GastroGuide • 8 nap
Boszniai háború
1992 - 1995
Kéksisakos megfigyelő az Igman-hegyen, 1995. február
Egy kis földrajz...
A Dinári-hegység északnyugat–délkeleti irányban, Szlovéniától egészen Albániáig nyúlik.
Átlagosan 1000–1500 m magasságig nyúló hegyvonulat, melynek legnyugatibb láncai a tengerpartot szegélyezik.
A Dinári-hegység egyik vonulata a Mont Igman, Szarajevótól délnyugatra fekszik, délen és nyugaton a Bjelašnica vonulattal, északon Hadžićival és Ilidža-val, keleten pedig a Željeznica folyóval határos.
Az Igman-hegy legmagasabb pontja, a Crni vrh, mely magassága 1510 m.
Az 1984-es téli olimpián Jahorina és Bjelašnica mellett Igman volt az alpesi és északi sportágak versenyének helyszíne, de jelen esetben nem ezért született ez a poszt.
Az 1984-es téli olimpiai helyszínek. Jobb oldalon az előtérben az Igman és mögött a Blejasnica-hegy
"...a bobpályából lövészárok lett, a sísáncból lőállás..."
Az Igman környéke kiterjedt harcok színhelye volt Szarajevó 1992-95 közötti ostroma során.
A '90-es évek előtt is több alkalommal volt már kemény harcok színhelye a környék és a hegyvonulat.
Korábban harcoltak itt Tito partizánjai is a németekkel a II. világháború alatt. A Veliko Poljén található egy emlékmű a partizánharc emlékére ezen a területen.
Az Igman-hegy elhelyezkedése
Olimpiai helyszín a hegyen
Az olimpiai síugrósáncok romjai a hegy oldalában
Az Igman-hegy a boszniai háború során többször csaták színtere volt, és Szarajevó ostromának részeként hirtelen kiemelt stratégiai jelentőségű területté vált elhelyezkedéséből adódóan.
A boszniai háború előzményei, okai, lefolyása túlnyúlik ezen írás keretein, az interneten sok információ megtalálható, amennyiben valaki részletesebben szeretne tájékozódni a témában.
ENSZ kéksisakos légiós "IGMAN" feliratos sisakja a hegyi úton
Az ENSZ jelenlét
(UNPROFOR/FORPRONU)
1992-ben kapta meg az ENSZ azt átmeneti mandátumot, melynek célja a béke és biztonság megteremtése volt a civilek védelmében a háború sújtotta Jugoszláviában.
A 743. sz. határozat elfogadása után 14.000 fős ENSZ kontingenst küldtek (ebből 11.000 katona) a térség több enklávéjába.
A mandátum kibővítése során még több területen, még nagyobb nemzetközi erővel próbálták demilitarizálni a körzetet, és később az 1994-es tűzszüneti megállapodás betartatását és kikényszerítését is a nemzetközösségi erő hatáskörébe utalták.
1995. március 31-én a Biztonsági Tanács úgy határozott, hogy átalakítja az UNPROFOR-t, és három különálló, de egymással összefüggő békefenntartó művelettel váltja fel. 1995. márciusára már 38.599 kéksisakos állomásozott a területen.
Az UNPROFOR-t felváltotta az IFOR 1995. végén.
Összességében sikertelennek is tekinthető az ENSZ beavatkozása...
A kéksisakosok jelenléte nem akadályozta meg népirtásokat (pl. Srebrenica), civilek elleni tömeggyilkosságokat (orvlövészek, etnikai tisztogatások, tömeges erőszak), és egyéb emberiesség elleni bűncselekmények megtörténtét.
Itt meg kell említeni egy fontos dolgot... Nem csak egy nemzet, vagy közösség hibás a történtekért és szörnyűségekért!
MINDEN résztvevő fél követett el megbocsáthatatlan bűncselekményeket.
"Fölöttébb méltánytalan állapot ez a háborúban:
a sikert mindenki magának tulajdonítja, a vereséget egynek róják fel."
Publius Cornelius Tacitus
Szarajevó a temetők városa lett
A boszniai háború alatt az ENSZ kéksisakosainak jelentős része a francia haderő tagja volt, köztük Idegenlégiós egységek (2° REP, 2° REI, 1° REC, 6° REG) is kerültek bevetésre a konfliktus során.
Az ott szolgáló francia katonák kollektív tudatában mély nyomokat hagyott Szarajevó ostroma és később az Igman-hegyi katonai jelenlét.
Kilátás a hegyről a völgyben fekvő ostromlott Szarajevóra...
...és az Igman-hegy a háttérben, Szarajevóból nézve. Stratégiailag létfontosságú helyszín...
"Sierra-Oscar" körzet. Háttérben az Igman-hegy
1993. év nagy részét a horvát–bosnyák háború uralta, de a bosnyák-szerb összecsapások is folytatódtak.
A túlnyomórészt bosnyák Hrasnica és Butmir falvak a bosnyák haderő (ARBiH - Armija Republike Bosne i Hercegovine) fellegváraként működtek, emiatt a boszniai szerbek (VRS - Vojska Republike Srpske) által birtokolt Ilidža és Vojkovići falvak között a bosnyák csapatok egy folyosót alkottak, amely összekötötte az Igman-hegy lejtőit az ENSZ által 1992 óta ellenőrzött szarajevói repülőtérrel.
A bosnyák "folyosó" Szarajevótól az Igman-hegyig
Miközben kihasználták azt ostromlott város lakói azt a tényt, hogy a repülőtér az UNPROFOR ellenőrzése alatt áll, a reptéri kifutópálya alatt Szarajevó védői alagutat kezdtek ásni a Dobrinja és Butmir szarajevói negyedek között (fenti kis térképen - "Tunnel of Hope" jelzéssel), mely „szarajevói alagút” néven lett ismert.
Az alagút bejáratát rejtő ház ma múzeumként üzemel
Kék színnel az ENSZ által kontrollált repülőtér és az alagút be és kijárata.
Háttérben az Igman masszívuma és a hegyi út
A következő három év során ez volt az egyetlen szárazföldi kapcsolat, amelyet az ostromlott Szarajevó a világ többi részével fenntartott.
Több száz ember halt meg, miközben átszaladt a leszállópályán, amely az egyetlen ki- és bejárat volt az ostromlott Szarajevóból, a szarajevói háborús alagút kiásása előtt. Az alagútnak köszönhetően nem a szerb orvlövészek kutató szemei előtt kellett elhagyni a várost a menekülőknek.
Miután 1993 júliusában elkészült a repülőtér alatti szarajevói alagút, az Igman-hegyen áthaladó kis burkolatlan erdei út lett az egyetlen fontos ellátó út az ostromlott városba.
1993. júliusában egy boszniai szerb (VRS) offenzíva kezdődött, majd 1993. augusztus 4.-én a szerb erők (VRS) elfoglalták a hegyi út egy részét, így elvágva az utánpótlást az ostromlott városba.
A boszniai szerb erők előrenyomulását a NATO csapatok légicsapásainak fenyegetésével sikerült megállítani.
A hegyi út és a katonai jelenlét
1993 - 1995
A területet az ENSZ demilitarizált zónává (DMZ) nyilvánította, miután a VRS visszavonult, és ezután az UNPROFOR egységei Igman-on és a közeli Bjelašnicán állomásoztak.
Az egységek közt rotációs elven több alakulat is megfordult.
2° REI 3° CIE 3° SEC
A 2° REI légiósai 1993. év végén a hegyen és Szarajevóban a reptéren, a 2° REP egykori szállásán, őket váltották
Mindennapok a hegyekben
Az 1° REC Légiósai az Igman-hegynél
A 2° REI légiósai, Mt. Igman
A felek megállapodtak, hogy a Szarajevóba vezető szállítóutat csak humanitárius áruk szállítására használják, de az ARBiH logisztikai tevékenysége a közúton és az alagúton keresztül ennek ellenére folytatódott.
A havas hegyi út
Az Igman-ellátó út keskeny utolsó szakaszán, a meredek északkeleti lejtőn lefelé haladó teherautók teljesen ki voltak téve a VRS tüzérségi állásaiból Ilidža és Vojkovici területén.
Az ENSZ francia katonái a Mt. Igman-on
Az Igman utánpótlási út a háború végéig szinte kizárólagos szállítóút volt Szarajevóba.
Ez volt a boszniai politikai vezetés egyetlen be- és kijárata is.
Az események száma csökkent, de nem szűntek meg.
Az ENSZ csapatai járőröztek, konvojokat kísértek és orvlövészek elleni műveleteket hajtottak végre, hogy jobb belátásra bírják a feleket.
Az ENSZ jelenlét megerősítése a hegyen és környékén
Amerikai A10-es csap le szerb állásokra a hegy előterében 1994-ben
Eközben a fennsíkon maradó ARBiH bosnyák egységeket formálisan nem harcoló, pihentető tevékenységre korlátozták, aminek eredményeként megépült az "Igman Džamija", egy fából készült mecset az erdőben, amely ma is látogatható.
Az Igman-hegy dzsámija
A hegy útja a békefenntartók közt is szedte áldozatait.
1995. március 14.-én 9 francia műszaki katona halt meg a hegyen, miután balesetet szenvedtek harcjárművükkel aknamentesítési terepre tartva. A szarajevói reptéren búcsúztatták el őket.
Fotók 1994/95 teléről
Nem csak légiósok, műszakiak, tengerészgyalogosok, és egyéb francia alakulatok is szolgáltak a körzetben, a környező hegyeken
Konvoj az Igman-ra 1995. áprilisában
A nyugati sajtóban jelent meg az "Európa legveszélyesebb útja" terminus az Igman-hegyi kanyargós és szerbek által belőtt útra, a külföldi béketárgyalásokban résztvevő diplomaták és politikusok el is kerülték ezt az útszakaszt a tevékenységük során.
Nem úgy az amerikai Richard Holbrooke vezette amerikai békemisszió tagjai.
A szarajevói repülőtér szerb blokádja miatt 1995. augusztus 19.-én az amerikai békemisszió ezen az úton indult el, hogy elérje Szarajevót a boszniai elnökséggel való találkozóra.
Holbrooke úgy döntött, hogy Wesley Clark tábornokkal egy Humvee-ban ül, míg a delegáció többi tagja egy francia UNPROFOR Renault VAB páncélozott személyszállító harcjárműben utazott.
Az út egy keskeny és veszélyes szakaszán a francia VAB megcsúszott, és vezetőjével és a delegáció tagjaival 400 m-es mély szakadékba zuhant. A járműben tartózkodók, Robert Frasure, Nelson Drew és Joe Kruzel amerikai diplomaták, valamint a francia VAB sofőr tizedes, életüket veszítették.
A harcjármű roncsai a mai napig megtalálhatóak a szakadékban, az áldozatok emlékhelyeként megőrizve az utókornak.
Emlékmű az út mentén
A francia VAB roncsa a hegyen, lassan az enyészeté. A helyszín ITT látható
A háborúzó felek rendre feltartóztatták a segélyeket szállító konvojokat, a "biztonságos menedék"-ek nem látták el funkciójukat, továbbra is történtek atrocitások a kéksisakosok jelenlétének ellenére is.
1995. közepére a katonai helyzet ismét nagyon feszültté vált, és 1995. augusztusában a VRS újabb offenzívát indított az UNPROFOR Bjelašnica hegygerincről történő kikényszerítésével, és ismét az Igman-hegy/Veliko Polje felé nyomult előre.
A türelem elfogyott.
A harcoló felek közül a boszniai szerbek (VRS) bizonyultak a legmakacsabbnak ezért a NATO megindította ellenük a "Deliberate Force" - "Határozott Erő" hadműveletet 1995. augusztus 30.-án.
Az Igman-hegyre csapásmérő alakulatok települtek, többek közt tüzérségi egységek és a légió 120 mm-es aknavetős szakaszai. A légierő is bőven kivette a részét a rácsapásokkal, szerb célpontok bombázásával.
Francia tengerészek a hegyen, 1995. tavasza
2° REI 2° CIE légiósai az Igman-on, 1995
Önjáró tüzérségi egységek a hegyen, szerb állásokat tűz alatt tartva (150 mm AUF1)
Légiós 120 mm-es nehéz aknavető üteg a szerbeket lövi az Igman-hegyről (2° REI)
1° REC légiósai és egyéb francia csapatok
Légiós járőr
A szerb felet megsemmisítő csapások érték.
1995. szeptember 14.-ére a NATO légicsapásokat felfüggesztették, így a VRS vissza tudta vonni a nehézfegyverzetét a körzetből, a kezdeti 72 órás tűzszünetet 114 órásra megnyújtva, így gyakorlatilag szeptember 20.-án véget ért Szarajevó szerb ostroma.
Az év végére a dayton-i egyezménnyel véget értek a harcok.
A megállapodást többen bírálták amiatt, hogy hatástalan és nehézkes politikai struktúrákat hozott létre, és megszilárdította a boszniai háború etnikai tisztogatásai következtében kialakult állapotokat.
1995. március 14.-én elhunyt 9 francia műszaki katona emlékhelye, Mt Igman
Franciaország 1992 és 1995 között 55 katonát veszített békefenntartó műveletei során a volt Jugoszláviában, főként az ENSZ Védelmi Erején belül.
13 francia katona a Igman-hegyen hunyt el balesetben, ebből kettő légiós: Thierry Cléran 6° REG, Adam Maciej Klos 2° REI.
A hegy utóélete
A hegyről neveztek el egy polgári kezdeményezést:
Az Igman-i Kezdeményezés szervezet 140 civil szervezetet tömörít. Eredetileg a "daytoni háromszöget" alkotó három állam (Jugoszlávia, Horvátország, valamint Bosznia- Hercegovina) hozta létre, de mivel a Szerbia és Montenegró alkotta Jugoszlávia felbomlott, már négy országra terjed ki.
A 2000-ben alakult szervezet arról kapta a nevét, hogy 1995. áprilisában emberi jogi aktivisták Szarajevó ostromakor megmászták a város melletti Igman hegyet, így tiltakozva a háború és az öldöklés ellen.
Célja az, hogy mielőbb normalizálódjanak a bosznia-hercegovinai háborút lezáró daytoni békemegállapodás aláírói közötti kapcsolatok.
Szuvenír csoportkép a M.Igmanról, Hotel Famos, 13. RG (Régiment Génie), 1995.08.-11.
Források:
