Árposz • 6 nap
Séta az esőben, szivárványos égbolt és lucsogó túracipők. Asztúriából átléptünk Galiciába, Las Catedrales helyett pedig codillo de cerdo jutott osztályrészül...
6:20-ra állítottam be a telefonomat, de már jóval előbb fent voltam. Egész éjjel rosszul aludtam, nem tudom igazán az okát hogy miért, pedig alapvetően nagyon jó alvó vagyok. Még teljes sötétség volt a hálóteremben, ezért a vörös fényű fejlámpámmal világítottam az ágyam környékén és egész jól össze tudtam pakolni a cuccaimat. Negyed 8-kor léptünk ki az albergue kapuján, akkor még koromsötét volt kint az utcán is.
Először kerestünk egy kávézót, ahol ittunk egy jó café con lechét és megreggeliztünk. Az egyik barátnőmnek megígértem, hogy lefotózom az elém kerülő kávéscsészéket, mert nagyon szereti azokat, ezért most itt is bemutatok egyet. :-)
Amikor elindultunk, addigra már kivilágosodott. Tapia de Casariego nem túl nagy település, így hamar kijutottunk a városból. A járdán a kövek nedvesen csillogtak és gyanús felhők gyülekeztek az égen, bármikor eleredhetett az eső.
Nem sokáig kellett várnunk rá, negyedóra múlva elkezdett szemerkélni az eső. Az az alattomosan eláztatós fajta, amelyik sunyi módon lassan, de biztosan teszi csuromvizessé a felszerelésünket, ezért jobbnak láttuk, ha felvesszük a poncsót. Jól is tettük, mert hamarosan már nemcsak szemerkélt, hanem szakadt az eső. Habár az El Tiempo (spanyol időjárás előrejelző weboldal) délig csak 0,1 mm esőt jósolt óránként, de érzésünk szerint annál lényegesen több csapadék hullott, nem örültünk neki.
Később aztán elállt az eső, akkor meg izzadtunk a poncsó alatt, az aszfaltút pedig gőzölgött a felszálló párától. Egy helyen megálltunk és levettük a poncsót, de 5 perc múlva újra eleredt, így megint magunkra kellett kapnunk. Jó játék volt! :-)
Amikor elérkeztünk egy magasparton lévő kávézóhoz, akkor már ömlött az eső, így természetesen letelepedtünk a teraszon. Később elég sok zarándok összegyűlt a bárnál, senki sem akart bőrig ázni. Amúgy errefelé minden kávé mellé kaptunk egy kis édességet vagy kekszet, ezeket sosem ettem meg, hanem eltettem későbbre, jól jön az majd valamikor.
A kávézó teraszáról figyeltük a háborgó óceánt és közben elkészítettem ezt a kis videót.
Szerencsére hamar elvonult a vihar, nyomában pedig kettős szivárvány jelent meg az égbolton!
Az eső még nem állt el amikor elindultunk, de csendesedett. Másfél órányi gyaloglás után érkeztünk el a Ponte dos Santos hídhoz, amely Asztúria és Galicia határán megy keresztül. A hídra még Asztúriában léptünk rá, de már Galiciában tértünk le róla. A híd túloldalán Ribadeo városa, aznapi célállomásunk várt ránk. A híd jellegzetessége, hogy a gyalogló sávot egy magas ráccsal védik a gyorsan haladó járművektől, így aztán nem is lehet átszaladgálni a híd egyik oldaláról a másikra. Jó időben biztosan szebb fotókat lehet készíteni a hídról, de nekünk most ilyen esős szürkeség jutott.
A rossz időjárás ellenére nagyon korán érkeztünk meg az Albergue el Olivo szállásra, ahol előzőleg foglaltunk két alsó ágyat. Na persze nem is mentünk sokat, mindössze 11,7 km-t sétáltunk, de ennek megvolt az oka, majd mindjárt arra is rátérek.
Mire odaértünk az alberguéhez, teljesen eláztunk. A cipőmben minden lépésnél tocsogott a víz előre-hátra, legalábbis így éreztem. Egész jó kis alberguét fogtunk ki, egy négyágyas szobában helyeztek el bennünket és később sem kaptunk szobatársakat, szóval gyakorlatilag saját szobánk volt albergue áron. Egy elektromos fűtőtest is volt a helyiségben, amit ki is használtam a cipőm szárítására. A hospitalerótól kaptam nedvszívó papírt, azzal tömtem ki a belsejét.
S hogy miért csak 11,7 km-t gyalogoltunk a mai napon? Nos, ennek az volt az oka, hogy délutánra egy jó kis programot terveztünk a közelben. Az volt a szándékunk, hogy délig megérkezünk a szállásra (ez sikerült is), lepakoljuk a cuccainkat, majd a 13 órakor induló busszal elruccanunk a 10 kilométerrel odébb lévő, de nem a Camino del Norte útvonalán található Las Catedrales nevezetességhez, amely csak apály esetén látogatható. Sajnos azonban sem az apály nem stimmelt (pedig letöltöttem az apály-dagály táblázatot), sem az időjárás nem kedvezett a kirándulásunkhoz (konkrétan sz..rá voltunk ázva), így végül lefújtuk az akciót. Nekünk most nem sikerült megnéznünk ezt a természet alkotta lenyűgöző szikla-együttest, de aki teheti, annak ajánlom, hogy helyettünk is nézze meg és küldjön róla képeket! (Előtte regisztrálni kell egy weboldalon, csak úgy lehet látogatni a helyszínt!)
Az eltervezett program helyett tehát ott kuporogtunk az alberguében, a ruháink a mosógépben, majd a szárítógépben pörögtek, mi pedig a szobánkban száradtunk és próbáltunk átmelegedni. Később azonban elállt az eső, így erőt vettünk magunkon és bementünk Ribadeo központjába valami ennivaló után nézni. Találtunk is egy olyan éttermet, ahol helyi tradicionális ételeket kínáltak, majd kiválasztottunk egy-egy masszív, kalóriában sem szegény fogást, a hazaihoz kísértetiesen hasonló füstölt csülköt (codillo de cerdo). Ma is tanultam egy új spanyol kifejezést! :-)
Még bolyongtunk egy kicsit Ribadeo utcáin, aztán visszamentünk a szállásra és rákészültünk a másnapra, amikor már picit hosszabbat megyünk és előkerülnek majd a hegyek is. Nem mellesleg elkanyarodunk az óceán partjától és immár a szárazföld belseje felé vesszük az irányt.
Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)
