A macska nagyon ősi idők óta az ember társa. Belépett az életébe, nemcsak otthonát, hanem képzeletét is meghódította. Bár a macskákkal kapcsolatos mítoszokat és legendákat nagyon különböző népek hozták létre a világ minden táján, a velük kapcsolatos megfigyeléseik némileg hasonlóak voltak. Ilyen visszatérő motívumok például a macskák természetének kettőssége, a sötét és a fény ellentéte, a szeretet és a gyűlölet, a fény és a sötét erők szolgálata.
Egyiptom
Egyiptom a macskák ősi otthona, így nem meglepő, hogy a macskákkal kapcsolatos legősibb mítoszok onnan jöttek hozzánk. Az Egyiptom déli részén felfedezett macska legrégebbi temetése egy emberrel a Kr. e. 6. évezredből származik. Maga a macska itt ősi idők óta szent állatként tisztelt. Az erre vonatkozó utalások megtalálhatók az ókori egyiptomi szövegekben, például a Kapuk könyvében és a Barlangok könyvében. Az egyik alapvető mitológiai történet elmondja, hogy Ré napisten macskává változott, hogy harcoljon Apep kígyóval, amely a sötétséget szimbolizálja (a Halottak könyvének 17. fejezete). Básztetnek, az ókori mitológia leghíresebb macskájának a kultusza nagyon népszerűnek számított, nemcsak Egyiptomban. -Macska vagyok, az élet anyja - írták az egyiptomiak Bastet szobrai alatt, akit macskafejű lányként ábrázoltak. A kezében a macska minden bizonnyal egy sistrum-ot, egy ősi hangszert tartott. Az anyaság, a gyermekek és a termékenység védőszentjének tartották. Bastet központja Bubastis városa volt a Nílus alsó részén, ahol nagy templomot építettek az istennőnek. A környező népeket meglepte az egyiptomiak macskákkal szembeni általános hozzáállása: mind házban éltek, családtagoknak tekintették őket. Egy macska meggyilkolásáért a bűnös halállal fizetett.
Görögország
A macskák legkésőbb a Kr. e. 5. században érkeztek Görögországba Egyiptomból. A régészeti ásatások során talált macskákat ábrázoló érmék ebbe a korszakba tartoznak. Annak a ténynek köszönhetően, hogy az egyiptomiak megtiltották a macskák exportját országukon kívül és minden lehetséges módon elnyomták az illegális csempészetet, nagyon nehéz volt macskát kapni, hosszú ideig felbecsülhetetlen értékű ritkaságnak számítottak. Az ókori görög mítoszokban a macska Artemisz, a hold és a vadászat istennőjének szimbóluma, akit féltékeny hajlam és bosszúvágy jellemez. Hecate, a boszorkányság védőszentje is macskává változott egyszer. Ezt Héraklész születésének mítosza írja le. A legendás hős Zeusz illegitim fia volt Alkmene által. A féltékeny Héra megbízta Lucina-t, az istenek szülésznőjét, hogy késleltesse Alkmene születését egy hétig. De Alkmene-nek volt egy odaadó cselédje, Galanphis, egy élénkvörös hajú lány. Megtévesztette Lucina-t, mondván, hogy a születés már megtörtént, majd megsemmisítette varázslatát, lehetővé téve Héraklész megszületését. Héra úgy döntött, hogy bosszút áll Galanphis-on azzal, hogy macskává változtatja és bebörtönzi az alvilágban. De Hecate, a boszorkányok királynője elengedte őt.
Róma
A rómaiak mitológiai témáik egy részét az ókori görög civilizációból kölcsönözték, így szimbolizmusuk sok szempontból hasonló. Tehát a rómaiak macskáját Diana lábánál ülve ábrázolják. Typhon mítosza figyelemre méltó. Azt mondja nekünk, hogy az istenek féltek Typhon-tól, egy szörnyű óriástól, aki kiszabadult és megtámadta Zeuszt. Félelmükben futottak és állatokká változtak, hogy az ne ismerje fel őket. Diana ebben a legendában macskává válik, elrejti a holdat. A macskák másik fontos jellegzetessége, amelyet a rómaiak észrevettek, a szabadság és a függetlenség szeretete. Ezek a tulajdonságok az állatot a szabadság római istennőjének, Libertasnak a szimbólumává tették. Ismeretes, hogy Spartacus felkelése során a lázadó rabszolgák macskákat festettek toborzó plakátjaikra.
India
A Tantropakhyana, egy tantrikus szöveg története leírja, hogy egy macska jámbor aszkétának adja ki magát az egerek előtt. Az egerek később rájöttek ostobaságukra, mikor elkezdtek fogyni, aztán elmenekültek. Manu jellemezte a macskák kapzsi, megtévesztő, káros és képmutató tulajdonságait, azt sugallva, hogy távol kell maradni azoktól az emberektől, akik ilyen tulajdonságokkal rendelkeznek. Egy bengáli népmese Shashthi istennőről és egy nőről szól, aki falánk volt, titokban ellopta az ételt, majd egy fekete macskát hibáztatott, amelyet büntetésként elűztek otthonról. A fekete macska történetesen Shashthi vahana-ja (járműve) volt, ezáltal közlekedett. Panaszt tett a rossz bánásmódról az istennőnek, aki megfogadta, hogy megbosszulja. Amikor a nő fiút szült, a macska ellopta a gyermeket éjszaka, odaadta az istennőnek, majd ugyanezt tette a következő hat fiával. A szomszédok gondatlansággal vádolták a fiatal anyát, mert kezdték azt hinni, hogy boszorkány lehet, aki megette a saját gyermekeit. Végül amikor egy lánya született, a fiatal anya úgy döntött, hogy egész éjjel ébren marad, hogy megoldja a rejtélyt. Sikerült elkapnia a macskát rablás közben, megsebesítette a karkötőjével, de a macska elmenekült a gyermekkel. Azonban vérnyomokat hagyott, az anya pedig követte ezt az ösvényt Shashthi lakóhelyéig. Ott látta fiait játszani, miközben az istennő a karjában tartotta a lányát. Shashthi elmagyarázta az anya megpróbáltatásainak okát, majd azt mondta neki, hogy kérjen bocsánatot a macskától. Az anya bocsánatot kért , amit meg is kapott, majd megígérte az istennőnek, hogy szentelt rituálé keretében dícsőiteni fogja őt, ez a Jamai-Shasthi Vrata néven vált ismertté.
Iszlám
A török folklór szerint egy Van macska ( fajta neve ) élt Noé bárkájának fedélzetén, majd amikor az árvíz visszahúzódott, Allah (Isten) megáldotta a macskát egy piros szőrfolttal a fején, amikor elhagyta a bárkát, majd az Ararát-hegyen keresztül Van városába ment. Sok Van macska azonban teljesen fehér. Bár egyetlen faj sem szent az iszlámban, a macskákat a muzulmánok tisztelik. Mohamednek állítólag volt egy kedvenc macskája, Muezza. Abu Hurairah, akinek a neve szó szerint a macska apját jelenti, fontos szerepet játszott a macskák népszerűségének megszilárdításában az iszlám világban. Mohamed társa volt, sok történet az életéről a macskák körül forog. Állítólag gondoskodott róluk, megvédte őket a naptól, élelmet biztosított a kóbor egyedeknek a mecsetben.
Szlávok
A szláv mitológia egyik legismertebb hőse Bayun. A bajuszos mesemondó történeteivel elkápráztatta az elveszett utazókat, majd megette őket. De az, akinek sikerült elkapnia a macskát, egészséget és jólétet kapott, mert a macska elkezdte szolgálni őt, mivel meséi gyógyító erővel rendelkeztek. Emellett a szlávoknak mitikus antagonista macskái is voltak Lyub és Nelyub személyében. Amikor a vörös hajú Lyub szeretetet és harmóniát hozott a házba, ahol üdvözölték, akkor a fekete Nelyub éppen ellenkezőleg, mindenkivel veszekedett és elpusztította a családot, vagyis ő lett az emberek között futó fekete macska. Csak Lyub tudta elűzni Nelyub-ot. Az uráli legendákban gyakran említenek egy zöld macskát. Az itteniek úgy vélték, hogy ez a fantasztikus teremtmény mélyen a föld alatt él, csak tüzes vörös fülei bukkannak ki a felszínre. Ha valaki látja ezeket a füleket, akkor nagy eséllyel mágikus kincset fog találni. Az Ermitázsban 1745 óta tartanak macskákat Erzsébet orosz cárnő parancsára, aki a szentpétervári palota egerek miatti problémáinak megoldására javasolta ezt a módszert, ez pedig mind a mai napig érvényben maradt. A legutóbbi adatok szerint hetven macskának saját sajtósa is van. Az Ermitázs macskái az alagsorban laknak, sőt szabad bejárással rendelkeznek a múzeum raktáraibais , hogy gördülékenyen végezhessék a munkájukat. Igényeikről három fős személyzet gondoskodik napi 24 órában. Az ellátásukról külön konyha gondoskodik, de az egészségükre is figyelnek egy nekik kialakított kórházban.
Skandinávia
A macskákat Freya istennő társaiként írták le, aki a valkűrök vezetője, az elfek és tündérek védőszentje. Freya szekéren lovagolt az égen, amelyet két hiúzhoz hasonló bolyhos macska húzott, fülükön rojtokkal. A Yule macska legendája Izlandon a XIX. században jelent meg. Ez a bika méretű szörnyeteg hegyi barlangban élt egy nőnemű óriás kannibállal együtt. Lusta és szemtelen gyerekeket raboltak el.
Japán
Bakeneko egy démonI macska, amely emberré változhat. A macskákat Japánban mindig számos babonával és előítélettel társították nagyjából a következő okok miatt : a városok megjelenésével elhagyták a vad életmódot, aztán inkább az emberekkel éltek együtt, ugyanakkor sok tekintetben megtartották a vadon élő állatok független magatartását és szokásait. A kutyákhoz képest nehéz szelídíteni őket, szemük írisze pedig a nap folyamán változik. Mivel télen gyakran statikus elektromosság halmozódik fel a macska szőrén, ez is egyfajta negatív megítéléssel társult. A nekomata egyfajta bakeneko, amely kétfarkú vérfarkas macska. Két fajtája létezik : egyikük a hegyekben él, a másik pedig nem más, mint az öreg macskák, amelyek idős korukban nekomata-vá válnak.
Kína
Itt viszont nem annyira negatív a megítélésük, mint Japánban. Úgy vélték, hogy mivel a macskák jól látnak a sötétben, kommunikálhatnak a túlvilági lényekkel és el tudják hajtani a démonokat. Macskát tartani otthon szerencsét, míg elvesztése balszerencsét jelentett. De valaki más macskájának a megjelenése is balszerencsét hozhatott. A macskákat Kínában, Guangdong tartományban és délen elfogyasztják. Még egy nagy szakácskönyv is található arról, hogyan kell otthon főzni macskát, mert egy ősi babona szerint a macskahús elűzi a betegségeket. A Kínai Népköztársaság tudományos intézeteinek köszönhetően azonban már köztudottá vált, hogy a macskahús veszélyes az egészségre. Ennek ellenére a szokásokat nehéz elhagyni, így naponta mintegy másfél ezer macskát visznek Kanton városába a macskahús piacra. De nem minden kínai tekintett a macskákra úgy, mint eleségre. Északabbra más a megítélésük. Lui Wu költő például nagyon szerette a macskáját, tizenkét verset is írt neki.
Középkori Európa
A középkori macskákat legjobb esetben hasznos kártevőknek, legrosszabb esetben pedig a Sátán ügynökeinek tekintették, mivel az egyház a gonosszal társította. A kereszténység széles körű elfogadása előtt azonban a macskákat a társadalom értékes tagjainak tekintették. A Taghairm néven ismert rituálé értelmében nyílt lángon élve megsütötték őket, aztán felnyársalták. A macska sikoltozott kínjában, így megidézte az ördögöt. Az ördög próbálta megmenteni pártfogoltját, rávenni kínzóját arra, hogy kímélje meg a macskát. De az kitartott mindaddig, amíg meg nem kapta amire vágyott. IX. Gergely pápa 1233-ban kiadta a Vox bullát, amely a macskákat – különösen a fekete macskákat – gonosznak bélyegezte. A bulla leírja egy szekta bizarr beavatási rítusait: amikor meglátja a sebektől duzzadó varangyot, a beavatott megcsókol egy lesoványodott sápadt embert, melynek hatására elfelejt mindent a katolikus hitről. Miután elfogyasztottak egy kellemes vacsorát, fekete macska szobra kel életre hátrafelé sétálva, felálló farokkal. Az új beavatott, majd a szekta mestere felugrik és fenéken csókolja a macskát. Különböző vacsora utáni orgiák után egy férfi a szoba sötét sarkából előjön, kinek alsó része bozontos, mint a macskáké. A macskaüldözés másik megnyilvánulása volt a Franciaországban gyakran alkalmazott égetés. Ez pontosan az, aminek hangzik. Egyes helyeken a courimaud-k, vagyis macskakergetők gyúlékony folyadékkal itatták át a macskát, hogy könnyebben meggyúljon, majd a városon keresztül üldözték. Végül összegyűjtötték a parázst és az elszenesedett macskadarabokat, mivel abban hittek, hogy ezek szerencsét hoznak. A vadmacska bőréről sok helyen azt feltételezték, hogy gyógyítja a reumát és a köszvényt. A megritkult macskaállománynak Európában következményei is lettek. A középkor népének ugyanis fogalma sem volt arról, hogy a pestist a Yersinia okozta valójában patkányok közvetítésével. Széles körben elfogadták az egyház véleményét, hogy Isten küldte a bajt büntetéseként. A macskákat továbbra is megölték, mert az emberek gonosznak és értéktelennek tekintették ezeket az állatokat.
Latin-Amerika
A Carbunclo egy legendás macska az észak-chilei bányászati folklórjából. Azt mondják, hogy tükör van a fején és a szeme úgy ragyog, mint a szén. Ő a fémek őrzője. A téli napforduló idején jelenik meg június végén. A mítosz szerint bárki, aki látja Carbunclo-t, kincseket talál. A Hombre Gato egy népszerű argentin népmeséből származik. Mint egy vérfarkas, csak éjszaka jön ki, állatokat és embereket zsákmányol.
