Árposz • 3 nap
Üdv,
Mostanában találkoztam pár olyan sarkos kijelentéssel a szerepjátékos közösségben, ami miatt megfogalmazódott bennem pár gondolat. Ezekből emelnék ki egyet. Már a korábbi cikk kapcsán körvonalazódott pár morzsa, de mostanra érett be.
A szerepjátékokat lehet objektíve értékelni és létezik legjobb.
Számomra a szerepjáték egy szubjektív műfaj. Még akkor is ha látszólag egyik oldala a szabályrendszer teljesen objektív módon épül fel.
Ha csak a tények szemszögéből nézzük így is van, de ahogy a jogban a törvény betűjét lehet értelmezni különböző módon és akár élni, vagy visszaélni. Nem mindegy hogy tekintünk egy értelmezésre.
Például ha egy játékos azért indít varázsló/pap karaktert adnd 2. kiadásban, mert arra számít, hogy az xp osztás az a dmg szerinti mikrotranzakciós módon történik, ahol minden egyes varázslás, skill használat külön xp-t ér az egyik oldalról ügyes húzás, másik oldalról viszont ez egy kísérlet arra, hogy minmaxoljunk, mert így fajlagosan több xp-t lehet szerezni.
Ugyanis a DM a kaland xp osztási rendszerét követte és csapat alapon kezelte.
Nem volt szó arról az induláskor, hogy a DMG opcionális rendszerét használják. A játékos csalódott s távozott.
Valójában általánosan mindkét módszer lehet jó, attól függően, hogy milyen módon kezeli a dm a kampányt.
Nálam bevált az a módszer, hogy egyforma xp-t adok, függetlenül a részvételtől. A játékos karakterek aktivitása úgyis kiegyenlítődik hosszútávon.
Szóval a szerepjátékoknak van objektív mérőszámai, lehet ezeket tényszerű tulajdonságaik alapján vizsgálni. Például, hogy mennyi tulajdonság van, ezek milyen területeket fednek le, használ-e skilleket, milyen kockával dobunk, hogyan dobunk? Stb.
Viszont ezeknek a megítélése lehet szubjektív.
Pl. D20-al dobni AC0-ra 20-as thac0-val adnd 2e-ben ugyanaz matematikailag, mint 0-ás támadó értékkel 20-as védőérték ellen, mégis a többség az utóbbit szereti, mert az összeadás könnyebben megy, mint a kivonás.
Korlátozásokkal egyet tudok érteni a kijelentéssel, hogy létezik objektív értékelés, de számomra ez csak az egyik.
Ugyanakkor nem mehetünk el a motiváció mellett. Ha az ember kicsit jobban megfigyeli a szerepjátékos közösségeket kiderül, hogy nagyon is szubjektív okok szerepelnek egyes objektívnek szánt kijelentések mögött. Így nem csak az a fontos, hogy mi a mondanivaló, hanem az is, hogy ki mondja. Idővel kialakul mindenkiben egy szimpátia egyes játékok, közösségek és platformok iránt és az onnan származó információkat készpénzként kezeli, míg más kevésbé szimpatikus forrásokat kétkedéssel.
Ezzel nincs is nagy gond, így működünk. Főleg ha mindenki elégedett a választásával. Pusztán arra akartam felhívni a figyelmet, hogy azért szerezzünk közvetlen tapasztalatot is egy termékkel kapcsolataban, mielőtt véleményt fogalmazunk meg nyílvánosan.
Például ha szimpatikus egy hazai szerepjáték, akkor egy riválisnak gondolt rpg akkor is lehet a legrosszabb választás egyes rajongók szemében ha a külföldi termék egyébként az ihletési forrása volt a hazainak és az egy 20 éve prosperáló, mai napig sok-sok nyomást megérő stabil vevőkörrel rendelkező játék. Mert nem vizsgálják saját maguk meg a kérdést, hanem elhiszik a véleményvezérek infóit.
Meg amikor egyes rajongók szerint az adott külföldi termék hivatalos moduljai minden tekintetben rosszabbak egy konkrét hazai terméknél. Nos egy ilyen kijelentésnél különösen kilóg a lóláb, ha a külföldi szerepjáték 300+ oldalas modulgyűjteményekkel büszkélkedik. Kizárt, hogy valaki több száz oldalt átnyálazott azért, hogy egy ilyen kijelentést megtehessen. Ilyenkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy a kijelentés alapja egy adott körből származik, ahol szintén nem történt alapos vizsgálat, vagy teszt, hiszen számukra ez nem is érdek. Kis közösségekben viszonylag könnyű kialakítani uralkodó narratívát. Kevés véleményvezér leuralja a teret.
Egy másik példa. Egy retro rpg, kártyákat használ. Korábban formabontónak számító, ma már a narratív tengerben elvesző történetközpontú játék éledezik. Sőt megjelent hozzá hivatalos kaland is a kiadó engedélyével, harmadik fél részéről.
Maga a kaland egy kisvárosban játszódik és egy emberrablást kell megoldani a kalandoroknak. Egyalkalmas kis történet, 3-5 jelenettel. A nyomozás az időfaktor és a politikai szál miatt rendkívül izgalmas, ami egy csúcsjelenetbe torkollik és egy zeppellin elfoglalását kell véghez vinni, hogy megakadályozzák a rablás teljes véghezvitelét. Lényegében egy helyszín ötlet és egy rövid esemény, ami aztán a mesélő kezében akár komoly történetfolyammá tud kiteljesedni. Magát a kalandmagot 4-5 óra alatt le lehet játszani.
Nos itt is kijön a narratíva, a korszellem. Miért nem sandbox-nak írták me? Kérdi a review-er? Mert ez egy kicsi kalandocska, ha van rá igény a mesélő bővítheti. Illetve ez a zsáner ilyen eszközökkel operál. Én úgy vettem észre, hogy jól működött, nem kellett elveszni 160 oldalas könyvvizsgálóért kiáltó több száz helyszínt és unalomig ismert karaktereket/szörnyeket felvonultató (2d8 béka, HP: 1,2,3,2,2,4....) korpuszban.
Szóval azt tanácsolom, hogy szerezzetek saját tapasztalatokat és ez alapján ítéljétek meg a szerepjátékokat!
Üdv,
G
