Apuleius • 3 nap
Az időjárás miatt nem szeretek előre tervezni. Egy-két napnál hamarabb sosem fixálom le a túráimat, esőben caplatni nem túl felemelő. Különösen szemüvegesként nem, amikor az izzadsággal elkeveredett esőcseppek az esőkabát dunsztjában állandó párával ajándékozzák meg okulárémat. Van, hogy az indulás napján foglalok szállást, és lokalizálom egyáltalán a túracélpontokat. Most is így történt, ezért sosem keresek túratársat , most is egyedül vágtam neki a kirándulásnak. Mindenképpen sziklát szerettem volna mászni, hiszen az idei nagy terv, a Matterhorn előtt akartam további rutint szerezni. Igaz a Glocki a Stüdlgraton már sikerült, illetve a Matterhorn a Hörnligraton félig (a 4000 m lévő Solvay hüttéig) megvolt, de itt tapasztalt elölmászó társsal kötélbiztosításban haladtunk. Ezek maximum 3-as nehézségű (UIAA szerint, ahol I a legkönnyebb, XII a legnehezebb) utak, ezért II-III-as nehézségű utak után kutattam most is. A Raxon már többször ferrátáztam a keleti Höllental (Teufelbadstubensteig, AV steig), és a déli Preinerwand (Bismarcksteig, Haidsteig, Preinerwandsteig) felől. Ezek is igen látványos, szép utak, de most a nyugati, Schneealpe felőli oldalon keresgéltem, eddig még ez a rész teljesen kimaradt. Nem bántam meg a választást, ez az oldal is vad mészkőcsipkékkel, meredek leszakadásokkal, kőfolyásokkal szabdalt, a horizonton filigrán vörösfenyőkkel.
Igaz, ezen oldal szálláshelyekben nem bővelkedik, de Altenberg an der Rax településen az Altenberghof gasthaust csak ajánlani tudom reggelivel az árban, rugalmas felszolgálással (már reggel 6-kor lehetett reggelizni!). Latolgattam hogyan készüljek, mivel egyedül vagyok, nincs ki biztosítson, ha elakadok a falon, hogy jövök le. Ezért egy kötelet, beülőt, pruszik zsinórt, ereszkedő lapkát és két hevedert karabinerekkel vittem magammal, mert ha feladom, legalább vissza tudjak ereszkedni, ha találok standot. Ez persze plusz 3 kg súly cipelését jelentette, de fő a biztonság. Emellett 3 liter víz és kevéske elemózsia összesen 7 kg terhet jelentettek. Vettem egy olcsó akciókamerát (Akaso Brave 7), azt is le akartam tesztelni, még otthon a sisakra applikáltam, összehangoltam távirányítójával. Kíváncsi voltam 30 000 ft-ért mit nyújt a legmenőbb 200 000 ft feletti versenytársakkal szemben, csak a márkanév miatt sokallottam a 200 k különbséget. Ráadásul gyárilag pót akksit is adtak töltővel, rengetek tartozékkal. De lássuk a túrát.
Kilátás a főutcáról a Schneealpe irányába
A falut átszelő Altenberger patak
A falu után északra, a fő utat követve kb. 3,5 km-re egy becsületkasszás (2 eu/autó/nap) kijelölt parkoló (Parkplatz Nasskamm) van 1000 m magasságban, ami normál személyautóval járható murvás kavicsos erdei úton megközelíthető. Max 6-7 autónak elegendő parkolóhelyet saccoltam, de annyira elhagyatott ez az oldal, hogy nem kell dugótól tartani.
Innen tovább északra a Nasskamm/Gamseck irányában hol erdei úton, hol gyalogösvényen a 422-es jelzésű túraúton jött a Kleine Nass nyereg, ahol a Gamseck felé a 801-es úton folytattam.
A Zimmermann v. Gamsecker hütte
Elhaladtam a bájos, körülkerített, zárva lévő Zimmermann hütte mellett, legalább kettő jelölt iható forrás mellett, végül jött a kb. 1500 méteren lévő Gupfsattel nyereg (kis szóismétléssel:nyereg nyereg).
A Gupf nyereg
Itt túratábla 3 irányt jelez: 1. amerről jöttem; 2. a Zahmes Gamseck ferrátát, amit lejövetelre választottam; és 3. a Grabnergupf kicsiny csúcsát a fehér keresztjével (ha lesz erőm lejövetel után kiszaladok, megnézem). Na ez utóbbival szemben egy jelzetlen, de határozottan követhető csapás indul direkt a sziklafal irányába, ez a Wildes Gamseck.
A Bergsteigen.com oldalon max 2-es nehézségűnek jelzett út (https://www.bergsteigen.com/fileadmin/userdaten/import/topos/200_Topo_2d1f51a6-6130-4878-9976-afc064913bc7_gamseckw.gif).
Enyhe emelkedésű hegylábon haladt az ösvény a magassággal egyre satnyuló fákkal, jobb oldalon megjelentek a sziklák, de az ösvény továbbra is ezektől balra haladt. Gondoltam sportszerűségből felhágok a gerincre és a köveken egyensúlyozva megyek a beszállóig, de egy áthatolhatatlan sűrű törpefenyves miatt mégis visszaereszkedtem.
A Gamseckwand. Előtérben a törpefenyves. Kékkel az út hozzávetőlegesen
Kicsiny kőfolyáson gyorsan elértem a sziklafalat, nem volt egy km a táv a Gupfsatteltől a beszállóig. A sziklákon jól kivehető piros csík mutatta az irányt: felfelé. Itt sisakot húztam, felszereltem a kamerát, távirányítóba bújtam. Egy teremtett lelket nem láttam, végül is munkanap volt, de azért tartottam attól, hogy ez egy elhanyagolt, elhagyatott útvonal, alig kivehető jelzésekkel, majd jól el fogok tévedni, rossz kuloárban/hasadékban egy kimászhatatlan vak szakaszban. Másrészt viszont örültem, hogy egyedül vagyok, közönség nélkül mégis más bénázni. Izzadt tenyeremet szárazra töröltem, és a következő jelzést is észlelve megragadtam a sziklát. Nagyon adta magát az út. Végig jól felfestett, a kulcshelyeken megfelelően elhelyezett, irányt is mutató piros csíkok nem engedték, hogy eltévedjek akármilyen tehetségem is van hozzá. Ráadásul a nitteket, ereszkedő füleket pirossal körbefestették.
Pillanatkép középtájon. A bal alsó sarokban egy körbefestett nitt
Közben kilátás a Kahlmauerre (a Rax nyugati fala)
Mindjárt egy sziklapúp mögé harántolás után rövid, de élvezetes kezes-lábas felszökések következtek, még a szám sarkán a nyelvem is kibújt örömében. Keskeny párkányokon újabb séta, majd újabb kezes-lábas mászások váltogatták egymást. Az útvonal a terepadottságokat követve annyira etette magát, hogy sajnos egy órán belül elfogyasztottam a kb. 350 m sziklafalat.
Még a Gamseck csúszkeresztje előtt egy hasadékban fémládikában csúcskönyv szignózás, még fentebb, már a füves Rax platón még egy fakereszt biztosít róla, hogy tényleg az 1857 méteren lévő Gamsecken állok, ami igazából a Rax fennsík nyugati púpja.
A Gamseck "csúcskereszt" a plató szélén
Eufórikus hangulatban egy kis tehénitató tavacska mellett déli irányban elballagva a Zahmes Gamseck nevű könnyű, A-s nehézségű ferratan visszaereszkedtem a Gupfsattel nyeregbe, majd a fél órányira írt 1553 m magas Grabnergupf csúcskeresztjét és csúcskönyvét is meglátogattam. De az idő csak nem telt. Nem akartam a nap hátralévő részét egymagamban a szálláshelyen mobilozva tölteni, és 14 órakor még bevállaltam a másnapra tervezett Zerbenriegelsteig 1-2 nehézségű útját is. Ezt egy másik beszámolóban fogom bemutatni.
Néhány kép a lementről (Gamsecksteig):
A kamera jól szerepelt, az egész túrát egy akksival sikerült letolni, igaz, max. kb. 1 perces 1440 k videókat rögzítettem csak, 1 perces képernyővédőt és 5 perces kikapcsolási időt állítottam be, a képeket pedig telefonnal készítettem. A távirányító is jól végezte dolgát. Erről később egy újabb blogban beszámolok, annyira elégedett voltam vele.
Tippek:
* Biztonságos, jól felfestett, inkább I-es nehézségű útnak gondolom utólag, segédeszközre pedig egyáltalán nem is volt szükség, mégis élvezetes, jól vezetett túraélményt ad. Ráadásul a Rax sziklatornyai között határozottan magashegyi élménye van az embernek, pedig csak 1857 m a teteje. Persze nem a méret a lényeg.
* Víz utoljára a Zimmermann hütte mellett vételezhető, vagy a fennsíkon a kiszállótól legközelebb a 2,5 km-re lévő Karl-Ludwig Hausban.
* Tudom, össze sem hasonlítható a ferrata a sziklamászással, de mégis, ha a vasalt utak betűjelzéseivel (ahol A a legkönnyebb, E v. F a legnehezebb) szeretném illetni a nehézségét, akkor erőkifejtés szempontjából olyan C-re saccolnám.
