Sok mitológiai történetben fordulnak elő pillangók a világ minden táján. A lepkék metamorfózisa a természet egyik rejtélye. Ezeknek a rovaroknak megvan az a képessége, hogy egy csúszó hernyóból díszes és szép szárnyas rovarrá alakuljanak át. A pillangó leggyakrabban az újjászületést, a megújulást és a reményt szimbolizálják. Az éghajlatváltozás szimbólumai lehetnek a jövőben, mivel a bolygó legritkább és leggyengébb teremtményei közé tartoznak, ezért őket fogja sújtani legelőször ez a globális probléma.
Ókor
Az ókori Egyiptomban azt feltételezték, hogy a mumifikálódási folyamatot a pillangó vagy a lepke metamorfózisa ihlette. Amikor a pillangó hernyóként elhagyja a gubót, az a reinkarnáció végső stádiuma. A mumifikációs folyamat tehát arra szolgál, hogy felkészítse és átalakítsa az embert, amíg végül újjá nem születhet a túlvilágon. Az ókori görögöknél a pillangó neve Psyche, ami lefordítva lelket jelent. Ő volt Erósz emberi szeretője is, aki az egyik történetben pillangó formájában jelenik meg. A két alakot gyakran lepkék veszik körül több ábrázoláson. Egy római szobor olyan pillangót ábrázol, amely kiszáll egy halott ember szájából, agyis annak lelke a szájon keresztül távozik.
Középkor
A középkor idején, amikor a vad babonák virágoztak, sok lepkékkel kapcsolatos negatív híresztelés született. Rossz jelnek tartották, ha három pillangót láttak együtt, de még rosszabb volt, ha valaki éjszaka találkozott egy nappali pillangóval. Egy nagy lila sólyomlepke valódi pánikot okozhatott. Ezt az ördögi pillangót halott fejnek nevezték, mert aki előtt egyszer megjelent, az illető hamarosan meghalt. Minden bizonnyal rémisztő kinézete miatt vált alvilági figurává, hiszen a lila sólyomlepke testén a halál emblémáját viseli, egy koponya képét. Franciaországban úgy gondolták, hogy a moly szárnyairól származó por vakságot okoz, ha bekerül a szembe. De nem mindig társították a gonosszal a lepkéket, mert több vallási ábrázoláson látható pillangó Jézus vagy Mária kíséretében.
Kína
A feng shui (kínai lakásfelújítási művészet) szimbolikájában a pillangók a szeretetet és az örömöt jelképezték. A címerre helyezett pillangó a heraldikai könyvek szerint a könnyedséget akarta kifejezni, valamint az ellenség feletti győzelmet. A pillangó szerelmesei vagy Liang Zhu olyan történet, amely két szerelmes viszontagságairól szól, kiknek neve Liang Shanbo és Zhu Yingtai. A cselekmény a Jin-dinasztia idején játszódik, Kr. e. 300 körül. Ez az egyik leghíresebb történet, amely a taoizmus filozófiájához kapcsolódik. Egy nap Zhuang Zhou azt álmodta, hogy ő egy pillangó, aki repül és csapkod a levegőben. Elégedett volt önmagával, hiszen azt tehette, amit akart. Aazonban nem tudta, hogy ő Zhuang Zhou valójában, nem ismerte fel önmagát és múltját. Miután hirtelen felébredt, akkor sem tudta, hogy ő kicsoda és mit álmodott. Vajon Zhuang Zhou volt álmában pillangó vagy pedig éppen fordítva történt minden. Zhuang Zhou pillangójának meséje egyértelműen feloldja az emberiség és a természet közötti akadályt, hiszen emlékeztet minket alárendelt helyünkre a természeten belül.
Ködösség és formátlanság: az átváltoztatás soha nem pihen.
Élő vagyok vagy meghaltam rég?
Vagy úgy létezem, mint Föld és az Ég,
szellemek fényessége kísérne engem?
Hová tűnik el minden olyan hirtelen,
majd nemsokéra újra itt terem?
Előttem tízezernyi lény,
hazafelé melyikhez induljak én?
Egy másik kínai mítosz szerint a selyemhernyó és a selyemlepke attól a fiatal lánytól származik, aki istennővé vált. A legenda szerint ez a fiatal lány nagyon közel állt az apjához, ezért amikor ő eltűnt, minden összeomlott körülötte. Zaklatott lett és nagyon aggódott. Megkereste lovát, majd azt mondta neki, hogy abban az esetben, ha visszahozza neki az apját, ő feleségül veszi annak ellenére, hogy csak egy ló. A ló megértette őt, és elvágtatott messzire. Amikor az apával együtt visszatért, a szülő dühös lett lányára ígérete miatt. Megölte és megnyúzta a lovat. A lány saját magát hibáztatta a ló haláláért, beburkolózott a bőrébe és egész nap sírt. Végül a lány vállán lévő lóbőr szárnyakká vált, ő pedig istennővé változott, mint az első selyemlepke.
Burma és Japán
A burmaiak úgy vélték, hogy a pillangók alvó emberek, akik csak egy ideig hagyják el a halandó testüket. Az ember csak abban a pillanatban ébred fel, amikor a pillangó-lélek visszatér hozzá, ezért szigorúan tilos felébreszteni egy alvó embert: ha a léleknek nincs ideje visszatérni a testbe, akkor a hirtelen felébredt személy minden bizonnyal meghal. Japánban a pillangót az ember lelkének megszemélyesítéseként látták. Ha egy pillangó berepült valakinek a szobájába, hamarosan a ház tulajdonosa a jövőben meglátogatja azt, akit ő a legjobban szeret. Azonban ha tömegesen jelennek meg a lepkék, azt rossz előjelnek tekintették. Példa erre a T. Masakado által vezetett felkelés Kiotó-ban, amikor nagy lepkeraj jelent meg az égen. A fehér lepke című történet is Japánhoz kapcsolódik, amelynek főszereplője egy Takahama nevű öregember, aki nagyon csendes életet élt. Sokan furcsának tartották, hogy bár előkelő családból származott, mivel egy nagyhatalmú kereskedőnél szolgált tanoncként, mégis a temetőben lett gondnok. Nagyon szerény házban élt a temető területén belül, a sírok között. Mivel soha nem házasodott meg, a nővére és annak fia gyakran felkeresték őt. Azonban a fiú nem szívesen tett látogatást a temetőbe, ezért minden alkalommal próbált valami kifogást találni arra nézve, hogy ne kelljen elkísérnie anyját. A ritka alkalmak egyikén, amikor a fiú is ott volt az öreg házában, betegen találták őt. Miközben aludt, egy fehér pillangó repült az arca körül, a párnán pihent. Az öreg unokaöccse bosszankodott, háromszor is megpróbálta elkergetni, de a pillangó mindig visszarepült és Takahama közelében maradt egészen addig, amíg ő meg nem halt. A fiú nagyon furcsállta az egészet, ezért követni kezdte a lepkét, miután az kirepült a házból. Egy Akiko nevű fiatal nő sírjához repült, majd eltűnt. Akiko sírja régi volt és moha borította. Hatvan évvel korábban halt meg, ennek ellenére sírján friss, nemrég megöntözött virágok voltak. Ritkán látni ilyesmit egy régi síron. Sok évvel ezelőtt az öreg Takahama reménytelenül szerelmes volt ebbe a lányba. Eljegyezték egymást, de az esküvő napja előtt a lány meghalt. Több mint hatvan éve ez volt első nap, amikor elmulasztotta sírjának gondozását. A pillangó valószínűleg aggódott, amikor Takahama nem jelent meg, ezért úgy döntött, hogy meg kell néznie. Egészen addig nem ment el, amíg a lelke el nem távozott, hogy vele lehessen ezentúl.
Amerika
A közép-amerikai indián népek mélyen beépítették a pillangót mítoszaikba. Az azték és maja mitológiában a tűz istene, Xiutecutli pillangóként jelenik meg. A tűz a pillangóhoz hasonlóan az átalakulás szimbóluma. Iztpapalotl istennő, az Obszidián pillangó, az áldozat általi megtisztulást és fiatalítást jelképezte. A tollas kígyóistent, Quetzalcoatl-ot úgy írták le, mint aki kezdetben lepke formájában ereszkedett le a földre. Szintén Mexikó területén, Anguangeo falujában az a hiedelem járja, hogy Halottak napja idején megjelennek őseik szellemei pillangók formájában. Fesztiválokat és felvonulásokat rendeznek ennek az eseménynek a tiszteletére. A fekete boszorkánylepke az Egyesült Államok déli részétől egészen Brazíliáig honos. A közép-amerikai folklórban általában halált vagy szerencsétlenséget jelent, főleg amikor berepül egy beteg ember házába. De nem mindig társítanak hozzá negatív szerepet: a Bahamákon, ahol pénzmolyoknak vagy pénzdenevéreknek nevezik őket, gazdaggá teszik azt az embert, akinek rászállnak a vállára. Az észak-amerikai feketelábú törzs tagjai a pillangókról azt hitték, hogy szép álmokat közvetítenek, ezért gyakran hímezte lepkéket különböző ruhákra és ágyneműkre a jobb alvás elősegítése érdekében. A hopi törzs mítoszaiban és rituáléiban kiemelkedő szerepet játszanak a pillangók, még táncot is neveztek el róluk. A pillangótánc az esőtánc egyik formája, amely a pillangót a növények életciklusának szerves részeként ismeri el.
Kelet -Európa
Oroszországban úgy vélték, hogy a halottak lelkei éjszakai lepkékké reinkarnálódnak. Negyven napig élnek nem messze korábbi otthonaiktól, hogy elbúcsúzzanak szeretteiktől, majd felemelkednek a mennybe. Oroszország keleti tájain, akárcsak Szerbiában, a pillangókat álruhás boszorkányoknak tekintették. Az orosz pillangó szó, a babochka utalhat Baba Yaga-ra, aki a szláv folklór leghíresebb boszorkánya és több történet szereplője is egyben. Romániában azt mondják, hogy azok a lepkék, amelyek éjszaka a fény felé repülnek, valójában a halott gyermekek lelkei, akik megpróbálnak hazatérni, ezért soha nem szabad bántani őket. A lepkét vagy pillangót a lányok nővé válásával is társították: azokat a hagyományos paraszti viseleteket, amelyeket házasságkötés, ünnepek vagy temetés során viseltek, fuvola-nak nevezték, ami románul pillangót jelent. Érdekes módon a kelet-ázsiai országokhoz hasonlóan Romániának is vannak történetei selyemhernyókról. Például az egyik elmeséli azt, hogy azokból a férgekből, amelyek egy halott kisfiú testét fogyasztották el, selyemhernyók keletkeztek.
A molyember
1966-ban két fiatal pár arról számolt be, hogy egy meglehetősen bizarr lény ólálkodik Point Pleasant-ban, Nyugat-Virginia államban. Arról számoltak be, hogy előző este éjfél körül találkoztak egy ember méretű, madárszerű lénnyel, amely határozottan nem repülő csészealj volt. A kriptidet hat vagy hét láb magas szárnyas emberként írták le, amelynek a szeme vörösen izzott, amikor az autó fényszórói megvilágították alakját. A fiatalok azt feltételezték, hogy egy régi, elhagyatott erőműben élt.
