A film annó 2019 Valentin-napjára került mozikba, alig három héttel Andy Vajna halála után. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam.
Talán nem nagy titkot árulok el, ha azt mondom, én tökre bírtam Andy Vajnát, csíptem a stílusát, a filmeket, amikben részt vett, akár idehaza, akár odakünn, hogy pár év alatt gatyába rázta a döglödő magyar filmipart, és bár hirtelen jött halála nagyon megrémisztett, hogy ismét visszaesünk a dögkút mélyére, úgy látszik a filmesek többé-kevésbé megfogadták a hollywoodi fenegyerek tanácsait. Mindezek miatt nem tudok haragudni rá, hogy - nyilván romantikus szentimentalizmusból - hagyta egykori feleségének levágni azt az ámokfutást a kamera mögött, aminek folyománya ez a borzalmas film lett. Emlékszem mennyire kiverte a biztosítékot, hogy Dobó Kata mindenfajta előképzettség nélkül beülhetett a rendezői székbe - se tévéfilmet, se sorozatepizódot, még egy rövidfilmet se csinált előtte, semmit -, aminek meg is lett az eredménye.
A Kölcsönlakás egészen pontosan a harmadik percig tűrhető, eddig tart a főcím valami bugyuta dalocskára bemutatják a szereplőket, akik hirtelen kimerevdnek és rotoszkópikus másuk villantja ránk legszebb colage-mosolyát. Ez egyébként egy jó ötlet, még úgyis, hogy egy anime reklám már ekkor tíz éve előtte, miszerint az élő szereplők valójában maszkok, és az igazi énjük a rajzolt, aki felszabadult és huncut, ezzel is előre vetítve, hogy itt mindenki valami mást akar, mint amit mutat. Igazán kár, hogy ezzel a későbbiekben SEMMIT nem kezd a film. A harmadik perc után aztán kinyitja a száját az egyik színész, és onnantól kezdve ÖMLIK A SZAR. Nem viccelek három részletben és két nap alatt tudtam végignézni ezt az akármit, pedig csak 95 perc. És akkor 3,9 az IMDb-n, ehhez képest az Aranybulla egy csodálatos mestermű, ami David Attenborough BBC-nél töltött legjobb pillanatait idézi.
Dobó nyilván úgy érezte, hogy járt utat nem szabad elhagyni a járatlanért, és fogta Ray Cooney színdarabját, amiben 2016 óta játszott és úgy döntött, hogy ez filmen is működne, hiszen mindenki imádja az egy helyiségben játszódó kamara filmeket nem igaz? Különben is mi baj történhetne, Cooney másik darabja volt anno az alapja a Miniszter félrelépnek is, ami viharos sikernek bizonyult, és katapultálta Dobó Katát Pepsi reklámokba, és Andy Vajna ágyába. Szóval elviekben ez akár még jól is elsülhetett volna, akkor mi történhetett itt kérem szépen? Dobó Kata, az történt. Ugyan mellé rakták segítségnek Gulyás Buda veterán operatőrt, de hát ahogy a mondás tartja, dromedárszarból nem lehet várat építeni.
A film elképesztően művi, nagyon kevés választja el a színdarabtól, a tévéfilmek színvonalát súrolja alulról. A vágás botrányos, a dramaturgia nem működik - ezen csodálkozok leginkább, amikor annyi kellett volna, hogy copy pastelik a színdarabot. És ha ez nem lenne elég a legtöbb színész elképesztően pocsék. Főleg a férfiak, akik közül Ganxsta Zolee a leghitelesebb nyúlfarknyi szerepében. Most mondhatnám, hogy ő a mi Danny Trejonk, de Trejo sose tanult meg színészkedni, Döglégy meg egész sok szerepet tudhat már maga mögött, és szerintem bőven szedett fel magára annyit, hogy valami normálisabb filmben is feltűnjön. Mondjuk egy Argo 3-ban, neki előbb elhinném, hogy maffiózó, mint Kovács Lajosnak.
Klem Viktor még viszonylag rendben van, ő kapta a hálásabb szerepet, meg persze lehet az is számít egy icurka-picurkát, hogy ő játszott az eredeti darabban és ismerős terepen mozog. De, amit Haumann Máté leművel, az minősíthetetlen, és igen az ő apukája volt Haumann Péter. Nem tudom, ez csak a rendezés hibája e, mert rossz rendező azért csodákat képes művelni még egy Michael Caine-val is, de az is lehet a szerencsésnél messzebb esett az alma. Még Szabó Simon sincs karakterben, mert egy önképzavaros, langyi lakberendezőt kellene eljátszania, de kb. ő lenne az utolsó a világon, akinek elhinném, hogy meleg. Poénokat se írtak neki, illetve amit igen, azt bár ne írták volna, egész egyszerűen nem tud kinyílni a szerepben. Ezért meg Buss Gábor Olivért lehet szidni, mert azért három Üvegtigris után elvárna az ember egy kis kajact, de oké, itt adott volt a színdarab.
Női fronton szerencsére jobb a helyzet, Balla Eszter, a Kontroll egykori macilánya szinte a hátán cipeli ezt az egész katyvaszt, de még neki is bőven sikerült szar jeleneteket, meg párbeszédeket írni. Martinovics Dorina, aki a Hurokból lehet ismerős szintén jó választás volt, nagyjából azok a jelenetek működnek a filmben, ahol ez a két nő beszélget egymással. Oroszlán Szonja ellenben megnyerte a következő tíz évre az Arany Málnát ezzel a Stahl Judit/Micukó mimikrivel. Fogalmam sincs, hogy csak a film ennyire gáz, vagy a karakterből fakad, hogy nem vették újra a jelenetet, amikor már a parókája is félrecsúszik. Kiss Ramónát meg hát, csókolom a kisztihandját, vagy a pumikáját, de az egy másik műfaj, ahol ennyi elég.
Összegezve tehát a színészek legtöbbje azt se tudja hol van, a párbeszédek szarok, cselekményvezetés kb. nem létezik, az egész egyetlen lakásban játszódik, ahonnan mindenki le akar lépni, aztán mégse tud. Mindenki meg akarja csalni a másikat, aztán mégse, teletömték idegesítő és bugyuta félreértésekkel, ebből fakadó divatjamúlt, múltszázadi poénokkal, a párbeszédek unalmasak, és közhelyesek, és a végén még dalra is fakadnak, mert anélkül nincs jómagyarfilm nem igaz? Mondanám, hogy legalább az a jó benne, hogy a gyerek kijátszotta magát, letudtuk Dobó Kata első és egyetlen rendezését, de a helyzet az, hogy időközben sikerült véghez vinnie a lehetetlent, és készített egy még szarabbat.
Nem tudsz választani a szeretőd és a társad között?
A szeretői viszony és a meglévő párkapcsolat között dönteni olykor nehéz és érzelmileg megterhelő. Az ilyen helyzetek sokszor összetettek, és több tényezőt kell figyelembe venni. Az alábbiakban néhány szempontot és kérdést találsz, amelyek segíthetnek a döntéshozatalban.
1. Miért alakult ki a…
„Az emberi arcz megörökítése”. Első rész
Az elmúlt év végén néhány különleges és értékes portréval gyarapodott a Történeti Fénykép- és Interjútár gyűjteménye. Valamennyi új szerzemény már megjelent a Fotótér felületén is.
Ebben az írásban a Történeti Fénykép- és Interjútárunk gyűjteményében levő 1850–80-as években készült, színezett –…
