Andreas • 17 év
A lóvá tett szamár, a falra hányt bika és a lábtörlő alá bújt cica. Vagy egér. Vagy róka. Mindenesetre a mai napon becsatlakoztunk a Francia útba és rögtön sokkolt is...
Reggel negyed 8-kor léptünk ki az albergue kapuján és még teljes sötétségben indultunk el. A zarándokok nagy része már készülődött a szálláson, de az utcán nem igen találkoztunk senkivel. Annyira sötét volt még, hogy ha nem lett volna közvilágítás, akkor fejlámpával kellett volna haladnunk. Nehezen szoktam meg a reggeli sötétséget, de egyszer majd csak kivilágosodik! Mondjuk 8 óra körül...
Az étterem felé vettük az irányt, ahol előző este vacsoráztunk, mert a pincérnő azt ígérte, hogy már reggel 7-kor nyitnak, lesz lehetőségünk kávézni és megreggelizni. Ó, hányszor hallottunk már ilyen ígéretet! Hát persze, hogy nem voltak nyitva. Sebaj, majd lesz más. Addig bóklásztunk az étterem környékén, hogy észrevettük a szomszédos kávézóban a mozgást. Na ők szerencsére éppen nyitottak, így gyorsan betértünk egy jó kis café con leche és egy omlettes-sonkás tostada reményében. Néhány perc múlva a kávézót szó szerint elözönlötték a zarándokok és jó nagy zsúfoltság lett a helyiségben. Szerencsére mi éppen időben érkeztünk, így még ülőhely is jutott nekünk. Hiába, érkezni tudni kell! :-)
Mire megreggeliztünk, kivilágosodott. Bár eléggé felhős volt az égbolt, szerencsére nem esett az eső és kellemes gyaloglós időjárásnak néztünk elébe. 8:20-kor már magunk mögött hagytuk Sobrado dos Monxest és elindultunk Arzúa felé. Igen, ezen a napon fogunk becsatlakozni Arzúa településnél a Camino Francés, azaz a Francia út nyomvonalába. Na onnantól aztán számíthatunk a tömegre, legalábbis a Nortéhoz képest mindenképp.
A várostól távolodva egy darabig a főút melletti járdán gyalogoltunk, ...
.... de aztán hamarosan egy szép kis erdei útra kerültünk és ott folytattuk utunkat. A jelzések errefelé is egyértelműek és elég gyakoriak voltak, eltévedni nehéz lett volna.
Általában Erika szokott elöl menni, mert én gyakran megállok fotózni és olyankor lemaradok. Így történt most is, ám amikor utolértem Erikát, észrevettem, hogy nagyon el van foglalva valamivel. Közelebb érve láttam, hogy egy "majdnem lóval" társalog... :-)
A lóvá tett csacsi nekem is nyújtogatta a pofiját, de azért nem pusziltam meg, pedig nagyon cuki volt! :-)
Ezen a környéken többfelé botlottunk valamilyen állatos élménybe. Láttunk cicás lábtörlőt (de lehet, hogy egér vagy róka van a képen), egy romos ház falán Casanova feliratot és egy tipikus spanyol bikát, na meg kerítés mögött nyüszítő édes kutyakölyköket.
A jelzés továbbra is egyenesen előre mutatott az aszfaltút mentén, jobbra és balra szép zöld legelők, tehenek és természet vett körül bennünket.
Délben érkeztünk A Gándara, másnéven Boimorto településre, ahol egy bár teraszán szusszantunk egyet, majd indultunk is tovább. Ezután egy erdőn keresztül vezetett az utunk, ahol végre az aszfaltút mellett kitaposott gyalogösvényen tudtunk ballagni, ami sokkal komfortosabb volt a lábainknak.
Később elfogyott az údpadka, megint rákényszerültünk az aszfaltútra és ez már így is maradt egészen Arzúáig.
Délután 3 órakor érkeztünk Arzúába és amikor kereszteztük a főutcát, rögtön észrevettük a Francia úton gyalogló zarándokokat. Nem volt nehéz felismerni őket. :-)
Számítottunk rá, hogy innentől már nagyon sokan lesznek az úton, ezért időben foglaltunk szállást. Bár nem akartunk a főút közelében megszállni, de végül rátaláltunk egy nagyon jó kis alberguére, amely amellett, hogy tiszta és rendezett, nem emeletes ágyakkal, hanem szimpla ágyakkal van berendezve. (Az Albergue Cruce Caminost bátran ajánlom, érdemes ott megszállni.) Amikor azonban beléptünk az épületbe, elképedtünk a látványtól! Az előtér tele volt hátizsákokkal és gurulós bőröndökkel. Ezt egyszerűen nem tudom megérteni!
Miután kipuffogtam magam és elfoglaltuk az ágyakat, lezuhanyoztunk és kiültünk a teraszra hidratálni. Addigra már szépen sütött a nap és jólesett a folyékony kenyér az út pora után. Na jó, az aszfalt nem porzik, de akkor is... :-)
Vacsorára a kedvenc padróni paprikámat rendeltem, amit jó sok bagettel fogyasztottam, hogy azért jól is lakjak. Később rácsodálkoztunk, hogy eddig még nem is találkoztunk magyarokkal. Vajon ki lesz az első?
Ha tetszett, nyomj egy lájkot vagy a megosztás gombot és kövesd az oldalt... Köszönöm! :-)
