venember83 • 4 nap
Az 1700-as évek végén a világ sokkal nagyobbnak, a Hévízi-tó pedig szinte láthatatlannak tűnt. A Hévízi-tó nem volt más, mint egy lápos vidék, melynek rejtett meleg vízében vízimadarak és vadkacsák fürdőztek.
A fordulat, valamikor akkor kezdődött, amikor Mária Terézia, majd utóda II. József állami üggyé emelték a fürdők helyzetét, I. Ferenc császár pedig már azok idegenforgalmi jelentőségét is felismerte. I. Festetics György gróf (1755-1819) pedig az uralkodói intézkedések hatására ambíciózus terveket kezdett szőni a saját birtokán található meleg vizű tóval kapcsolatban.
Festetics György azonban nagy fába vágta a fejszéjét. A Habsburg intézkedések hatására egyre népszerűbb fürdőkhöz hasonló saját fürdőhelyről álmodott, a munka azonban korántsem volt egyszerű. Nem csupán egy hőforrás köré kellett impozáns fürdőt és virágzó várost építeni, hanem egy burjánzó tavat kellett megzabolázni.
A láp miatt maga a tó, szinte megközelíthetetlen volt, ráadásul a bozótvizek, kisebb patakok mind beszivárogtak a meleg vízbe, amelyek így nem csak hűtötték azt, de a vízszint is állandóan ingadozott az évszakok csapadékosságától függően. Legelső lépésben tehát árkokat kellett ásni a hideg felszíni vizek elvezetésére, és utakat kell építeni a mocsáron keresztül. A gróf geometrákat és incselléreket fogadott, hogy megtervezzék a felesleges hideg vizek elvezetését a Kis-Balaton felé, tovább a Hévízi-tó vízszintszabályozását a pataknál.
1790-re a Dobogói Hévízen megépült az első nem vízparti feredő ház, amelytől a tó irányába 1792 őszére készült el az út Szaitl Jakab tóásó munkájának köszönhetően. Az utak úgy készültek, hogy az ingoványos talajba gerendákat vertek le, arra rőzsét, főzfavessző-kötegeket helyeztek, majd annak tetejére murvaréteget hordtak. Így egy aránylag teherbíró alapot hoztak létre. Ez az említett első út, amivel végre meg lehetett közelíteni a Hévízi-tavat, 1792. novemberében készült el és 442 öl (kb. 900 méter) hosszú volt.
Festetics György tervei szerint 1795-ben fürdőt kell építeni a tó fölé. Az ehhez szükséges fák kitermelését januárban meg is kezdték a birtokos zalaszántói erdejében, melynek eredményeként bizony nem egy fát kivágtak a Tátika-hegy szálegyenes bükkfáiból.
„a feredőhöz való 112 darab fa Szántón megfaragtatott és 31 darab már helyre is vitetett. Az állásfákból is 51 darab már ki vagyon faragva„ (1795. jan. 31. részlet Pegonyi György tiszttartó jelentéséből)
Miközben a fákat vágták és faragták, több terv is készült a leendő fürdőről. Nem csak cölöpökön álló épület tervei merültek fel, de a még mindig gyakran változó vízállás miatt egy tutajokra épített fürdőház vázlata is elkészült. Ennél is érdekesebb, hogy az akkori fürdési szabályok nem engedtél az egymás előtti tisztálkodást, "feredést", ezért elszeparált kosarakban, mások szemeitől eltakarva lehetett a vízbe ereszkedni, természetesen a fürdésre alkalmas, teljes testet takaró ruházatban.
A feljegyzések szerint 1975-ben végül a tóra benyúló fa szerkezeten két épület állt egymás mellett, mindkettőben 3-3 fürdőkosárral, az épület mellett öltözőkabinnal és korláttal, amin tiltva volt a ruházat szárítása. A tervekből nem egyértelmű, de a fürdőszabályzat egy 3. épületet is említ, melyet a közrendűek használhattak.
Az első chirurgus is 1795-ben, a nyitással együtt érkezett, egy bizonyos Vojtek sebész személyében. Feladata az volt, hogy a Hévízi-patak partján elsőként megépült kis fabódéban - „köpölöző ház” – eret vágjon, köpölyözzön és nem utolsó sorban a kezdetektől lajstromot vezessen a gyógyultakról, azok számáról és betegségeikről, hogy ezzel is bizonyítsák a hévízi fürdő gyógyerejét.
A betegek kezdetben a környékből érkeztek és vagy a környéken szálltak meg, vagy a magukkal hozott sátrakban háltak. Később a fürdőház padlásán is lehetőségük volt éjszakázni. A köpölyöző házban 4 helység volt, 1-1 ággyal.
1796 nyarára viszont már állt és működött az első vendégfogadó (a Daru) is, sőt a vendégek nagyobb kényelme érdekében a gróf 1796 évben az alábbi munkákat is megrendelte:
„A harmadik, vagy közönséges feredő is tsináltasson meg aszerint, amint a többiek vagynak;
A Latzi-konyhája fog épülni fából. Errenézve annak rajzolatját készítse el Inzsenér Ur.
Az istálló és szekér szín össze fog állíttatni és pintze is épittessen bolthajtásra a szín alá.
Az udvar tágíttatson meg, hogy a szekereknek elegendő helyek legyen a megfordulásra, és egyúttal ezen udvar töltessen meg.
A Dobogói majornál jégverem készíttessen." (A vendégfogadós kérésére: hogy hideg italokat tudjon felszolgálni a nyári melegben. megj.: a szerző)
A grófnak természetesen nagy tervei voltak. Nem csupa szívjóságból vágatott ki egy fél erdőt, ásatott ki több kilométernyi árkot, fizetett utak építésért. Egy fürdőhelyről álmodott, mely hatásos lesz, népszerű és jól jövedelmező. Ezért már 1795-ben az első szezon alkalmából kiadatott egy 28 oldalas kis füzetet, mely részletesen bemutatja a keszthelyi „Hév-vizet”. A kiadvány határozottan propaganda célokat szolgált, és minden valószínűség szerint dr. Babocsay József írta.
„Nem kell többé meleg fürdők kedvéért, Budára, Daruvárra, Toplicára vagy más efféle helyre nagy fáradsággal és költséggel utazni, amikor itt van a megye kebelében a drága kincs, amely máshol keresve sem található fel… Alig tudódott meg ezen hasznos Vized, már is sok részekről különbféle Nyavalyások folyamodnak hozzád. Nem ok nélkül, halván leginkább ezen ditséretes Vizednek erejét, a mely által egy az Inak szakatségából, más pedig a köszvény fájdalmaiból minden Reménységen felül tsak tsupán Vizednek ereje által megmenekedtek.„
A mocsár megzabolázása azonban évről-évre rengeteg pénzt és energiát emésztett fel. A hideg felszíni vizek továbbra is a tóba szivárogtak és hűtötték azt. A szekérszín és istálló a tervek szerint elkészültek, 1798-ban átadták a tekézőt is, de a Latzi-konyha csak 1799-ben tudott megnyitni. Megnyitott ugyannakor egy köztáncoló ház is a vendégek szórakoztatása céljából. A gróf 1800-ban több rendelkezést is hozott, hogy a gyógyvizes fürdőn javítsa az állapotokat, de a Napóleoni háború közbeszólt. A háború idején a fürdőhelyeket az osztrák katonák gyógyítására használták, amiért fizetség nem járt, sőt szállást is ingyen kellett számukra biztosítani. Még így is nagyjából 4-500 „fizetővendég érkezett a Hévízi-tóhoz gyógyulni. A kezdeti célok azonban még messze voltak, a fürdő egész jövedelmi mindössze 40 forint volt. Összehasonlításképp a gróf Gutten József doktornak az éves orvosi szolgálataiért 50 forintot fizetett ki.
Az első tíz év tele volt kihívásokkal, de Festetics György kitartása meghozta gyümölcsét. A nád és a láp helyét lassan utak, fürdőházak és vendégfogadók vették át, a Hévízi-tó híre pedig már nemcsak a környéken, hanem az ország távolabbi részein, sőt az osztrák területeken is egyre terjedt, és ez jórészt az itt meggyógyult osztrák katonáknak volt köszönhető. A gróf álma kezdett valósággá válni. Bár a Napóleoni háborúk átmeneti nehézségeket okoztak, mégis, ami az 1790-es években még csak egy merész ötletnek tűnt, az hamarosan a Monarchia egyik legkedveltebb gyógyhelyévé nőtte ki magát.
De a sikerhez még kellett néhány év, és vállalkozó szellemű befektető….
forrás: dr. Szántó Endre: Egy fürdőváros születése Hévíz története A kezdetektől 1891-ig, gróf Festetics György haláláig, 2018.
