venember83 • 5 nap
Mit tegyen a zarándok, amikor elfogyott a pénze?
Reggel fél 8-ra összepakoltunk és átmentünk reggelizni az étkező helyiségbe. Nagyon bőséges reggelit készítettek nekünk a szorgos hospitalerók. Egyenként csomagolt chorizós kifli, dupla csiga formájú süti, muffin, croissant, apró csoki bon-bon, kávé, tea, szóval minden volt, amit egy zarándok kívánhat. Reggeli után desszertként bevettem egy Voltaren tablettát, hogy egyáltalán le tudjam sétálni a mára tervezett 18 kilométert. Elbúcsúztam Manolitótól és elindultunk.
Kellett egy kis idő, amíg a bokám legalább üzemi hőfokra melegszik, ám végül sokkal jobban tudtam haladni, mint ahogyan előző nap. Persze száguldásról azért nem volt szó, de azért rendesen gyalogoltam. Ehhez talán hozzájárult az is, hogy ma már rendes földúton jártunk, amiért nagyon hálás volt a lábam.
Nagyon szép úton haladtunk, virágos rétek és csodás mezők között. Több helyen láttunk régi római mérföldköveket és szép kereszteket az út mentén. A táj tényleg nagyon szép volt sok legelővel, ahol a tehenek békésen falatoztak a harmatos növényekből. A mai napon semmilyen települést nem érintettünk útközben, ezért nagyon megörültünk, amikor hatalmas kövekből alkotott kényelmes pihenőhelyre leltünk.
Vízátfolyásokból ezen a szakaszon sem volt hiány, de azokat már könnyű szerrel átugrottuk. Fél 1 körül értünk az útelágazáshoz, ahol mi a jobbra tartó, Pedrosillo de los Aires felé vezető alternatív utat választottuk. A másik út balra az eredeti nyomvonalon San Pedro de Rosados település felé visz. Az elágazás Fuenterroble után 11,7 km távolságra található. Nagyon kellett figyelnünk, hogy el ne vétsük az irányt, mert az alternatív utat nem jelölte a Mapy app sem, de szerencsére jól látható tábla jelzi az útvonalakat.
Íme egy kis ízelítő a madárcsicsergős, békés dehesa hangulatáról gyaloglás közben, by Rózsa.
A mezőkön még állt a víz, ily módon a lovak kényelmesen ihattak belőle anélkül, hogy a patakhoz vagy az itatóhoz kellett volna sétálniuk. A nem messze kanyargó patakocska felszínét apró fehér virágok borították, paradicsomi hangulatot kölcsönözve a dehesának.
Azt hiszem, ez az utolsó napok egyike, amikor jellegzetes dehesa (legelő) övezi utunk mindkét oldalát. Lassan végleg elbúcsúzunk a Vía de la Plata egyik legszebb tájképi egységétől, a csodás dehesa mezőktől, ahol a lovak és marhák békésen tűrik a zarándokok jelenlétét és jól megférnek egymással. Gyönyörködjünk hát benne, amíg lehet!
18 km gyaloglás után jólesett megérkezni Pedrosillo faluba. Egy sárga házat kerestünk, mert ott kellett elkérnünk a kulcsot. Hamar meg is találtuk és a hospitalera átkísért bennünket az alberguébe, ahol beregisztráltunk és megmutatta az ágyainkat. Meglepetésünkre még csak hárman voltak előttünk, a francia házaspár és egy német peregrina, akit a tegnap esti vacsorás fotón említettem. Egyébként éppen ő készítette a képet rólunk a nagy kövekből kialakított pihenőhelyen. Két alsó ágyat kaptunk, később fölém jött még egy spanyol zarándok, így összesen hatan voltunk a 10 ágyas alberguében. Ezután átmentünk a közeli étterembe és megkérdeztük a pincérnőt, hogy lehet-e valamit enni? Nagyon készségesen válaszolt, hogy persze, csinál nekünk egy finom ebédet. El is tűnt húsz percre, majd előkerült egy isteni finom salátával és frissen sütött platos combinados vegyes tállal. Fizetésnél megkérdeztük, hogy lehet-e kártyával rendezni a számlát? Fel sem merült bennünk, hogy nem, mert eddig minden bár és étterem elfogadta a kártyát, de itt csak készpénzzel lehetett fizetni, ami nekünk viszont már fogytán volt. Na mindegy, kifizettem a kettőnkét együtt, aztán majd osztunk, szorzunk.
Később a szálláson ráeszméltünk, hogy nem lesz elegendő készpénzünk, ha nem lehet ezentúl kártyával fizetni, tehát mindenképpen kell kivennünk pénzt majd valahol egy automatából. Sajnos azonban Pedrosillo egy picike település és nem rendelkezett ATM automatával, szóval fel kellett készülnünk a legrosszabbra. Annyi készpénzünk volt még, hogy félretettünk a másnapi szállásra, ha esetleg ott sem lehetne kártyával fizetni, illetve a mai szállásra is, ami donativo alapon működött. Sajnos nem tudtunk annyit adni, mint amennyit szerettünk volna, mert már csak egy 5 eurós bankjegyünk maradt, de úgy voltunk vele, hogy majd adakozunk máshol, amikor már lesz készpénzünk, hátha megbocsátja nekünk ezt a kis malőrt a Jóisten és a hospitalera.
A pénztárcámban találtam még néhány centet, elmentem tehát a helyi kisboltba, hogy vegyek ásványvizet másnapra. Az erkélyes házon semmi feliratot nem találtam, de becsöngettem a megadott címen. Kijött egy nőci és valóban ott volt az üzlet, a boltot gyakorlatilag egy családi ház garázsában alakították ki, mint egy kisebb raktár, olyan volt. Vettem tehát 2 liter ásványvizet, legalább ennyi legyen holnapra, aztán majd reméljük a legjobbakat...
Ha tetszett, nyomj egy lájkot és/vagy a megosztás gombot is... Köszönöm! :-)
