Apuleius • 3 nap
130 óra játékidő után fejeztem be a Cyberpunk 2077 közel 100%-os végigjátszását. Decemberben kezdtem, és szórványosan haladva jutottam el a végére. Az ilyen hosszú játékok esetében gyakran érzem, hogy ismétlődővé válik a játékélmény, és ez itt sem volt másképp. Különösen az 50-60. óra környékén jelentkezett egyfajta üresjárat, amit aztán egy időre megtört a DLC, végül pedig olyan befejezést kaptam, hogy leesett az állam. Ahogy más open-world játékoknál úgy itt is olyan érzésem van, mintha két külön játékot kapnék egyben: egy GTA-szerű, szabadon felfedezhető sandbox részt, valamint egy erősen megírt, filmszerű történetet.
A sandbox világ is rendkívül immerzív, de a történet egyszerűen lenyűgöző. Keanu Reeves és Idris Elba fantasztikus alakítást nyújtanak, és a főhős hangját kölcsönző Cherami Leigh is hatalmasat dob az élményen.
– évek óta vártam, hogy a virtuális térben valaki teljes mértékben kihasználja ezt a médiumot, és olyan vizuális élményeket alkosson, amelyek a való életben vagy technikailag lehetetlenek, vagy értelmezhetetlenül drágák lennének. Ráadásul a CGI itt nem kelt mesterséges hatást, mint sok esetben a filmeknél.
Ha valaki minden apró részletét meg akarja ismerni a játéknak, érdemes a legnehezebb szintre állítani, hogy a játék beterelje őt a felfedezés és fejlődés izgalmas útjába.
Meglepő módon a Phantom Liberty kiegészítő (hasonlóan a Witcher 3: Hearts of Stone-hoz) számomra még izgalmasabb történetet kínált, mint az alapjáték. A jelenetek feszesebbek, a narratíva pörgősebb, és a kisebb, kompaktabb helyszín is jót tett az egész élménynek.
Különösen tetszett az elnök karaktere, és Songbird, a hacker, aki az egyik kedvenc szereplőmmé vált az egész Cyberpunk-univerzumban. Ezzel szemben Kurt Hansen, a DLC főgonosza csalódást okozott – nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, pedig ő a történet helyszínét adó Kutyaverem katonai diktátora.
A sztori rengeteg csavart tartogat, és több befejezést kínál, amelyek még az alapjáték végkimenetelét is befolyásolják. Körülbelül 30 órára van szükség a 100%-os végigjátszáshoz, és talán azért élveztem ennyire, mert tudatosan úgy ütemeztem a játékmenetemet, hogy a fő játékból egy adott ponton átváltottam a DLC-re, és csak arra fókuszáltam.
A harcrendszer változatos, de sajnálom, hogy az új verziókban nem lehet minden fegyvert fejleszteni – csak a legendás darabokat. Szívesen láttam volna egy Fallout 4-szerű fegyvermódosítási rendszert, de itt csak néhány korlátozott bővítést lehet hozzáadni a fegyverekhez.
A képességfa hatalmas átalakuláson ment keresztül, és igazán egyedi kombinációkat lehet kialakítani. A maximális szinten nem lehet mindent feloldani, és az egész fa újraosztására is csak egyszer van lehetőség, ami átgondoltságra kényszerít. Nekem a hacker képességfa volt a kedvencem, főleg a távoli hekkelések. Imádtam, amikor az ellenségeket egymás ellen tudtam fordítani, miközben egy vírussal lefagyasztottam az agyukat. Ha valaki a közelharcot preferálja, az is egy teljesen más játékmódot nyit meg számára, ami egyedi élményt nyújt.
Ha valakit zavarnak a játékmenet korlátai, néhány rajongói moddal könnyedén feloldhatók a szintkorlátozások.
Bár a játék rengeteg részletre figyel, akadnak gyengébben kidolgozott elemek is. Bizonyos területek, főleg a város külterületei, feltűnően elhagyatottnak tűnnek, és alig kapcsolódik hozzájuk küldetés.
A vezetési élmény szintén hagy kívánnivalót maga után – gyönyörű autók vannak a játékban, de a legtöbbjük irányítása borzalmas, még billentyűzettel és egérrel is.
Mindezek ellenére belső nézetből vezetni igazán hangulatos. A Cyberpunk világa elképesztően részletes, tele reklámokkal, médiatartalmakkal, interaktív NPC-kkel és állandóan változó napszakokkal. Az immerzió csúcsra van járatva, és Night City valóban egy élő-lélegző világ. Viszont néhány történeti szál elvarratlan marad, ami néha frusztráló. Több olyan karakter vagy naplóbejegyzés is lehetne, amely átláthatóbban összefoglalja az eseményeket.
A játék tele van easter eggekkel. Egyszer teljesen véletlenül találtam egy braindance felvételt egy kukánál – egy VR-sisakba töltött digitális emléket –, amely egy közel tízperces animációs kisfilmet tartalmazott.
Letettem a kontrollert és ámultam, mennyi apró részletet gyömöszöltek bele ebbe a játékba!
Később döbbentem rá, hogy ez a jelenet a Cyberpunk: Edgerunners animációs sorozatból van. Egy másik kis utalás, ami nagyon tetszett, hogy a lelkesebb játékosok még egy Mortal Kombat karakterrel is találkozhatnak!
Mindenképp ajánlom megnézésre a Netflixen látható, játéhoz kapcsolódó anime-t is, ami Edgerunners néven fut
Én egyébként megvettem a játékhoz tartozó könyvet is, ami bemutatja részletesen a játék világának történelmét. Sokat segített abban, hogy pontosan megértsem, és elhelyezzem a karaktereket,
Öt évvel a megjelenés után a játék már viszonylag bugmentes – csak néhány kisebb glitchbe futottam bele. Egyszer akadtam el, de egy korábbi mentési pont és az internet segített továbblendülni. Apropó nem is említettem, hogy az egész program kivállóan le lett fordítva magyar nyelvre. rengeteg dolgot kihagytam a cikkemből, talán hosszú oldalakat lehetne teleírni azzal a végtelen tartalommal ami a játékban van. De inkább fedezzétek föl ti magatok a játék keretein belül!
Várjuk a Witcher 4-et és persze a Cyberpunk folytatást!
