelt kamera nem sokkal üzembe helyezésük után megsérült vagy meghibásodott. Voltak olyan esetek is, amikor nem a helyszínen észlelték egyesek a támadásokat, hanem hazatérésük után vették észre csak testükön a karcolásokat és égési sérüléseket. Ennek oka az volt többek szerint, hogy a kísértet követte őket.
Egy rendőr miután hazatért a kripta területén megszervezett túrából, nyakán erős égető érzést tapasztalt. A tükörhöz ment, hogy megnézze mi az. Nyaka alsó részén, az ádámcsutkája alatt vörös vágás keletkezett, de miközben nézte magát a tükörben, valami újabb karcolásokat vágott a húsába. Öt ilyen mélyebb vágás keletkezett egymás után a nyakán, ezért kórházba kellett menjen. Nem sokkal később a rendőr látogatást tett anyjánál, de a kísértet követte őt oda is. Mivel a nő nyakán is pontosan öt karcolásnyom jelent meg aznap, a kísértet valószínűleg nála maradt a házban. Időnként egy adott túra összes résztvevője ugyanazokat a jelenségeket tapasztalta a kripta közelében. De nemcsak ők, hanem a túrákat vezető Black Hart Ent. is részletes nyilvántartást és fényképeket vezet a mauzóleum és környékének látogatói által elszenvedett sérülésekről. Alkalmanként beszámoltak illatos sók zavaró aromájáról és a kén erős szagáról, míg megmagyarázhatatlan nevetést és morgást hallottak olyan furcsa kopogó hangokkal együtt, amelyek látszólag a talajszint alól származtak. Az egyik turné tagja szerint: Alig léptünk be a fekete kriptába, már elkezdtük hallani hátunk mögött a kopogásokat, amelyek fokozatosan egyre hangosabbak lettek. Úgy tűnt, hogy valami felfelé és körbe mozog a falakon. Érdekes módon ördögűzést kétszer hajtották végre a helyszínen, először egy C. Grant nevű ember vezetésével, majd egy évvel később pedig fia által. Mindkettő sikertelen lett, mivel a támadások folytatódtak. Grant másnap szívinfarktusban meghalt.
A poltergeist ténykedése mint korábban is kiderült, nem korlátozódott a sírhely területére. A helyhez közeli vagy szomszédos házakban a lakók összetört tányérokról, tüzek keletkezéséről, repülő tárgyakról számoltak be. Aztán 2003-ban tűzvész sújtotta Henderson otthonát, aki a túrák vezetője volt. Henderson szerint a tűz, amelynek okát a biztosítási nyomozók nem tudták azonosítani, elpusztította a leveleket, fényképeket, nyilvántartásokat és nyilatkozatokat a MacKenzie poltergeistről is az anyagi károkon kívül. Néhányan úgy vélik, hogy ez a poltergeist felelős egyéb rosszindulatú és furcsa tevékenységekért is Edinburgh más kísértetjárta helyein, például a Déli Híd nevű épület esetében. Kiderült ugyanis, hogy régen, még a skót protestánsok testeinek eltemetése előtt a hely temető volt, méghozzá sokkal nagyobb kiterjedésű helyen, mint a mai épülettömb. Mivel nagyon sok embert temettek el itt, a felszín a korábbi mélyedésből így dombbá alakult. Különösen esős napokon a csontok egy része valóban a felszínre emelkedik. Ezért nem ritka errefelé, ha valaki csontot talál a fű között. Számos azonosíthatatlan alakzat észlelése történt a sírkövek között: sápadt figurák, spektrális fehér alakok és gyermekek szellemei. Utóbbit annak a gyereknek a kísértetének hiszik, aki egy nap elmenekült a George Heriot iskolából, hogy elkerülje tanára verését. Elrejtőzött a fekete kriptában, de csapdába esett ott, mert a szellem nem engedte el onnan és végül levágta a fejét.
A Bobby nevű kutya kísértetének hangját is hallani állítólag, aki sokáig itt őrizte gazdája sírját. De a MacKanzie poltergeisthez még az említetteken kívül több megoldatlan gyilkosságot kötnek, mivel a célszemélyek napokkal azelőtt jártak a sírhelynél vagy a temető mellett. Az egyik ilyen eset nem Edinburgh-ban történt, hanem Dundee-ben, ahol George MacKanzie született. Itt egy malomban dolgozó lány életét vesztette azon a helyen, ahol nem messze a poltergeist születési helye volt. A lány szellemet látott, aki folyton üldözte őt és az őrületbe kergette. Végül annyira hatalmába kerítette, hogy a lány testét munkahelyén felaprította a dagasztógép. Bármi is az igazság a fekete kripta körül, az esetek gyakorisága miatt a század egyik legnagyobb rejtélyévé vált.
