Ferenc utódja

Ferenc pápa meghalt. Húsvéttól Húsvétig tartó pápasága véget ért. Éppen most nem számítottam a halálhírére, mivel a kórházból kikerülve úgy tűnt, javulgat az állapota, és képes még megerősödni. Bár azt lehetett érezni, gondolni, hogy még egy influenzaszezont nem bír ki a szervezete, én bíztam abban, hogy még ebben az évben jelenlétével segíti az emberiséget. Nem akarok most a jelentőségéről írni. Helyette ezt a szép, átfogó cikket ajánlom.

A pápai hivatal alaptermészete, hogy a következő pápa személyére állandóan, hangsúlyozom: állandóan zajlanak a találgatások. Különösen felerősödött ez Ferenc hosszadalmas kórházi kezelése alatt. Ezért nem meglepő, hogy a halálhír bejelentésével egyidőben megjelentek az első listák, az első találgatások.
Nem egy cikkben előfordult többek között Angelo Scola vagy éppen Marc Ouellet neve, illetve még egész sok helyen Christoph Schönborné, akik mind betöltötték 80. életévüket. Ugyan ők is megválaszthatók lennének (ahogy minden katolikus férfiú), ámde egy biztos, ők nem vesznek részt a konklávén, és a jelenleg érvényben lévő szokásokkal való egészen meglepő szakítás lenne, ha nem a Sixtus-kápolnába bezárkózó, csakis 80. évüket be nem töltött bíborosokból álló testület egy tagja lenne a következő pápa.
Általában ez az infó nem jelenik meg az őket említő cikkekben, és ez engem eléggé triggerelt. Éppen ezért feljogosítva éreztem magam egy lista összeállítására.
Elsősorban persze saját szórakoztatásomra, és önmagam visszamenőleges megmosolygására…

Akkor most mi van a 80 felettiekkel?
Amíg be nem zárul a Sixtus-kápolna, addig ők is aktív alakítói a párbeszédnek. Általános példaként emlegetik, hogy nem véletlenül tartotta meg Ferenc az immár 91 éves Giovanni Battista Rét a Bíborosi Kollégium dékánjaként.
A fenti három bíboros is komoly esélyes lett volna néhány évvel ezelőtt, és bár a jelenlegi nagyon turbulens időszakban az újak még nem erősödtek meg, a régiek fénye viszont megkopott, mégsem gondolom, hogy bárki is a túlkorosak felé tekintgetne. Scola tényleg nagyon öreg (83,5). Ouellet ugyan szerintem a legesélyesebb lett volna korábban (ahogy azt korábban írtam), de az ideje elmúlt. Noha ellene is folyt szexuális visszaéléssel kapcsolatos vizsgálat, azt elvetették, de azért ez sem tett jót neki. Schönbornt nagyon tisztelem, ő viszont mintha valahogy mindig hátrébb lépett volna, ha jött a lehetőség…
Egyszóval, nem, nem gondolom, hogy 80 fölötti pápát választanának a bíborosok.

Hány fő közül kerülhet ki a pápa?
Van itt egy talán elenyésző technikai probléma. Korábban ezt írtam erről: “A pápaválasztók, így pápaesélyesek létszáma elvileg 120 főben van maximalizálva, de kőbe nincs azért vésve.”
Most éppen 135-en vannak (megintcsak: néhány helyen 138 szerepel…) - de nem nagyon hiszem, hogy bárki nekiáll azon keménykedni, hogy a legfiatalabb 15 vagy a legkésőbb megválasztott 15 még várjon a sorára.
Most úgy tűnik, igazi jogi bukfenccel azt mondják, ha a pápa 120-nál többet választott ki, akkor ezzel fölülírta a korábbi pápai szabályzatot. És ez így rendjén is van.
I. János Pál pápa megválasztása előtt 100 alatt volt a választóbíborosok száma, az utolsó 4 alkalommal viszont már 110-115 között mozgott. A 120-as határ csak irányszám volt, de a 135-ös (vagy az esetleges távolmaradók miatt 1-2 fővel kevesebb) részvételi szám mindenképpen rekord.
Az abszolút 2/3 90 fő - ennyi bíborosnak kell ugyanarra a jelöltre szavazni.

Konzervatív vagy progresszív utód?
Noha általános meggyőződés, hogy Ferenc reformjai nem visszafordíthatók, a gyakorlatban ez mégis lehetséges. A pápa teljhatalommal bír, és ahogy Ferenc új irányokba vezette az egyházát, úgy utódja is változtathat bármin. Ugyanakkor a bíborosok testülete gyorsan változik. A 135 főből csak 27-et nem Ferenc kreált, vagyis pontosan 20%-uk vett részt korábban konklávén. Ez nagyon elenyésző mennyiség, és nem tudjuk, abból a 27-ből is ki támogatta már akkor is Bergogliót.
Ez mondatja sokakkal, hogy Ferenc iskolájából kerül ki az utód.
De ez sem ennyire egyszerű.
A testület tagjai csak korlátozottan ismerik egymást. Ha valaki fontos hivatalt visel és/vagy régóta tagja már a testületnek, nagyobb ismeretségnek örvend.
A II. János Pál pápa által kreált bíborosok közül már csak 5-en szavazhatnak. A leghosszabb ideje, 1994-től, a boszniai Vinko Puljić viseli a bíborosi címet.* A többieket II. János Pál az utolsó konzisztóriumán, 2003-ban nevezte ki bíborossá. Közülük kettő is meghatározó szereplője az egyházi közéletnek. Kifejezetten esélyesnek azonban egyikőjüket sem mondanám.

Peter Turkson (1948, Ghána) - az egyik legbefolyásosabb afrikai bíboros, aki bármennyire is fekete öves vatikáni szereplő, esélytelennek nevezhető, mivel Afrika továbbra is hátul áll a földrészek között jelentőség tekintetében. Ahogy még sokakról, úgy róla is elmondható, hogy inkább király-/pápacsináló, mint pápaesélyes. Nem mindegy, ki mellett kötelezi el magát.

Erdő Péter (1952, Magyarország) - Róla csak sokat tudnék beszélni, de megpróbálom rövidre fogni. Meglátásom szerint a felemelkedőben lévő ígéretből hirtelen lett doyen.
Fontos kiemelni, Ferenc pápasága előtt sokkal konzervatívabb szemlélet uralkodott az Egyházban. Azaz szinte mindenkire igaz, hogy mondott olyasmiket, amik ma már katolikus körökben is nehezebben elfogadhatóak. És az is igaz, hogy sokan, így Erdő is, igyekeztek tempót váltani.
Benedek utolsó éveiben és Ferenc első éveiben zsinatvezetői szerepet kapott, és meglátásai mutatták meg, hogy Ferenc a benedeki vonaltól mennyire el akar távolodni. Innentől ő visszahúzódott a vatikáni közélettől, noha elveiben ő is modernizálódott. Mégis úgy tekintenek rá, mint konzervatív szakértőre, azaz olyanra, akihez inkább tanácsért járul az ember, nem pedig mint karizmatikus vezetőre. Ebbe belejátszik, hogy a magyar antidemokratizálódó rendszer irányában is inkább megengedő, és semmiképpen nem kritikus. Márpedig Ferenc után, direkt használom ezt a szót, tökösebb jelölt kerestetik.
Erdő Péter ugyanakkor remek kapcsolatokkal rendelkezik, sokan adnak a szavára. Nagy hatást gyakorolt sokakra az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Mutatott egy elképzelt egyházképet a bíborostársaknak.
Ha jelentős számú konzervatív kerékkötője lenne egy progresszívebb jelöltnek, akkor ő lehet az egyik legesélyesebb kompromisszumos jelölt.

A XVI. Benedek által kinevezett bíborosok között találjuk a legkeményebb konzervatívokat. Olyanokat, akik nyíltan fordultak szembe Ferenccel. Éppen ezért gondolom őket esélytelennek. Két út áll előttük: elszigetelődés - vagy, ha úgy alakulnak a dolgok, egy kompromisszumos jelölt támogatása.

Raymond Leo Burke (1948, USA) - négy idősebb bíboros nyíltan kifogásolta Ferenc döntéseit 2016-ban, és az ún. első dubia esetben szerettek volna néhány pontot megvitatni vele. Ő az egyetlen pápaválasztó immár közülük.
Aztán a második dubia esetben is szerepet vállalt, ekkor már az itt következő Robert Sarah-val együtt.

Robert Sarah (1945, Guinea) - ha Ferenc kicsit tovább él, ő már részt sem vehetne a konklávén, de most ott van, és bár sokan úgy mutatják be, mint Ferenc ellenfelét, sőt mint aki afféle ellen-árnyékpápa volt, azért az igazság árnyaltabb. Sokféle pozíciót töltött be Ferenc alatt is, de tény, Sarah Benedeket tartotta az igazi pápának. Nézetei viszont a legkonzervatívabb katolikus irányzatokhoz állnak közel, és nehéz elképzelni, hogy két számjegyű szavazatig is képes lenne akár eljutni. Egyetlen furaságot emelek csak ki tőle: társszerzőként tüntette fel Benedeket egy könyvén, melyről utólag Benedek titkársága azt mondta, inkább csak konzultáltak erről, de közben valószínűleg még ez is túlzás lehetett.

Malcolm Ranjith (1947, Srí Lanka) - különutas konzervatív, aki a latin mise mellett, a nők nagyobb szerepvállalása ellen emel rendszeresen hangot, és természetesen minden nem-heteroszexuális ügylet ellenzője.

És akkor jöjjön valami más, két különleges alak Benedek bíborosai közül:

Odilo Scherer (1949, Brazília) - ő az első név, akit komoly esélyesnek tartok. Azt gondolom, hogy Latin-Amerika nagyon komoly súllyal bír, noha legerősebb, legkarizmatikusabb bíborosai kiöregedtek, míg a később megválasztottak még nem tették le igazán a névjegyüket. Scherer talán az egyetlen, aki sok mindenben jó, még ha talán nem feltétlenül éri el a ‘leg-’ kategóriát semmiből. Kiegyensúlyozott jelölt, aki nem használódott el az elmúlt években, nem csonkította semmi kiugró visszásság a hírnevét. Olyasvalakinek látják, aki Ferenc után egy olyan megnyugvási időszakot hozhat, melyben a reformok szépen terjednek, időt hagyva mindenkinek, hogy hozzájuk szokjanak, és hogy a mindennapi részletek is kidolgozódjanak.

Luis Antonio Tagle (1957, Fülöp-szigetek) - sokan tekintenek rá úgy, mint akiből sok-sok minden ellenére nem lesz pápa. Pedig ázsiai Ferencnek is nevezik. Pedig az egyik leghálásabb pozíció az övé, amely az evangelizációért, tehát a hit terjesztéséért felel. Ez afféle ráhallásom különféle interjúkra, de az jött le nekem, hogy ő az, aki mindenhol ott van, aki nagyon ambíciózus, és aki egy kicsit sok mindenkinek, mert semmiből sem lehet kihagyni. Egyszerűen az az érzésem, hogy Ferenc után egy kicsit kevesebbet szeretne a többség. Aztán majd kiderül. Ennyi.

Reinhard Marx (1953, Németország) - muszáj őt is megemlítenem. Az egyik legérdekesebb bíboros. Nagyon fiatalon kapta a kinevezést, és igazi élő lelkiismeretként mozog. Ez persze azt is jelenti, nem a legegyszerűbb figura. Ferenc különösen respektálta őt, de mivel a német egyház elég sajátos utat jár be mostanság, ezért eleve nem valószínű egy német esélyes.

Ferenc emberei
Ahogy írtam, szinte mindenki Ferenc bíborosa. Ez olyasmit is jelent, hogy az elmúlt időszak még nem volt elég arra, hogy letisztuljanak közöttük az erőviszonyok, viszont a korábbi markáns bíborosok nagy része vagy kiöregedett, vagy, ahogy eddig talán már kiderült, valamiképpen idejétmúlttá, meghaladottá vált.
Amikor XVI. Benedek lemondott, az általános hangulat egyértelműen a változást szerette volna. Mintha maga a lemondás is ezt a szándékot mutatta volna. Most sokkal inkább az a hangulat, hogy ez a jó út, ezen kell továbbhaladni. Lehet nyugodtan mondani, a bíborosok a legferencebb utódot keresik.
Azt is látom, hogy a különféle médiumok válogatás nélkül sorakoztatják fel azokat a neveket, akik valamilyen fontos posztot betöltenek. Igazából egyet is értek velük, hiszen nem tudjuk, egymásról mit gondolnak, hogy egyáltalán ők maguk milyen határozottsággal lépnek fel, és különösen nem tudjuk, hogy a következő napokban milyen gondolatokkal fordulnak bíborostársaik felé.
Én sem nagyon tehetek mást, mint ide teszem a szerintem fontosabb neveket, egy-egy megjegyzéssel, és talán fontossági sorrendben:

Pietro Parolin (1955, Olaszország) - Ferenc pápa államtitkára vagy miniszterelnöke, ahogy tetszik. Az első embere. Mindvégig mellette állt, de az is igaz, ő volt a rosszfiú a képletben, aki a Pásztor mellett a Hivatalnok szerepét betöltötte. Sok szempontból ideális jelölt, sok szempontból meg nem. Sokan Ferenc egyenesági folytatásaként tekintenek rá, mások meg csak a kettes számú pozíció birtokosát látják benne, aki nem tud pásztor lenni, nem tud karizmatikus lenni. Kérdés, hogy ki tud-e ebből törni. A legfontosabb és legesélyesebb bíboros.

Jean-Claude Hollerich (1958, Luxemburg) - érdekes módon Ferenc pápa utóbbi éveiben sok európai bíboros erősödött meg. Politikailag sokan örülnének egy kisebb ország képviselőjének, és Luxemburg vitán felül kicsike. Hollerich a pápa tanácsadó testületének tagja, jezsuita. Jó kapcsolatai vannak a német területek és a francia területek felé. Európában nagyon elismert, és Ferenc kiemelt feladatot adott neki a püspöki szinódus főrelátoraként (magyar nyelvű interjú), ezáltal széles körben ismerték meg őt személyesen.

Matteo Zuppi (1955, Olaszország) - Talán a legkarizmatikusabb jelölt, noha ő is csak 2019 óta bíboros. Viszont előtte Benedek nevezte ki római segédpüspökké. A Szent Egyed közösséghez is fűzik szálak, ez pedig nagyon erős mostanság. Amiről viszont a leghíresebb, hogy neki kellett az orosz-ukrán háborúban a béke követeként fellépnie. Sokan, azt érzem, kicsit lesajnálják őt, hogy kevéssé elméleti ember, de közben meg igenis határozott és elkötelezett személyiség. Talán kissé túl progresszív, de nagyon komoly esélyes. Ha tökös embert keresnek, aki kimegy a nép közé, ő lehet a befutó.
Ja igen, most nem olyan erős a félelem az olasz származású pápától. Vagy legalábbis a személyében ezt ellensúlyozhatónak látom. Parolinnal valamiféle egyezségre kell jutniuk.

Mario Grech (1957, Málta) - Málta sem sokkal nagyobb, mint Luxemburg, és Grech a Püspöki szinódus főtitkára. Ez nagyon erős pozíció. Neki a teológiai felkészültsége, a diplomáciai tapasztalata és a pásztori tapasztalata is megvan. Róla nyugodtan lehet olyasmit írni, hogy köztiszteletben áll. Az is igaz rá, hogy konzervatív háttérből lazult be kicsit Ferenc mellé. Nemzetközileg talán szélesebb támogatást tudhat maga mögött, mint az előbbiek, és bár csak 2020 novemberétől bíboros, de Ferenc megválasztása előtt ő mondta a konklávét bevezető meditációt - azért egy hajszálnyival talán még több idő kellett volna neki bíborosként. Én úgy tekintek rá is, mint hangúlyos támogatóra. Fontos, hogy ki mögé áll be.

Michael Czerny (1946, Kanada) - ő afféle sötét ló (micsoda szójáték!). Jezsuita. Brnóban született, az édesanyja zsidó származású, és a nácik több családtagját is megölték. Latin-Amerikában és Afrikában is töltött be szolgálatot, Peter Turkson mellett dolgozott, de Ferenc benne maximálisan megbízott. Vagy hát maximálisan, hiszen először ideiglenesen ültette Turkson helyére. Konrad Krajewskivel együtt többször vitt segélyszállítmányokat Ukrajnába. Különleges ember. Elég idős, eléggé sokan felnéznek rá. Ha hajlandó úgy fellépni, komoly jelölt lehet.

Jó néhány nevet ide lehetne citálni, de én azt gondolom, hogy a fenti négy férfiú fogja eldönteni, ki lehet az új pápa. Lehet, hogy Scherer, lehet, hogy az első három név innen. Ha nem, akkor talán Grech és Czerny, Erdő kevésbé. Bár…

Meglepően sok az egyesült államokbeli bíboros. Viszont erősen megosztott ez a társaság. Kevin Farrell a camerlengo, a kamarás, így kiemelt szerepe van most az eseményekben. Ír származása sokak számára pozitívum. Ettől függetlenül ő inkább kedves és szeretett figura, mint valós jelölt.
Blase Joseph Cupich Chicago érseke. Határozott, modern szemléletű, józan ember. Úgy lehetett hallani, Ferenc sok mindenben támaszkodott rá a szövevényes amerikai közéleti ügyekben.
Komoly név Joseph Tobin is, de nem gondolnám, hogy szóba kerülne bármelyikük neve. Ahhoz nem ártana, ha egymás között tisztáznák a dolgaikat, és egységesen lépnének fel.
Robert Francis Prevost bonyolultabb eset, mert Chicagóban született, de Peruban töltött be szolgálatot, most pedig a püspöki kinevezésekért felel. 2-3 éven belül komoly pápaesélyessé érhet(ett volna) be.

Vannak egyéb nevek, fiatalok is bőven, de szerintem őket csak bedobták. Nem érzem az erőt mögöttük.
Láttam a Guardianben még a fiatal portugál bíborost, José Tolentino Calaça de Mendonça nevét, mert ő a Kultúra és Nevelés Dikasztérium prefektusa, illetve az olasz Pierbattista Pizzaballa Jeruzsálemi latin pátriárkát a szentföldi tapasztalatai miatt.
Aztán a francia Jean-Marc Aveline-t, mert a szinódusban ő is fontos szerepet töltött be, és megtestesíti a jó pásztor ideáját.
A pápa tanácsadó testületéből kiemelték a brazil Sérgio da Rochát és a kongói Fridolin Ambongo Besungut is. Amúgy Hollerich és Parolin is tagja a testületnek.

És még vagy további 10 nevet láttam, szóval, érdekes látni, mennyire nem lehet tudni, merre megy tovább a szekér.
Ahogy írtam, ennek az az oka, hogy lecserélődött a bíborosok nagyja, és mivel Ferenc tudatosan felduzzasztotta a létszámot, túlsúlyba kerültek az új, tapasztalatlanabb bíborosok.
Ferenc pápa karizmáját nem könnyű pótolni. Kérdés, hogy lesz-e, akibe belelátnak ilyesmit, mint például Zuppiba. Esetleg egy nyugodtabb erőt keresnek, mint Parolin. Vagy valahol középen kutatnak…

* Úgy tűnik, Puljić és Antonio Cañizares Llovera (Spo.) eü-i okok miatt nem tudnak részt venni, ezzel most 133 a pillanatnyi várható létszám.