Hitmakers • 17 óra
A 19. század végén és a 20. század elején a Hévízi-tó nemcsak a gyógyulni vágyók, hanem az innovatív közlekedési elképzelések színhelyévé is vált. Keszthely és Hévíz között, valljuk be nem leküzdhetetlen a távolság, mindössze 10 km. Az egyre népszerűbb fürdőhely kényelmes megközelíthetőségére mégis számos terv született. Ezek közül egy lehetséges villamos projektje volt a legambiciózusabb, amely sokak számára a modernizáció ígéretét hordozta.
Az első komolyabb próbálkozás egy lóvasút megépítésére irányult. 1893-ban Hencz Antal építész és Kertscher főmérnök nyújtott be tervet a Keszthely és Hévíz közötti lóvasút megépítésére, amely az Amazon Szállodától indult volna, és a Hévízi-tó partján ért volna véget. Bár a kereskedelmi minisztertől előmunkálati engedélyt kaptak, a terv anyagi nehézségek és helyi ellenállás miatt meghiúsult.
Sok helyi lakos úgy vélte, hogy nem vasútra, sokkal inkább egy jó minőségű, a fürdővendégek számára fenntartott összekötőútra lenne inkább szükség, amire így nem jutna elég forrás. Ráadásul úgy gondolták a lóvasútba fektetett összeg, kihasználatlanság miatt nem térülne meg. Ne feledjük, a fürdőélet a 20. század második feléig szinte csak a nyári hónapokra korlátozódott. Nagy ellenállásba ütközött a fejlesztés a bérkocsisok részéről is, akiknek a fejlesztés veszélyeztette volna a megélhetését.
1894-ben egy Zalavölgyi Vasút terve is felmerül opcióként, de ez sem kapott jelentős támogatást. A lehetséges lóvasút végül teljesen kikerült a fejlesztési tervek közül, talán azért is, mert ekkorra már Budapesten a villamosok felváltották a lóvasútakat. Az utolsó 1898. június 7-én kocogott el a Déli pu. és a Szénatér között. Egyedül a Margit szigeten közlekedtek még 1928 áprilisáig.
1906-ban a Ganz Villamossági Részvénytársaság nagyszabású tervet dolgozott ki. A villamos vasút Keszthely főutcáin haladt volna keresztül, majd Hévízre érve közvetlenül a tó partjáig futott volna. A projektet rendkívül modern technológiai megoldásokkal tervezték: keskeny nyomtávú pályát és elektromos meghajtást alkalmaztak volna.
Az első tervet, amely ingoványos talajon vezetett volna keresztül, elvetették, de egy újabb változat már figyelembe vette a terepviszonyokat. 1908-ra a költségvetést 531.000 koronában állapították meg, és a finanszírozást részvénytársasági alapon tervezték. A Ganz cég 4%-os kamatot garantált a befektetőknek, ami abban az időszakban különösen vonzó ajánlat volt.
A projekt több akadályba is ütközött. Egyrészt a helyi gazdasági és politikai érdekek nem tudtak megegyezni a pontos nyomvonalról és a költségek megosztásáról. Másrészt a globális gazdasági környezet – különösen az 1907-es pénzügyi válság – jelentősen visszavetette az ilyen jellegű beruházások esélyeit.
Az 1909-es évben újabb alternatív ötlet merült fel: egy trolibuszhoz hasonló rendszer, amely felső vezetékekkel működött volna. Bár ez a megoldás olcsóbbnak tűnt, az elképzelés nem kapott elég támogatást, és végül ezt is elvetették.
Az 1920-as években újra előkerült a vasút gondolata, ezúttal keskenyvágányú formában, amely Keszthelyt Hévízen át Sümeggel kötötte volna össze. Ez a terv is csak papíron létezett, hiszen a helyi önkormányzatok és a magántőke nem tudtak közös nevezőre jutni a finanszírozás kérdésében.
A Keszthely és Hévíz közötti közlekedés nehézségei nemcsak a turistákat, hanem a helyi lakosokat is érintették. A régió gazdasági fejlődése szorosan összefüggött volna a közlekedési infrastruktúra fejlesztésével. Hévíz lakói saját ipar és kereskedelem fejlesztésével (helyi kisüzemek, kézművesek, kisiparosok, bútorkészítők, több vendéglátóhely és saját piac, vásár) próbálták erősíteni gazdasági függetlenségüket Keszthelyről, ami időnként a két település jó viszonyának rovására ment.
A villamos terv megvalósulását azért is szorgalmazták többen, mert a Hévízhez hasonló fürdővárosokban, mint Baden-Baden vagy Karlsbad az 1910-es években elkészült a villamos hálózat, ami egyértelműen a modernizáció jelen volt és növelte akkoriban egy város presztizsét.
Bár a villamos sosem készült el, a terv nyomai ma is fellelhetők a helyi krónikákban és dokumentumokban. A modern közlekedési megoldások, mint az autóbuszok és a kerékpárutak, ma már kényelmesebb utazást biztosítanak, de a villamos ötlete a régió történelmének izgalmas fejezetét képezi, sőt a mai napig időről-időre újra felmerül, mint lehetséges fejlesztési opció.
Forrás: Szántó Endre: Egy fürdőváros születése - Hévíz története a reformkortól Trianonig 1819-1920, 2018.
borító kép: DALL-E mesterséges intelligencia által készített kép
