"This is not for you."
Erős kezdés egy nehezen behatárolható könyvtől, aminek egyáltalán nem célja megkedveltetni, vagy csupán olvastatnia magát. Nem véletlenül nem készült még magyar fordítás hozzá, mert egy nyelvileg, szerkezetileg, sőt tipográfiailag is összetett műről van szó. Formailag egy tudományos szöveg mintáját követi, rengeteg hivatkozás, lábjegyzet utal többségében kitalált forrásokra, a cselekményt több helyen is változatos témájú értekezések szakítják meg például a visszhangról vagy a labirintusokról. Sok az idegen nyelvű idézet, amiknek hol közlik a fordítását, hol nem, és akadnak végtelenül hosszú listák random tárgyakról, épületekről vagy nevekről.
Először e-könyvként kezdtem el olvasni, de aztán rájöttem, hogy nem adja vissza a szerző saját kezűleg rendezett tördelését, így hát beszereztem a papír változatot. Valami egészen különleges szerkesztési módot követve bizonyos szavak színesek (például a "house" szó mindig kék), a különböző narrátorok részei más-más betűtípussal szedettek, és a szöveg elrendezése követi a történetet: néhol csak egy-egy szó van egy oldalon, vagy tükrözve, ferdén, sőt fejjel lefelé jelennek meg a mondatok. Vicces élmény a vaskos kötetet ide-oda forgatva olvasni, közben pedig bőszen lapozgatni előre-hátra a hivatkozásokat követve.
Ugyanis ha ez a rengeteg formabontó szerkesztési bravúr még nem lenne elég, Danielewski gondoskodott róla, hogy legalább annyit bolyongjunk a szövevényes utalások labirintusában, ahogy hősei a történetben ábrázolt útvesztőben. A labirintus, mint motívum egyaránt megjelenik a cselekményben, a szöveg elrendezésében és az olvasó elé állított kihívásban is: még mindig velem vagy, nem veszítettelek el?
A sok jelentésréteg, betűtípus és idézethalmaz lehántása után ott maradunk egy három szinten kibontakozó (horror)történettel. Az alaptörténet egy Navidson nevű fotós és családjának pokoljárása egy kívülről teljesen átlagosnak látszó családi házzal, amiről csak a beköltözés után derül ki, hogy sötét titkot rejt... és amiről a családfő egy kultikussá vált dokumentumfilmet forgat. Ezt a filmet elemzi, kutatja, teszi magáévá a titokzatos Zampanó, egy vak öregember, akit teljesen a hatalmába kerít a Navidson családra rászabadult borzalom. Ám Zampanó meghal, mielőtt tanulmányát befejezhette volna, így Johnny Truant-ra hárul a feladat, hogy lezárja a művet. Johnny a könyv voltaképpeni főhőse, kezdetben egy átlagos, helyes srác, aki naplóbejegyzéseivel egészíti ki Zampanó munkáját. Ezekben beszámol számtalan hódításáról, szexuális kalandjairól, és sajnos arról is, hogy egyre jobban kicsúszik a lába alól a talaj: függő lesz, elveszti munkáját, látomások gyötrik, nem létezik már más számára, csak a titokzatos öregember különös irománya, amit minden áron be akar fejezni.
Nem egy szívderítő élmény végigkövetni minden egyes narrátor (Navidson, Zampanó és Johnny) lecsúszását, az Ash Tree Lane-en álló ház alatti rejtélyes alagútrendszer végül mindegyiküket elnyeli (bizonyos értelemben). Nekünk, olvasóknak pedig szembe kell néznünk azzal a szomorú ténnyel, hogy bizony sosem fogjuk megtudni, mi is történt ott valójában. Az események annyi narrátoron, médiumon és értelmezési lehetőségen mentek át, hogy menthetetlenül torzultak. Kezdjük ott, hogy már maga Navidson sem tudott mindent megbízhatóan (és hitelesen) rögzíteni kameráival, hiszen kevés volt a fény és más gondok is akadtak. Amit sikerült filmre vennie, abból is sok mindent kivágott, máshogy rendezett el - aztán jött Zampanó, aki egy filmről készített írásos tanulmányt, vagyis egy teljesen más hordozóra vitte át az eseményeket. Tegyük hozzá azt is, hogy Z. vak volt, tehát még az is lehet, hogy nem látta a filmet. Bizonyos részeket ő is kitörölt munkájából, illetve volt, ami véletlen semmisült meg. Ezt a többszörösen torzított verziót kapta meg Johnny, aki szintén több helyen belenyúlt a félkész tanulmányba. A narrátorok által közvetítve megkapott szöveg tehát végig bizonytalanságban tart bennünket is, hiszen sosem tudhatjuk, mi veszett el a szerkesztési folyamat során.
Danielewski regénye egy végtelenül bátor és ambíciózus kísérlet, ami egyrészt görbe tükröt tart a tudományos szövegek merev racionalitása elé, másrészt megtöri a könyvszerkesztési hagyományokat, végül pedig elindított egy egész Navidson-kultuszt, amivel kilépett a fikció keretei közül, lebontva a valóság és a könyv cselekménye közé emelt falat. Nem csoda, hogy külföldön igazi kultregénnyé vált, nem minden nap találkozik az ember ilyen rendkívüli könyvvel.