Amii Stewart amerikai énekesnő, táncosnő és színésznő hivatalos neve: Amy Paulette Stewart. Az 1970-es évek végén vált világhírűvé a diszkókedvelők körében, elsősorban a Knock on Wood című slágernek köszönhetően. Erőteljes énekhang, temperamentumos előadásmód és kivételes mozgáskultúra jellemzi produkcióit. Diszkókorszakában állítólag a saját maga által tervezett jelmezekben lépett fel. Az 1980-as évek közepétől Olaszországban él és dolgozik, de rendszeresen turnézik a világ különböző pontjain is. 2001 óta a UNICEF Italia jótékonysági nagykövete. A szervezet véleménye szerint „Amii Stewart és Olaszország kapcsolata egy gyönyörű szerelmi történet”, melyet mindkét oldalról nagy-nagy szeretet jellemez a másik fél iránt.
KARRIERTÖRTÉNET
A kezdetek
Amii Stewart 1956. január 29-én született az Egyesült Államok fővárosában, Washingtonban egy hatgyermekes család ötödik gyermekeként. (Egyes források tizenegy gyerekről tudnak, köztük Amii állítólag a kilencedik volt.) Édesapja, a Pentagonnál dolgozó Joseph Stewart II indította el a lányát a zenei karrier felé. Amii négyéves volt, amikor apukája tánc- és énekórákra íratta be. (Mondanom sem kéne, hogy egyes biográfusok ezt is másképp tudják: szerintük Amii csak kilencéves korában kezdte meg az intenzív tánc- és énektanulást.) A műintézmény a 2023-ban 110 éves Actors' Equity Association volt, ahová viszont épp akkor már járt egy Amy Stewart nevű lány is (vajon mi lett vele?), ezért a jövendő diszkócsillag Amiire változtatta a saját keresztnevét. A korán indult képzésnek köszönhetően válhatott később a műfaj egyik legsokoldalúbb csillagává. A washingtoni Howard Egyetemen kezdte felsőfokú tanulmányait, melyeket félbehagyott, hogy a D. C. Repertory Dance Companynál balettet és modern táncot tanuljon. A nagyközönség színésznőként ismerhette meg először: 1976-ban a Broadwayn lépett fel a Bubbling Brown Sugar című produkcióban, amelynek állítólag egyik koreográfusa és társrendezője is volt. 776 előadást tartottak a musicalből, mígnem 1977. december 31-én levették a műsorról. A történet a 1930-as években játszódott egy harlemi éjszakai klubban. A dalokat a korszak akkori színes bőrű sztárjainak – Duke Ellington, Eubie Blake, Count Basie, Cab Calloway, Fats Waller – szerzeményeiből állították össze. Az előadást Miamiba, sőt Londonba is elvitték, ahol Amii megismerkedett Barry Lenggel, a Hansa Records egyik producerével.
Két klasszikus diszkófeldolgozás
Leng meghatározó szerepet játszott Amii karrierjének kezdeti időszakában. Ő és Simon May írta az énekesnő számára a You Really Touched My Heart című dalt. Egyes források szerint a szerzemény még 1977 végén megjelent kislemezen a Hansa (a Boney M. kiadója) jóvoltából, magán a korongon azonban az 1978-as évszám olvasható. 1978-as dátum szerepel a Knock on Wood című kislemez első kiadásain is, ámbár a dal csak 1979-ben futott be. Igaz, akkor viszont óriási sikert aratott. Vezette a három legfontosabb kanadai toplistát, továbbá az amerikai Billboard Hot 100 és a Cashbox Top 100 slágerlistát is. A fontosabb európai piacokon ugyan sehol nem jutott a csúcsig, de második volt Franciaországban, Olaszországban és Svájcban, más országokban pedig a Top 10-ben szerepelt. Érdekes módon az NSZK-ban megállt a sikerlista tizenharmadik helyén, pedig a nyugatnémetek kifejezetten kedvelték. Elhangzott például a ZDF televízió Disco Disco Disco című nagy sikerű élő gálaműsorában is, melyet a Magyar Televízió is bemutatott. A szakma akkori krémjéből állt a fellépők listája, többek között Tina Turner, a Baccara, a Dschinghis Khan, Amanda Lear, a Chilly, a Snoopy, a Racey, a Rocky Sharpe & Replays, a Roxy Music, Patrick Hernandez, az M., a Boney M., Plastic Bertrand, Precious Wilson és a Lou & Hollywood Bananas lépett színpadra. „Az egyik legnagyobb sikert a csinos Amii Stewart érte el. Két férfi szupertáncossal adta elő dalait” – írta a show-műsorról a Képes Újság kritikusa. A két táncos a színes bőrű Charles Augins és Red Burt Quist (ne igyunk lúgot arra, hogy nevének ez a helyes írásmódja) volt: a tar fejű Augins háttérvokált is énekelt Amii egyes dalaiban. 1982-ben szólókislemeze jött ki Baby I Need Your Loving címmel, amely a Four Tops 1964-es örökzöldjének feldolgozása. (A Képes Újság szerint Augins volt Amii férje.)
A Knock on Wood Eddie Floyd 1966-os soulslágerének feldolgozása volt, melyet 1967-ben Otis Redding és Carla Thomas, 1974-ben pedig David Bowie is műsorára tűzött, ám a szerzemény immár Amii Stewart nevével forrt össze. Pedig olyan versenytársai voltak még, mint például Wilson Pickett (1967), Eric Clapton (1985), Kathleen Wilhoite és Jeff Healy (1989), valamint Michael Bolton (1992). Amii Stewart változata platinalemez lett, az énekesnőt pedig 1980-ban Grammy-díjra jelölték a legjobb R&B-énekesnő kategóriájában. (Dionne Warwick nyert a Déjà Vu című dallal, amellyel kapcsolatban nekem semmilyen déjà vu-élményem nincs, mert jelen poszt kapcsán hallottam először a létezéséről.) A diszkódíva következő kislemeze szintén egy korábbi örökzöld feldolgozása volt. A Light My Fire ugyan nem feledtette a közönséggel a The Doors 1967-es eredetijét, de kissé háttérbe szorította a Baccara 1978-ból származó, spanyolos hangulatú átiratát. Amii verziójának legismertebb változata a Light My Fire és a 137 Disco Heaven című saját szerzemény kombinációja. Ez a kislemez az Egyesült Államokban nem szerepelt különösebben jól, Angliában viszont a toplista ötödik helyéig jutott. A svédeknél a 12. hellyel kellett beérnie, míg a nyugatnémeteknél megállt a 26. helyen. A szerényebb fogadtatás ellenére Amii nagy vehemenciával népszerűsítette a dalt, melyet szintén láthattunk-hallhattunk tőle a már említett Disco Disco Disco című tévéshow-ban. Itt említsük meg, hogy a magyar diszkókirálynő, Szűcs Judit 1992-ben Amii verziójából készített feldolgozást.
A nagylemezek
1979 februárjában jelent meg Amii első albuma, amely Európában a Knock on Wood címet kapta, míg az Egyesült Államokban cím nélkül került forgalomba. Nyolc felvétel hallható rajta, többségük Barry Leng és Simon May közös szerzeménye. A címadó dal és a Light My Fire / 137 Disco Heaven a rajongók kedvéért bővített változatban hallgatható meg. A nagylemezből az Egyesült Államokban félmillió darabot adtak el, ami aranylemezt ért, Kanadában viszont már a százezer eladott példány is platinalemezt jelentett. Az amerikai R&B-toplistán az album a kilencedik helyen állt, Kanadában a második helyig jutott, Franciaországban pedig vezette a slágerlistát. A rádióállomások az említetteken kívül még két dalt népszerűsítettek róla: Bring It on Back to Me, Only a Child in Your Eyes. Bő fél év után, 1979 szeptemberében a boltokba került a második nagylemez, a Paradise Bird. Hét dal kapott helyet rajta, zömmel szintén Barry Leng és Simon May szerzeményei, a harmadik szerzőtárs Gerry Morris. A nagy dobásnak ezúttal a The Box Tops 1967-es klasszikusa, a The Letter diszkóátiratát szánták, de meg sem közelítette a Knock on Wood sikerét. (Ugyancsak 1979-ben a Blonde on Blonde nevű női duó is „diszkósította” a The Lettert, szintén szerény eredménnyel.) Mindössze Angliában került fel a slágerlista 39. helyére egy dupla A oldalas kislemezen, a másik felvétel a címadó Paradise Bird volt. Mindazonáltal a The Letter előadásáért Amii Stewart a legjobb előadónak járó díjat kapta a Tokiói Dalfesztiválon. Európában említésre méltó sikert ért el jelen sorok írójának kedvence, a Jealousy, amely Olaszországban a negyedik, Svájcban pedig az ötödik volt a toplistán. A rádióállomások a Step Into the Love Line és a He's a Burglar című dalt is megpróbálták népszerűsíteni, összességében sajnos eredménytelenül. A Knock on Wood és a Paradise Bird megjelenése között eltelt bő fél év alatt ugyanis a diszkó népszerűsége jelentősen visszaesett, különösen az Egyesült Államokban.
A Magyar Rádió évente megrendezett könnyűzenei seregszemléje, a Tessék választani! 1980-as gálaestjét 1980. március 17-én tartották a budapesti Erkel Színházban. A műsor legismertebb nyugati vendégsztárja Amii Stewart lett volna, ám a művésznő lemondta a fellépést. Helyette a kocogásáról elhíresült francia Plastic Bertrand érkezett, aki playbackről énekelt, és sajnálkozott is emiatt, mondván, hogy ő bizony az élő éneklést részesíti előnyben. Akkor még nem értékeltük önironikus humorát, mert csak hosszú évekkel később derült ki, hogy korai lemezein valójában nem ő, hanem Lou Deprijck (a Lou & Hollywood Bananas vezéregyénisége) énekelt. No de vissza Amiihez, aki az 1980-as esztendőt (le nem mondott) fellépései mellett főleg azzal töltötte, hogy producereivel közösen kitalálja, hogyan tovább. Az addigi producer team, Barry Leng és Simon May mellé a jó nevű Narada Michael Walden csatlakozott. A közös munka végeredménye, a harmadik album 1981 áprilisában jelent meg Európában Images, Észak-Amerikában pedig majdnem egy év elteltével I'm Gonna Get Your Love címmel. Mindkettőn tíz felvétel szerepel, két helyen azonban eltér a tracklista. Jerry Lee Lewis 1957-es örökzöldje, a Great Balls of Fire feldolgozása és a Love Is Bad for Your Health csak az európai verzión hallható. Helyüket az amerikai változaton az I'm Gonna Get Your Love és a Calling for Your Love foglalta el. Mindkét album húzóslágerének a The Supremes által 1964-ben híressé vált Where Did Our Love Go? feldolgozását szánták, de a sikerlistákra nem került fel. Az Egyesült Királyságban viszont a slágerlista 39. helyéig jutott a Johnny Bristollal előadott duett, a My Guy, My Girl. Valójában két klasszikus Smokey Robinson-szerzemény kombinálásáról van szó: az elsőt Mary Wells 1964-ben, a másodikat a The Temptations 1965-ben tette ismertté. A rádióállomások repertoárjába a Why'd You Have to Be So Sexy is bekerült.
Új utakon új sikerek felé
A diszkózene népszerűsége az 1980-as évek elején Európában is nagyot zuhant, és ez Amii Stewart karrierjén is meglátszott, ám az énekesnő mégsem tűnt el a süllyesztőben. Felbontotta a szerződését Barry Lenggel, és Olaszországba költözött. Itt az RCA Italianával kötött egy hét évre és öt albumra szóló új szerződést, amely teljes művészi szabadságot biztosított neki. 1983-ban indult a San Remó-i Dalfesztiválon a Working Late Tonight című dallal. Kilencedik lett, a versenyt Tiziana Rivale nyerte a Sarà quel che sarà című szerzeménnyel. Ugyanabban az évben került a boltokba a nevét viselő új nagylemez is, amelyen két – ritkaságszámba menő – dalt (Sweet Emotion; You to Me) énekel híres kolléganője, Donna Summer két évvel korábbi, ki nem adott nagylemezéről, az I’m a Rainbowról. (Summer albuma csak 1996-ban jelent meg.) Stewart albumának kilenc felvételéből kettőt a Dschinghis Khanból jól ismert Mándoki László (Nobody but Me; Don't Ask Me Why), egyet pedig Lakatos Vili (Once Again) írt. 1984-ben Amii Gianni Morandival közösen énekelte a Grazie Perchè című dalt, amely Kenny Rogers és Sheena Easton közös világslágere, a We've Got Tonight olasz változata, és harmadik helyezett lett az olasz toplistán. Ugyanabban az évben Amii új kislemeze, a Friends több európai ország slágerlistájára felkerült, Olaszországban egyenesen az első helyig jutott. A dal Mike Francis szerzeménye, a következőt Together címmel már duettben adta elő Stewarttal.
1985-ben remixalbum jelent meg Amii Stewart legnépszerűbb slágereiből The Hits címmel. Erről ismét a Knock on Wood és a Light My Fire tetszett a legjobban a közönségnek, a kettő kombinálásával készült egyveleg a hetedik helyre került a brit slágerlistán. Neves kolléganői, az Eruption egykori énekesnője, Precious Wilson és Jennifer Rush (The Power of Love) társaságában Stewart közreműködött Mándoki László Children of Hope című szólólemezén. Kevésbé köztudott, hogy Amii és Mándoki között egy ideig szoros érzelmi szálak is léteztek, noha erről a korabeli magyar média is beszámolt. A Képes Újság 1980-ban például így írt: „Amii szerelemre lobbant a Dschinghis Khan együttes fiatal tagjáért – Leslie Mandokiért (Mándoki Lászlóért). Kapcsolatuk a szilveszteri diszkógálán kezdődött. Azóta többször meglátogatták egymást, és mivel mindketten már sokszor csalódtak – egyelőre csak élettársi viszonyban élnek.” Maga Mándoki 2006-ban így emlékezett erre a kapcsolatra: „Az együttes [a Dschinghis Khan] megszűnése után Amii Stewart énekesnővel Londonban éltem egy évig, majd végleg Münchenbe költöztem.” Jómagam némi zavart érzek az időben, hiszen a kapcsolatukról szóló korabeli pletykák zömmel 1980-ból valók, a Dschinghis Khan viszont 1986-ban oszlott fel, de a dolog tisztázását hagyjuk a poptörténészekre.
Nem kisebb személyiség produceri felügyelete mellett készült Amii 1986-os albuma, mint Giorgio Moroder, de az átütő siker sajnos elmaradt. A popcsillag 1987-ben dolgozott először Ennio Morricone zeneszerzővel: a Saharan Dream című szerzeményét énekelte A Szahara titka című tévésorozatban. 1988-as albuma, a Time for Fantasy számára Mike Francis két új dalt írt Dusty Road és Run in the Night címmel, ezek azonban nem lettek különösebben sikeresek. Az It’s Fantasy című dalt viszont felhasználták egy Campari-reklám kísérőzenéjeként. 1990-ben jött ki a Pearls – Amii Stewart Sings Ennio Morricone című album, melyen a művésznő Morricone filmdalaiból énekel néhányat. A kiadványra maga a zeneszerző írt ajánlót, amelyben meleg szavakkal méltatta az énekesnő kivételes tehetségét. A dalok egyike a Joan Baez előadásában ismertté vált Here’s to You című ballada. Figyelemre méltó a Desire is, amely A profi (1981) kísérőzenéjeként világhírűvé vált Chi mai vokális átértelmezése, noha a zene valójában a lengyel Jerzy Kawalerowicz Maddalena (1971) című drámájához íródott. 1991-ben Amii énekelte a Bud Spencer nevével fémjelzett tévésorozat, az Extralarge címadó dalát. 1992-ben átszerződött az RTI Music kiadóhoz. Itteni első albuma, a Magic ismét Narada Michael Walden közreműködésével készült. 1993-ban a világ minden tájáról felkért tizenkét művész énekelt a Vatikán karácsonyi koncertjén magának a Szentatyának, és Amii volt az egyetlen, akit az 1994-es műsorba is meghívtak. Ugyacsak 1994-ben került forgalomba a Lady to Ladies című albuma, melyen olyan, általa különösen nagyra becsült énekesnők tehetsége előtt tiszteleg egy-egy feldolgozással, mint Nina Simone, Annie Lennox, Tina Turner, Donna Summer, Barbra Streisand, Diana Ross, Aretha Franklin, Patti LaBelle, Roberta Flack és Chaka Khan. A következő évben elkészítette a „férfiváltozat”-ot is The Men I Love címmel: ezen olyan férfi előadók és zeneszerzők tehetségének adózik, mint például John Lennon, Paul McCartney, Sting, Al Jarreau, Gilbert Bécaud, Neil Diamond, Stevie Wonder és Elton John.
1996-os albuma, a Love Affair az utolsó, amelyet az RTI Music jelentetett meg. 1998-ban mutatták be az 54 című amerikai zenés filmet, amely az azonos nevű, legendás New York-i diszkóról szól. A mű háttérzenéjét a korszak legnépszerűbb slágereiből válogatták, a Chic, Sylvester, Grace Jones, a Blondie, a Silver Convention, Edwin Starr, Dan Hartman, Diana Ross, a Santa Esmeralda, a Gibson Brothers és mások felvételeiből. Az egyik jelenetben Mary Griffin énekelte el a Knock on Wood című dalt. Noha megjelenése egyértelműen Amii Stewartot idézte, az ő neve mégsem hangzott el a filmben, a figurát egyszerűen „diszkósztár”-ként tüntették fel a stáblistán. Amii az új évezredben visszatért a színpadra is. 2000-ben Mária Magdolna szerepét énekelte Andrew Lloyd Webber legendás rockoperája, a Jézus Krisztus Szupersztár előadásában, amellyel végigturnézta Olaszországot. A szereposztás további érdekessége, hogy Júdás szerepében visszatért az ősbemutató énekes-színésze, Carl Anderson. 2003-ban Stewart Billie Holiday alakját keltette életre a Lady Day című musicalben, amelynek nemcsak főszereplője, hanem írója és producere is volt. 2001 óta az olaszországi UNICEF jószolgálati nagyköveteként is munkálkodik. 2006-ban régi barátjával, Morriconéval egy jótékony célú kislemezt jelentett meg, amelyen öt különböző változatban (öt nyelven) énekli a Love Song című szerzeményt. 2007 májusában ismét részt vett a San Remó-i Dalfesztiválon, ezúttal Piero Mazzocchettivel énekelt egy duettet: Schiavo d’amore.
Az új évezredben Stewart rendszeresen vállal színpadi fellépéseket, természetesen elsősorban zenés darabokban. 2010-es albuma, a Caracciolo Street nápolyi dalok angol nyelvű változatait tartalmazza, ámbár a művésznő természetesen megtanult olaszul is. Nicola Piovani kifejezetten Amii énekhangjára komponálta a Stabat Mater című zeneművét, amelynek szövegírója Vincenzo Cerami volt. Amii egy harmadik világból származó édesanyát játszott, akinek éhen halt a gyermeke. Az előadást az olasz RAI 3 televíziós csatorna élőben közvetítette. Az 1999-es ősbemutató után a darab 2019-ben újra műsorra került. Miként Donna Summer, úgy Amii Stewart is az elmúlt évtizedek során bebizonyította, hogy tehetsége túlnő a diszkó keretein, és más stílusú szerzemények megszólaltatására is alkalmas. Mégis mindmáig elsősorban diszkócsillagként emlékeznek rá, és múltjának ezt a részét soha nem is tagadta meg: az új évezredben is szívesen énekelte régi diszkóslágereit különféle tévés show-műsorokban. Noha kora miatt már nem vállal be olyan fergeteges koreográfiákat, mint a régi szép időkben, még mindig élmény látni és hallani őt. Említsük meg, hogy mostohatestvére Miquel Brown, az egykori diszkócsillag volt (So Many Men, So Little Time stb.), így nagynénje Brown lányának, a nyolcvanas évek egyik popsztárjának, Sinittának (So Macho, G. T. O., Cruising, Toy Boy). Amii Stewart 1994-ben ment feleségül a civil Pietro Cappához, aki a menedzsere lett. „A férjem csodálatos, türelmes, érzékeny és nagylelkű” – nyilatkozta a sztár, és mi hozzátehetjük, hogy szerény is, hiszen Cappa kerüli a nyilvánosságot, a rivaldafényt meghagyja a nejének.
VÁLOGATOTT DISZKOGRÁFIA
Kislemezek, maxik
(A dalcímek után az egyes országok slágerlistáin elfoglalt legmagasabb hely megjelölése található. Rövidítések: US = Egyesült Államok, UK = Egyesült Királyság, D = Németország, IT = Olaszország, NL = Hollandia. Az országnév melletti egyéb elnevezés speciális slágerlistára utal.)
* 1979: Knock on Wood / When You Are Beautiful (US Pop #1, U.S. R&B #6, U.S. Club Play #5, UK #6, D #13)
* 1979: Knock on Wood / You Really Touched My Heart
* 1979: Knock on Wood / Light My Fire – 137 Disco Heaven (Medley)
* 1979: Light My Fire – 137 Disco Heaven (Medley) / Am I Losing You (US Pop #69, US R&B #36, UK #5, D #26)
* 1979: Light My Fire – 137 Disco Heaven (Medley) / Bring It on Back to Me
* 1979: You Really Touched My Heart / Closest Thing to Heaven
* 1979: Jealousy / Step Into the Love Line (UK #58, IT #4, NL #5)
* 1980: The Letter / Paradise Bird (UK #39)
* 1980: My Guy – My Girl (Medley) (duett Johnny Bristollal) / Now (US #63, UK #39)
* 1981: I'm Gonna Get Your Love / Premiere
* 1981: Where Did Our Love Go? / Premiere
* 1981: Rocky Woman / Busy Busy Man
* 1981: Why'd You Have to be So Sexy / Where Did Our Love Go?
* 1981: I'm Gonna Get Your Love / Where Did Our Love Go? (promóciós lemez)
* 1982: Great Balls of Fire / Why'd You Have to be So Sexy
* 1982: Lay Back in the Groove / Has the World Run Out
* 1982: Digital Love (Vocal Version) / Digital Love (Instrumental Version)
* 1983: Working Late Tonight / You to Me
* 1984: Grazie Perchè (We've Got Tonight) (duett Gianni Morandival) / Magari (IT #3)
* 1984: I Gotta Have You Back / That Loving Feeling
* 1984: Picture / Friends
* 1984: Friends / Picture (US R&B #46, UK #12, IT #1)
* 1984: Try Love / That Loving Feeling
* 1985: Fever Line / Try Love
* 1985: That Loving Feeling / Fever Line (UK #95)
* 1985: Fever Line (Straight Version) / Fever Line (Fever Version) / That Loving Feeling
* 1985: Together (duett Mike Francisszel) (IT #9)
* 1985: Megamix / Jealousy (Remix)
* 1985: Knock on Wood / Light My Fire (New Remix) (UK #7)
* 1985: You Really Touch My Heart / You Really Touch My Heart (Instrumental) (UK #89)
* 1985: Where Did Our Love Go? (12" Mix) / Where Did Our Love Go? (Instrumental 12" Mix)
* 1986: My Guy – My Girl (Medley) (duett Deon Estusszal) / Bring It on Back to Me (UK #63)
* 1986: Jealousy (Remix) / Paradise Bird (Remix)
* 1986: Time Is Tight / Love Ain't No Toy
* 1987: Love Ain't No Toy / Lover to Lover (UK #99)
* 1987: It's Fantasy / It's Fantasy (Instrumental) (IT #14)
* 1988: I Still Believe / You Are in My System
* 1991: Friends (7" Radio Edit) / Friends (Extended Remix) / Friends (Stringappella Time) / Friends (Live In Pompei) / Friends (Instrumental)
* 1991: Extralarge
* 1991: Knock on Wood (1985 Remix) / Light My Fire (1985 Remix) / My Guy – My Girl (Medley) (duett Deon Estusszal)
* 1992: Don't Be So Shy (Vocal Club Remix) / Don't Be So Shy (Instrumental Club) / Don't Be So Shy (Vocal Dub Remix) / Don't Be So Shy (Original Version)
* 1992: It's Fantasy / Sometimes a Stranger / Window Shopping
* 1993: Don't Stop (Pushin') – Single Mix / Don't Stop (Pushin') – Club Mix / Don't Stop (Pushin') – Dub Mix
* 1998: Knock on Wood '98
* 2006: Sweet Comfort / Je rêve les yeux ouverts / Mi Pequeño Mundo / L'Amore Può / Love Song (négy nyelven) (Amii Stewart & Ennio Morricone)
* 2010: Con te / Avec toi / Junto a ti / With You
* 2011: Walking Africa (Original Noppaw Mix) / Walking Africa (Clapping Radio Mix) / Walking Africa (Courage Mix) (Amii Stewart and The Walking Band)
* 2012: Ordinary People
* 2013: Sunshine Girl (Radio Mix) / Sunshine Girl (CP Radio Edit) / Sunshine Girl (CP Mix) / Sunshine Girl (Panico)
* 2022: Perfectly Beautiful
Albumok
* 1979: Knock on Wood
* 1979: Paradise Bird
* 1981: Images (csak Európában)
* 1981: I'm Gonna Get Your Love (csak az Egyesült Államokban)
* 1983: Amii Stewart
* 1984: Try Love
* 1986: Amii
* 1988: Time for Fantasy
* 1990: Pearls – Amii Stewart Sings Ennio Morricone
* 1992: Magic
* 1994: Lady to Ladies
* 1995: The Men I Love
* 1996: Love Affair
* 1999: Unstoppable
* 2004: Lady Day
* 2010: Caracciolo Street (Mp3 album)
* 2012: Intense
Válogatások
* 1985: The Best of Amii Stewart
* 1985: The Hits
* 1995: All of Me
* 1996: Knock on Wood – The Best of Amii Stewart
* 2005: The Greatest Hits
* 2010: 17 Golden Hits
* 2016: Knock on Wood: The Anthology
A fenti szöveg a Wikipédiára 2007-ben általam írt életrajz javított és jelentősen bővített változata.
A TILTOTT POSZTOK
Andy Vajda mozgalmas szexuális élete: Érett nők dicsérete (18+)
Pajzán kalandok a középkori Angliában: Canterbury mesék (18+)
Kémkedés és perverziók a hírhedt náci bordélyban: Salon Kitty (18+)
Meztelen női testekkel a férfiak ellen: A romlás démonai (18+)
Amitől fennakadtak Sean Connery szemei: A velencei nő (18+)
Szamurájgyilkosságok és tomboló nemi ösztönök a középkori Japánban: Onibaba (18+)
A leghírhedtebb botrányfilm a szocialista Jugoszláviából: W. R. – Az organizmus misztériuma (18+)
MINDHALÁLIG ZENE
Tatjana: Aktmodell, popsztár, színésznő (18+)
Danuta: Lengyel kebelcsoda a filmvásznon és a popvilágban (18+)
Boney M.: Az eurodisco klasszikusa
Billy Idol: A szex, a drogok és a zene bűvöletében (18+)
Arabesque: Az eurodisco szexi istennői
Dschinghis Khan: Magyarok a világhírnév kapujában
Plastic Bertrand: A kocogó tátikasztár
Donna Summer: Orgazmus diszkóritmusban
Baccara: Yes, Sir, hordunk bugyit (18+)
Gloria Piedimonte: Erotika, diszkó, pornográfia (18+)
Gazebo: A popsztár, aki negyven éve szereti Chopint
Goombay Dance Band: Jamaica, Eldorado, Marrakesh és az eurodisco
Laid Back: Haverok, buli, Sunshine Reggae
Bibi Andersen: Amikor én még kissrác voltam… (18+)
Dee D. Jackson: Az űrdiszkók királynője
Babe: A részeg tengerész indián szokásai
