JTom • 8 nap
Ahogy egyre többen célba érnek, fogynak a hírek is. De a versenynek még nincs vége. Nagyon nincs.
Az előző napok viszonylagos nyugalma után február 9-én komoly befutási hullámnak lehettünk szemtanúi. 9:36 UTC-kor Japán leghíresebb szóló óceánversenyzője, Kojiro Shiraishi (DMG MORI Global One) 24. helyen ért célba a 10. Vendée Globe-on, menetideje 90 nap, 21 óra, 34 perc, 41 másodperc. A most már 57 éves Shiraishi második alkalommal teljesítette a szóló földkerülőt (és ötödször kerülte meg a Földet), ezúttal valamivel gyorsabban, mint 2020-2021-ben, amikor ő lett az első ázsiai vitorlázó, aki befejezte a Vendée Globe-ot.
A japán versenyzőt 10:39-kor Violette Dorange (Devenir) követte, minden idők legfiatalabb VG-szkippere 25. helyen fejezte be a versenyt, 90 nap, 22 óra, 37 perc tengeren töltött idő után. Ezen idő alatt több százezres rajongó- és követőtábort épített maga köré. A 2001. április 17-én született Dorange nyolc héttel fiatalabb, mint Alan Roura volt, amikor a 2016-17-es versenyen február 20-án befutott. Csapata figyelmeztette, hogy komoly fogadtatásra számítson, de arra, ami várta, valószínűleg nem lehetett felkészülni.
Louis Duc (Fives Group – Lantana Environnement) 12:10-kor (UTC) ért célba, 91 nap, 8 perc, 41 másodpercet töltve versenyben. És felülkerekedve problémák egész során, onnantól, hogy a negyedik napon a kis és a nagy genakkere is megsérült, egészen odáig, hogy befutója előtt három nappal eltört a bal oldali svertje. „Ma este nem kis bulit csapunk… aztán el kell kezdenünk foglalkozni a jövővel. Egyedülálló lehetőség volt, hogy teljesíthettem a Vendée Globe-ot, ennél már csak az lenne jobb, ha újra megtehetném!”
És a napnak még mindig nem volt vége, 12:27-kor Sébastien Marsset (Foussier) is befutott. Menetideje 91 nap, 35 perc, 35 másodperc, a teljesítés ténye azért is óriási eredmény Sébastien számára, mert mindössze három éve indította el Vendée Globe kampányát, az egyik legkisebb költségvetéssel és hajója sem épp új darab. Ő maga rutinos tengeri vitorlázó, háromszor kerülte meg a Horn-fokot, a 2012-es Volvo Ocean Race-en negyedik lett a Groupama 4 csapatának tagjaként.
Február 10-én úgy tűnt, hogy Denis Van Weynbergh (D’Ieteren Group) másnap este átszeli az Egyenlítőt, nagyjából akkor, amikor a versenyből már kiesett, de harmadik földkerülését befejezni készülő Éric Bellion-t (Stand as One – Altavia) várták Les Sables d’Olonne-ban. Arnaud Boissières-nek (La Mie Câline) nagyjából 800 mérföld volt hátra a karibi szigetvilágig, Jingkun Xu (Singchain Team Haikou) és Oliver Heer (Tut gut) befutását 16-ára tették. Antoine Cornic: „Alig várom, hogy visszatérhessek a szárazföldre, a barátaimhoz, hogy igyak és egyek valami mást, mint ami a fedélzeten van. Közben pedig remekül érzem magam a tengeren! Nagyon élvezem ezeket az utolsó pillanatokat.”
Arnaud Boissières: „Féltem a barátaim (akikkel sokáig együtt haladt a versenyben – iSail) célba érkezésétől, de végül őszintén tudtam örülni a sikereiknek. Kíváncsian várom, mi jön ezután, próbálom élvezni. Elképzelem, hogy családi hajókázáson vagyunk, de sajnos amint kinyitom a szemem, meglátom az árbóc nélküli sérült hajót, és ez fáj. De a kudarcokból lehet táplálkozni, felkészülni a jobb napokra.”
Február 11-én Denis Van Weynbergh 05:07-kor (UTC) átszelte az Egyenlítőt, mindössze 6 órával és 4 perccel Fabrice Amedeo (Nexans-Wewise) mögött. Antoine Cornic már kevesebb mint 100 tengeri mérföldre volt a Finisterre-foktól (500 mérföldre a céltól), 20-22 csomós északnyugati szélben haladt. Kicsit hátrébb zajlott a párosverseny Heer és Jingkun Xu (Singchain Team Haikou) között, igaz, a küzdő felek épp elválni készültek egymástól: „Pár órája kiszabadultam a magasnyomású övezet szorításából, végre hátszélben vitorlázom. Úgy döntöttem, hogy az Azori-szigetektől délre megyek, mert északon nagyobbak a hullámok, viszont nincs jelentős különbség a célba érési időt illetően. Alig várom, hogy végre befussak, Jackyvel nagyjából egyszerre érünk majd oda, de jó lenne előtte végezni. Ugyanakkor a legfontosabb célom kezdettől az volt, hogy befejezzem ezt a versenyt, és ragaszkodom ehhez a stratégiához” – Oliver Heer.
„Még nem döntöttem el, hogy az Azori-szigetektől északra vagy délre megyek, de az északi útvonal valószínűbbnek tűnik. Jelenleg az alacsony nyomású rendszerek nagyon gyorsan mozognak, ezért folyamatosan figyelem a helyzetet. Még három hónapnyi tengeren töltött hónap után sem igazán alakultak ki különösebb szokásaim. Amit a legjobban szeretek, az a napkelte és a napnyugta. Figyelem a körülöttem lévő természetet, az óceán változó tájait, és ettől a szépségtől úgy érzem, hogy repül az idő. Amikor magányosnak érzem magam, az érkezésemre gondolok. Elképzelem, hogy barátaim a világ minden tájáról jönnek hozzám, kiadós ételek várnak rám, és egy szép puha ágy, ahol végre megpihenhetek. Ezek a gondolatok mindig reményt és motivációt adnak a folytatáshoz” – Jingkun Xu.
Manuel Cousin (Coup de Pouce): „A Doldrums ezúttal különösen bonyolult, sokkal aktívabb, mint amit korábban tapasztaltam. Fekete az ég, mindenhol viharok törnek ki, és szakadatlanul esik az eső. Alig van időnk levegőt venni, állandóan résen kell lennünk. A kijárat északra van, ezt tudjuk, és minél gyorsabban kijutunk, annál hamarabb élvezhetjük majd az északkeleti passzátszelet. Közben pedig szinte komplett világvége. Ilyenkor gyakran eszembe jutnak az első vitorlázók, akik anélkül szembesültek ezekkel a körülményekkel, hogy tudták volna, mi történik… közben nem szabad megnyugodnunk, hiszen még előttünk egy atlanti átkelésnyi táv. Három hónap a tengeren hosszú idő. A hajó legalább annyit szenved, mint a hajós, így rendre mindent átvizsgálok, minden részletre figyelek, hogy elkerüljem a kellemetlen meglepetéseket. Esténként rádiót hallgatok, főleg sportközvetítéseket, így tartom a kapcsolatot a szárazföldi élettel, hogy tudjam, mi történik kívül, a ’való világban’. Amikor rám tör a kétségbeesés, a szeretteimre, a partnereimre és azokra gondolok, akik hisznek bennem. Nincs jogom feladni, mert még ha jobb eredményt reméltem is, büszke akarok lenni az elvégzett munkámra. Szeretnék úgy visszatekinteni erre az időszakra, hogy elmondhassam, mindent beleadtam.”
Fabrice Amedeo: „Amikor nekivágsz a Vendée Globe-nak, az elején magával ragad az őrület, az indulás adrenalinja. Aztán fokozatosan hosszú távú üzemmódba kerülsz, összefolynak a napok, és az óceánnak ez a hatalmassága végül egy másik valósággá válik. Szédítő ennyi időt a tengeren tölteni. Most azonban, amikor a cél ugyan még messze van, de egyre közeledik, nagy a kísértés, hogy elkezdj számolni az órákat, napokat, érkezési időt kalkulálj. De ez egy csapda. Elviselhetetlen csapda. A kulcs a rugalmasság. Hogy ne hagyd magadon eluralkodni a frusztrációt. Továbbra is a célomra koncentrálok, és nem bánok meg semmit. Egyetlen pillanatot sem. Amit tettem, amit megtapasztaltam, azt a világon semmiért nem cserélném el. Igen, nehéz. De ez a személyes győzelmet még értékesebbé teszi. Szóval, kitartok. Egészen a végéig.”
Délelőtt Éric Bellion (Stand as One – Altavia) 93 nap után – versenyen kívül - visszaérkezett Les Sables d'Olonne-ba. Azelőtt egy hónappal, január 12-én hozta meg azt a nehéz döntést, hogy visszalép az eseménytől, amikor a vorstagverete másodszor adta meg magát, és veszélyeztette az árbóc biztonságát. Bellion egy David Raison által tervezett IMOCA-val vitorlázott, amelyet Jean Le Cam-al együtt találtak ki, hogy aztán egyszerű és olcsó módon építsék meg. Együtt meg akarták mutatni, hogy mérsékelt, elérhető költségek mellett továbbra is lehet versenyezni egy új. egyenes svertes hajóval.
És ez volt az a nap is, amelyiken Arnaud Boissière (La Mie Câline) partot ért Martinique-on. A szkipper árbóca január 30-án dőlt ki, február 2-án jelentette be visszalépését a versenytől.
Február 13.: „A viharok után, ebbe a sokkal nyugodtabb szakaszba érkezve, azt akarod, hogy kicsit gyorsabban menjen a hajó, mert akkor még egyszer kiélvezheted a siklatást, viszont ez a lassított felvétel jellegű vánszorgás jó arra, hogy lezárd a földkerülést, mielőtt eléred a partot. Talán mégsem olyan rossz" - Antoine Cornic.
Cornic mögött Heer számolta a mérföldeket visszafelé: „Igen, mondhatjuk, hogy úgy érzem, visszatértem a hazai vizekre. Épp az Azori-szigeteknél járok, aztán a Finisterre-fok felé fordítom a hajó orrát. Már nincs túl messze a befejezés, de még mindig nagyon-nagyon távolinak tűnik. Próbálok nem gondolni rá, inkább arra koncentrálok, hogy egyben tartsam a hajót és magamat.”
Jingkun Xu, 100 mérfölddel Heer mögött: „Végül úgy döntöttem, hogy az Azori-szigetek déli oldalán megyek el, mert északon sok volt a bizonytalanság. Túl gyorsan követik egymást az alacsony nyomású övezetek, nagyobb valószínűséggel lesznek komoly viharok. Így a déli utat választottam, ami biztonságosabb és stabilabb. Jelenleg 35 csomós szél fúj, én pedig 3-4 méteres hullámokban 20-25 csomóval haladok. A következő 48 órában továbbra is erős lesz a szél, de az irány kicsit kedvezőbb lesz a célra tartáshoz. Hamarosan újra láthatom a családomat és a barátaimat. Nagyon boldog vagyok.”
Február 14-én, pénteken 13:02-kor, 96 nap, 1 óra és 59 másodperc tengeren töltött idő után Antoine Cornic a 28. helyen haladt át a Vendée Globe célvonalán, megvalósítva a több mint két évtizede dédelgetett álmot. Az általa szeretetteljesen "La Cigogne" (A gólya) néven becézett IMOCA fedélzetén nemcsak teljesítette régi vágyát, hogy részt vegyen a versenyen, hanem egy olyan kalandot élt át, amely sokkal intenzívebb, mint azt valaha is gondolta. A korábbi rögbijátékos és francia dzsúdóbajnok Cornic először 2001-ben, 21 évesen versenyzett a Mini Transaton, ahol 2017-ben a 11. helyen végzett, akkor támadt fel igazán a vágya, hogy teljesítse a Vendée Globe-ot. 2020-ban megvásárolta az Owen Clark által tervezett, egykori Spirit of Canada-t Jack Bouttelltől, amivel a felújítás után nekilátott a kvalifikációnak a szóló világkörüli versenyre.
Február 15-én úgy tűnt, Denis Van Weynbergh lesz az utolsó célba érő, és február 28-án vagy március 1-jén érkezik vissza Les Sables d'Olonne-ba. A Zöld-foki-szigetektől mintegy 420 tengeri mérföldre délnyugatra, ezt jelentette: „Monoton és egyáltalán nem kellemes a menet. Közel vagyunk ugyan a célhoz, de fáradt a technika, a hullámok pedig erősen püfölik a hajót. Délután azzal voltam elfoglalva, hogy megjavítsam az elektronikát, mert megszakadt minden kapcsolatom a külvilággal, csökkentenem kellett a sebességemet, és szorítani, hogy találjunk megoldást. Közel vagyok Fabrice-hez, a Jóreménység-fok óta már sokat beszélgettünk, rendszeresen hívjuk egymást támogatásért. A mostani helyzetünk messze van a passzátszélről alkotott elképzelésektől. Dél felé haladva mindig kellemes, most azonban egyáltalán nem szórakoztató, és valószínűleg még négy-öt napig ez lesz. Remélem kibírja a hajó! Sok a hínár is, kétóránként leáll a hidrogenerátor, meg kell tisztítanom, csak utána tudom visszatenni a vízbe, hogy töltsön is.”
Manu Cousin: „Mi, vitorlázók soha nem vagyunk boldogok… túl sok a szél, nem elég, esik. Vagyis soha nem tökéletes, és tudom, hogy néhány óra múlva megint dühös leszek valami miatt. Most lépek be egy magasnyomású sávba, aminek normális esetben itt sem szabadna lennie. Alig várom, hogy keletről megkerüljem az Azori-szigeteket. Az az érzésem, hogy úgy beszélek, mint aki részeg, pedig csak annyi, hogy teljesen kimerült vagyok. Nehéz elhinni, hogy 98 nap versenyzés után ott tartok, ahol. A rajt előtt nem gondoltam volna, de most már inkább úgy tekintek rá, mennyire szerencsés vagyok, hogy még mindig versenyben lehetek.”
Február 17-én Oliver Heer a 29. helyen fejezte be a Vendée Globe-ot. Amikor 17:29 UTC-kor befutott, teljesítette gyermekkori álmát. Vitorlázó őrült édesapja idő előtti halála Heer-t arra ösztönözte, hogy feladja virágzó távol-keleti üzleti karrierjét, és a vitorlázásban keressen megélhetést. Alex Thomson csapatában felelt a hajó felkészítéséért a legutóbbi Vendée Globe-on, és a hirtelenjében javított bárka Fokvárosból való hazaszállítás során ösztönözte őt a kétszeres Vendée Globe dobogós helyezett, hogy lépjen tovább, és saját jogon vegyen részt a versenyen. Heer sikeres, stabil menet végén 99 nap, 5 óra, 27 perc, 34 másodperc alatt teljesítette a távot.
Február 18-án (99 nap, 19 óra, 6 perc és 11 másodperccel a rajtjelzés után) 07:08-kor célba ért a Vendée Globe első kínai versenyzője, egyben a 100. vitorlázó, aki teljesítette a híres földkerülőt. A 35 éves Xu teljesítménye erős üzenetet hordoz, reméli, hogy utazása arra ösztönöz majd más fiatalokat Kínában és máshol is, hogy merjenek nagyot álmodni, és ráébredjenek, hogy az elszántság és az önbizalom a legfontosabb eszköz egy olyan kalandhoz, amit mások szinte lehetetlennek tartanak. Figyelemre méltó és inspiráló teljesítmény a hegyek közül származó fiútól, aki 12 évesen elvesztette bal karját.
Február 20-án, a Vendée Globe 101. napján a még versenyben lévő három szkipper problémás magas nyomású övezettel küzdött, ami miatt nagyon nyugtalan, enyhe szelek fújtak a környékükön, megspékelve néhány zivatarral. Nagyjából azonos szélességi fokon álltak, Manuel Cousin volt a legkeletebbre, de kevesebb mint két csomóval haladt az 1600 mérföldre lévő cél felé. Középen Fabrice Amedeo, nyugaton Denis Van Weynbergh bóklászott, arra vágyva, hogy elsőként kiszabaduljon a gyenge szélből, akár még több mérföld megtétele árán is: „Néha kicsit fáj látni, hogy már mindenki más befejezte a versenyt, hármunk közül pedig én vagyok legmesszebb a céltól.”
Manuel Cousin: „Nyilván nem úgy indultam neki ennek a versenynek, hogy 100 nappal a rajt után még vízen leszek, de szembe kell néznünk a ténnyel, hogy még legalább egy hét van hátra. Nem szenvedek hiányt sem vízben, sem élelemben, haladunk, de nem ölbe tett kézzel."
Február 23-án Cousin átlépte az 1000 tengeri mérföldes határt, miközben kijutott az Azori-szigetektől délre húzódó magasnyomású övezetből, amely három napig marasztalta. 300 mérfölddel járt Amedeo előtt, befutását a következő hét elejére várták: „Nézem a sebességemet, 15-16 csomó. Furcsa érzés az elmúlt pár nap küzdelmei után. Most már tudok nevetni rajta, de őszintén szólva, nagyon megterhelő volt lelkileg. Elkezdtem álmodozni kicsit több kényelemről. Mondjuk egy igazi zuhany…friss gyümölcs… jó hús, finom hal, zöldség. Meg azok az apró hétköznapi dolgok, amelyekre már oda sem figyelünk a szárazföldön: mozdulatlan ágy, normális vécé. De az anyagi kényelmen túlmenően, ami most igazán jó érzés, azok az apró üzenetek, amelyeket kapunk. A szeretteinktől, barátoktól, partnerektől, a versenyt követőktől... Igazi örömforrás, és lelkileg is támogat minket. Tudjuk, hogy állnak mögöttünk emberek, de ezt olvasni és hallani még jobb. Naponta egyszer felhívom a páromat. Mindig fontos pillanat, amelyet mindenáron megvalósítok. Ez a kis rituálé nagyon jó érzés. A tengeren töltött sok idő után ragaszkodnunk kell ahhoz, ami igazán számít.”
Fabrice Amedeo: „Hat napom van hátra a tengeren, ami még nagyon-nagyon hosszú lehet, ha elkezdek csak erre gondolni. Igyekszem tehát továbbra is vigyázni a hajómra, és úgy tenni, mintha még előttem lenne egy hónap. Szerintem ez a legjobb dolog. Egy korábbi videóban azt mondtam, hogy éhes vagyok. Nos, valóban. Bő 100 napnyi élelemmel vágtam neki, de a menetidőm lesz vagy 110. Ha célba értem, tudok majd reggelizni, ebédelni, vacsorázni, de addig napi 2500 kalóriával kell beérnem, miközben kéne legalább 3500. Csöppet szűkös, de nincs nagy baj.”
Az akkori előrejelzés március 2-ára tette Denis Van Weynbergh célba futását: „Tegnap este visszatért a szél, ma reggel pedig csodálatos napfelkeltében volt részünk, ami kivételessé tette a pillanatot. Ez után a három-négy bonyolult nap után, amikor türelmesnek kellett lennünk, a ma reggel remek volt. A közelmúlt lelkileg megviselt, mert amikor egy-két csomóval haladsz anélkül, hogy látnád az alagút végét, az nem vidám. Szóval igen, élvezzük a szél visszatértét, reméljük, hogy tartós lesz. Mindig vannak apró dolgok, amik jobbá teszik az életünket, egy darab csokoládé, egy jó kávé a napkeltében, gyönyörű fények... Egyszerű apróságok, amelyek megnyugtatnak. Ami az ételt illeti, minden rendben, az emberi kapcsolatok és interakciók azok, amik igazán hiányoznak.”
A Vendée Globe egyszer csak véget ér, de a blog nem! Ha érdekelnek további témák is, kövess bennünket a Facebook-on, pláne, hogy akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
fotók és forrás: vendeeglobe.org
