461 éve született Shakespeare

Április 23. nem csak egy nap a naptárban. Ez az a dátum, amelyhez az irodalom egyik legnagyobb alakjának születése kötődik. William Shakespeare 461 évvel ezelőtt látta meg a napvilágot – és bár évszázadok választanak el tőle, a hangja ma is tisztán és erőteljesen szól hozzánk.

Shakespeare nem csupán drámaíró volt. Ő volt a lélek krónikása, a kimondatlan érzések mestere, aki a szerelem, hatalom, gyűlölet, bűn és bűnbocsánat témáit úgy bontotta ki, hogy azok máig relevánsak. Műveiben ott él az ember minden arca – és minden árnyéka.

Talán az egyik legismertebb tragédiája, a Rómeó és Júlia, ma is ugyanolyan érvényes és megrendítő, mint több mint négyszáz éve. Egy fiatal szerelem története, amit a családok közötti elhallgatott harag, a makacsság és a meg nem értés pecsétel meg.

A darab nemcsak egy szívszaggató történet két fiatal haláláról. Sokkal inkább egy tükör, amit Shakespeare a társadalom – és mindannyiunk – elé tartott. A kibeszéletlen konfliktusok, a családi minták újrajátszása, az egymás mellett való elbeszélés, a megbocsátás hiánya – mindez olyan tragédiához vezet, amit késő bánat sem tud meg nem történtté tenni.

„Ó, boldog tőr, itt a tokod: rozsdásodj el benne, és adj véget nekem.”
(Rómeó és Júlia, V. felvonás, III. jelenet)

Ez a néhány sor szimbolikus: a tőr nemcsak egy fegyver, hanem a kimondatlan szavak, az eltemetett érzések, a fel nem oldott ellentétek szimbóluma is.

Shakespeare azt tanította: ha nem tanulunk meg beszélni egymással, ha nem vagyunk hajlandók megérteni a másikat, akkor még a legszebb érzések – a szerelem, a bizalom, a remény – is elvérezhetnek.

Ebben a modern, zajos, véleményvezérelt világban talán még inkább szükség van Shakespeare hangjára. Arra a halk, mégis határozott figyelmeztetésre, hogy a valódi tragédiák nem akkor születnek, amikor kirobban a konfliktus – hanem akkor, amikor nem beszélünk róla.

Ma, Shakespeare születésének 461. évfordulóján, érdemes megállni egy pillanatra, és nem csak olvasni tőle – hanem meghallani, amit mond. Mert ő nemcsak a múltat írta meg – hanem a jelent is.