Apuleius • 9 nap
A Dying Light játékokat már nagyon régóta követem és játszom. Így aztán nem volt véletlen, hogy a második játék megjelenése napján az elsők között voltam aki megvette a game-et. Számomra hatalmas nyomot és élményt hagyott az első játék, így először reméltem a második sem okoz nekem csalódást.
Jelenleg több mint 200 órám és nagyon sok tapasztalatom és tudásom van belőlük. 
A legkedvencebb tevékenységem az kétségkívűl a mozgékonyság, hogy bárhová eljuthatok másodpercek alatt – legyen az egy fal, vagy egy nagy horda vagy egy mutáns amin át jutni kell vagy megkerülni.
Imádtam és még mindig imádom kombinálni a különféle mozdulatokat mindenféle helyzetben: a map – okat fejből vágom, hogy mi hol van, mire, hogyan kell odafigyelni, stb.
Emlékszem, hogy órákig lekötött egy-egy main story küldetés vagy mellék is.
Egyszerűen hallani Kyle Crane hangját, ahogy odab@sz mindenkinek és tudja mindenki:
Vele nem lehet szarozni…
Még az is nagyon megmaradt bennem amikor csak pár órára leültem egy nehéz nap után és nyomtam kicsit kikapcsolódás gyanánt, és megkell mondjam, hogy kiváló unaloműző. Mindig volt mit csinálni! 
Számtalanszor végig vittem az első Dying Light-ot és mindig azon voltam, hogy jobb és jobb legyek. Ez sikerült is, de még ma is elcsodálkozom, hogy mennyi minden kis elrejtett dolog van a játékban, és ezek sokszor meglepnek és lenyűgöznek.
Imádom a fegyvereket, a saját fegyvereket, a DLC fegyvereit.. minden újdonságot!
Az event-eket is nagyon eltalálják mindig, ez most leginkább a két évvel ezelőtti játékról igaz, de a tíz évvel ezelőttit sem felejtik el. Ez pedig egy nagyon becsülendő dolog a mai videójátékiparban!
Barátokkal, ismerősökkel vagy még akár vadigenekkel is lehet nyomni. Mindig van ember!
Ez egy GOAT és OG game sorozat! Nemsokára jön egy újabb „kigészítő” ami az első játék főhősének késői éveit mutatja be bosszú formájában, de itt nincs helye spoilernek, inkább játszd ki a game-t! (Nagyon sokszor leárazzák.)
Visszatérve a kedvenc tevékenységemre: a videójáték sorozat második játékában kibővítették a mozgékonyság tárházát. Behozták a „Paraglider” – ejtőernyő és a dinamikusabb „Grapling hook” –ot ami kicsit lassította, ugyanakkor dinamikusabbá tette az egész parkour-t! Erre példa az első majd a második játékban is az egyik main story quest, ahol egy hatalmas antennát kell megmászni, közben zene és hangulat. Egyszerűen annyira valósnak érződik, mintha tényleg éreznéd, hogy ott vagy, és te mászod meg a több tíz vagy akár több száz méteres tornyot!
A másik lényegesebb változás az a dialógusoknál a döntéshozatal, hogy azt válaszolod amit TE gondolsz, és nem egy előre meghatározott script-et mond el Kyle vagy Aiden.
Szóval a lényeg: ez egy valósághű-apokaliptikus-túlélő-parkour-mélynyomot-hagyó videójáték összesség, ami számomra, de világszerte is nagyon híres és milliókat érintett és érint meg még mindig!
