Február elején Kemencére vitt az utunk, mert előbújt a kisvasúton a Triglav gőzös.
A völgyben már csak a patak partján volt jég, de a tavasz még nem mutatott magából semmit, egy kis melengető napsütésen kívül. Egy ilyen napsütötte részen bevártuk a gőzöst, megörökítve a kapaszkodást a keskeny vágányon.
A kedvenc itteni ebédelő helyünk zárva volt, így nem is maradtunk most sokáig Kemencén. Visszamentünk egy kicsit az úton, hogy felkeressük Tésát. Időnként benézünk erre a határmenti településre, mert kíváncsiak vagyunk, hogy alakul a sorsa. Itt már találkoztunk a tavasz hírnökével, pár helyen már előbújt a hóvirág.
Végig hajtottunk a határjelekkel szegélyezett úton, aztán egészen Hontig mentünk tovább. Bár sokszor jártunk erre, ide még egyszer sem mentünk be, most viszont benéztünk egy kicsit. Megkerestük Hont egykori várának helyét, ami igazából csak egy információs tábla, egy zegzugos utca emelkedős részén.
Szintén csak egy pillanatra belestünk a Csitári Kegyhelyhre, amit már jó ismerünk. Eléggé megéheztünk, s elkezdtünk ebéd után kutatni. Rétság mellett van egy új benzinkút, amely pihenőként is üzemel. Van itt kávézó, és meleg ételt is ehet az utazó, szép környezetben. Itt ebédeltünk meg, s pihentünk is egyet.
Tovább autózva a nem éppen barátságos időben, felkerestük Bánkon a vasútállomást. Egykor itt kisvasúti kapcsolattal rendelkező állomás volt. 2007-ben megszűnt a személyforgalom, azóta az enyészeté a vonal. Időnként még a kisvasút nyomát is megtalálni, Romhányon jónéhány vasúti járművel egy zárt telepen.
A szép tájon tovább autózva elértük Romhányt, a településre mostanában nehéz idők járnak. Az egyre csökkenő ipari termelés a a csempegyár elköltöztetésével szinte meg is szűnik. A település elég komor képet mutat, a hatalmas elhagyott gyárteleppel és a felhagyott vasúttal. Az állomás épülete olyan, mint egy szellemház. A vágányok a semmiből a semmibe vezetnek…
Romhány szélén található Rákóczi Ferenc mogyórófája.
A legendák szerint az itteni dombról követte a csata menetét, és az általa leszúrt vessző sarjadt ki. Mindenesetre a törökmogyorófa igen szép, még így télen is. Aszfalt úton jutunk el a tábláig, ahol egy sövényekkel szegélyezett kaptatón mehetünk el a fáig. Onnan megcsodálhatjuk a dombos vidéket, és Romhányra is rálátunk.
A táj nagyon szép, s van erre annyi látnivaló, hogy idegenforgalmi szezonban egy nosztalgia-rendszerű vasút még hasznosíthatná az elhagyott vonalat…