Apuleius • 4 nap
Olyan korban élünk, ahol a Föld minden tudása az emberi pszichéről elérhetővé vált számunkra. Elérhetőek a keleti spirituális hagyományok, a sámánok tudása, a különböző vallások rituáléi, az emberi pszichéről, gondolkodásról és viselkedésről szóló tudományos kutatások eredményei. Az, hogy hozzájuk férünk, önmagukban nem teremti meg sem a külső, sem a belső békét. Meg kell ismernünk a bennük rejlő tudást, és ezt a tudást tudni kell megfelelően használni.
Az integrál pszichológia szakértői módon kapcsolja össze a keleti spirituális hagyományokat, a sámánok tudását, a különböző vallások rituáléit, az emberi pszichéről, gondolkodásról és viselkedésről szóló tudományos kutatások eredményeit. A mindezekből származó tudás egy teljes spektrumú emberképet hoz létre, ugyanis ahol a pszichológia véget ér, ott folytatja a spiritualitás, és ahová a spiritualitás nem néz, azt górcső alá veszi a pszichológia.
A spirituális hagyományok áttekintése
Bármennyire is úgy tűnik, hogy a spirituális hagyományok és vallások szinte áttekinthetetlen sokasága létezik a világban, valójában könnyen megszámlálhatók és áttekinthetők. Csak néhány fő, élő spirituális hagyomány létezik a Földön, amelyek mélyen gyökereznek az emberiség múltjában.
Mit nevezünk élő hagyománynak?
Azt a hagyományt, amely több évszázados vagy több évezredes múlttal rendelkezik, és élő mesterek adják át a tanítványaiknak egy láncolaton át.
Vajon miért hasznos megismerkednünk az egyes hagyományokkal?
Az ok egyszerű: így nagyon sokat tudhatunk meg az emberi természetről! Az egyes hagyományok ugyanis az emberi természet egy-egy aspektusát látják és írják le részletesen, a saját szemszögükből megfigyelve.
Nézzünk körül, hol milyen spirituális hagyomány található!
Európában a kereszténység a fő hagyomány, amelynek a belső, meditatív saját élményeken alapuló iskolája a keresztény misztika. Oroszországban, Görögországban és a Balkánon a keleti ortodox kereszténység van jelen. Kicsit keletebbre Európától, Izraelben a zsidó kultúrát találjuk, amelynek a belső, misztikus hagyománya a kabbala. Tovább haladva a térképen a közel-keleti országokba érkezünk meg, amelyekben az iszlám vallás van jelen. Ennek a belső, misztikus, meditatív iskolája a szúfizmus. Az iszlám világ a szúfizmussal a közel-keleti országokon túl Észak-Afrikára, Indiára, valamint Malajziára és Indonéziára is kiterjed. Ha tovább haladunk a térképen keletre, akkor eljutunk Indiáig, ahol a hinduizmus van jelen mint vallás, és ennek a belső, meditatív, gyakorlati iskolája a jóga. India környékén és attól még keletebbre haladva a buddhizmust találjuk egy roppant nagy területen: Tibetben, Nepálban, Srí Lankán; a dél-kelet ázsiai országokban Thaiföldön, Burmában, Laoszban, Kambodzsában, Vietnámban, Kínában, Koreában és Japánban. Kínában emellett a kínai univerzalizmus és a taoizmus is jelentős önálló spirituális hagyomány. A Föld számos régiójában egy, a vallások előtti időkből származó hagyományt találunk, mégpedig a sámánizmust, amelynek a sámán mint különleges képességekkel rendelkező, intuitív, spirituális gyógyító áll a középpontjában. A sámánizmus átszövi Észak-, Közép- és Dél-Amerika területeit az indiánok világában, Szibériát, Indonéziát, Afrikát és Óceánia szigetvilágát.
Mik az egyes vallások fő tanításai?
A kereszténységnek kifinomult tanításai vannak a szeretetről és a megbocsátásról.
A buddhizmus az elme kiüresítésére, a lenyugvásra és a csendre fókuszál, és ennek eléréséhez párosít tanításokat és gyakorlatokat.
A taoizmus az áramlásban létezésre fókuszál, amit Wei wuwei-nek nevez, cselekedjünk (wei) - és egyben ne cselekedjünk (wuwei). Modern szóval ez a flow (áramlás) állapota, amit a pozitív pszichológia kutatásokkal igazolt.
A zsidó kultúra beleviszi a spiritualitást a családba és a családi vacsorát egy szertartássá szentesíti.
A sámánok specialitása a láthatatlan világokba való utazás, ahonnan válaszokat hoznak a hétköznapi életbe.
Az iszlám és a szúfizmus a feltétel nélküli odaadásra fókuszál, amit az " in sáa l-Láh" (ejtsd: insallá, vagy insallah) fogalomban fejez ki ("Legyen ahogy Allah akarja"). A tanítványokat arra tanítják, hogy feltétlen bizalommal éljenek és ebből cselekedjenek, a mentális, stratégikus tervek helyett. Nem véletlenül jönnek ebből a kultúrából a szívet magával ragadó áhítatos énekű imák, de ugyanakkor az öngyilkos merénylők is, akik akár az életüket is odaadják az általuk igaznak hitt ügyért.
A modern ember nagy tévedése - összekeveri a vallást a spiritualitással
A vallás dogmatikus, tekintélyelvű formája a spiritualitásnak, aminek középpontjában egy mitikus történet áll. A spiritualitás egy sokkalta tágabb fogalom, mert egy emberi élményvilágra utal. A spiritualitásnak lehet vallásos, vagy más, szabad megélése és kifejeződése is. A spiritualitásban és vallásban kifejezett lelki élmények nem tulajdonai egyetlen vallásnak sem. A szeretet nem keresztény, az önátadás nem muszlim, a belső csend pedig nem buddhista dolog, hanem ezek mind közös, globális emberi jellemzők.
Felmerül a kérdés, hogy nyugati emberként valaha sikerül-e elmerülni bármelyik hagyományban "úgy igazán"? A szabadság a nyugat legnagyobb hozománya a világ számára, és egyben a spirituális útkereséskor olykor a nehézsége is. Túl sok lehetőség van és túl kevés markáns fogódzkodó, hogy melyiket válasszuk. Nyugaton a kulturális keret az individualizmus, amelynek egyik üzenete az, hogy végső soron senkiben ne bízz igazán, csak magadban és a saját tapasztalataidban. Ez elég rossz útmutató a spirituális útkereséshez, ott ugyanis az önátadás nélkül nem fogunk messze jutni, és nem csak magunkban kell bízni, hanem arra érdemes tanítókban is. A nagy múltú spirituális meditációs hagyományok figyelmeztetnek, hogy az ember nem tudja magát a hajánál fogva felemelni, ezért spirituálisan sem tudja a saját kútfejéből túlvinni magát a saját határainál. Egy beavatott tanító látja ezeket a korlátokat és átvezet minket rajtuk, mert őt is valaki túlvitte ezen. Ez a beavatási láncolat.
Nyugatiként a leginkább járható, komoly, belső ösvény az, ha teljesen elmerülünk egy hagyományban egy életszakaszra (mondjuk egy 5-20 év közötti időtartamra), majd az adott hagyomány lényegét tovább hordozva kifejlesztünk természetes módon egy egyéni verziót.
Pontosan ez az integrál szemlélet lényege, hogy egy átfogó térképet ad az emberi természetről a világ hagyományai által létrehozott lélektani és spirituális térképek összekapcsolásával.
„Buddha nem volt Buddhista,
Jézus nem volt keresztény,
Mohamed nem volt muszlim.
Ők tanítók voltak, akik a szeretetet tanították,
az volt az ő vallásuk.”
Idézet Wanye Dyer amerikai szerzőtől
A pszichológiai irányzatok áttekintése
Az emberi működést érintő tudásanyaghoz kétféle módon férhetünk hozzá. Az egyik a pszichológiában eddig leírt és kikutatott dolgok tanulmányozása, a másik pedig a saját bensőnk megismerése (erről egy későbbi levelünkben beszélünk). Mindkét út nyitva áll előttünk, csak el kell rajtuk indulni.
A pszichológia tudománya
A történelem során megjelent pszichológiai irányzatok egy gazdag világot alkotnak, s az integrál megközelítés szerint kiegészítik egymást. Többféle felosztás létezik, de azt mondhatjuk, hogy összesen kb. hat fő pszichológiai megközelítés fejlődött ki napjainkig.
A pszichoanalízis az összes terápia őse, amely elsőként alkotott egy összefüggő képet a lelki élet működéséről és a pszichés betegségek kezeléséről. Az 1900-as években jelent meg és Freud nevéhez kapcsolódik, aki szerint pszichés valóságunkat három nagy részre oszthatjuk – tudatos, tudatelőtti és tudatalatti. Amíg a tudattalan információk nem kerülnek be a tudatba, addig nem lehet velük dolgozni. Jung Freud tanítványa volt. Szerinte a tudattalanunk két részből áll. Egy részét képezi a személyes tudattalan (amiről Freud is beszélt) a másik része viszont kollektív, közös a többi emberrel.
Az 1930-as évek a viselkedéslélektan és a kognitív pszichológia kialakulásának időszaka volt. Az egyik alapelv, amire a kognitív irányzat rávilágított, hogy nem pusztán a velünk történt eseményekre adunk egy bizonyos választ, hanem arra, hogy milyen JELENTÉST adunk ennek az ingernek. Nem passzívan befogadjuk a világot, hanem mi alakítjuk az értelmezéseinkkel.
A hippi korszak szellemisége hatással volt a pszichológiára is. Az 1960-as években jelent meg a humanisztikus pszichológia, amelynek szemlélete szerint az ember belső magja alapvetően jó, pozitív és egészséges. Ha biztosítjuk számára a megfelelő feltételeket, akkor az önmegvalósítás, szabadság, kreativitás és egyre nagyobb hitelesség felé halad.
Az 1970-es években előtérbe kerültek az ember spirituális élményei is. Ezt az aspektust a transzperszonális pszichológia vizsgálta behatóan, amely szerint nem emberi lények vagyunk spirituális élményekkel, hanem spirituális lények emberi tapasztalatokkal és egóval. A módosult tudatállapotban megélt élményeket ez a szemlélet ugyanolyan “valósnak” tekinti, mint a normál, hétköznapi élményeket, és terápiás körülmények között, tudatosan használja őket a fejlődésre.
Jelenleg a legmodernebb és legkorszerűbb pszichológiai irányzat az integrál pszichológia, amely Ken Wilber, amerikai filozófus, nevéhez fűződik, és 2000-től tekinthető külön irányzatnak. Az integrál pszichológia alkotta meg az egyik legkomplexebb emberképet az addigi pszichológiai irányzatok ismereteinek szintézisével. Emellett összegezte a keleti világ spiritualitását és bölcsességét, és más tudományos tételeket is, ami által sokkalta tágabb összefüggésekben tudjuk értelmezni az emberi lelket és az ember hétköznapi, világi vagy épp spirituális élményeit, de az elme betegségeit is.
Készítette: Gánti Bence
Forrás: integralakademia
