Pemberton Mill katasztrófa, ami miatt ma biztonságosabb a munkavégzés

A Pemberton Mill katasztrófa az 1860-as évek, sőt talán a történelem egyik legsötétebb ipari tragédiája volt, amely a Massachusetts állambeli Lawrence városában történt 1860. január 10-én. Az akkori gyors ipari növekedés és a gyárépületek hirtelen, nem mindig megfelelő tervezése tragikus árat követelt: több mint 80 dolgozó vesztette életét, több 100-an pedig súlyos sérüléseket szenvedtek.

Az épület és a katasztrófa körülményei

A Pemberton Mill egy háromemeletes textilipari üzem volt, amely a városban a gazdasági fellendülést szolgálta. Az 1850-es években épült Pemberton Mill gyorsan a modern gépesítés élvonalába került, ám az építészeti és mérnöki előírások – a kor technológiájához képest már kifogásolható minőségben – nem tartották szem előtt a gyors ütemű iparosodás által támasztott terhelési igényeket:

• Építkezés: A Pemberton Mill épületét 1853-ban kezdték el építeni, Charles H. Bigelow építész felügyelete mellett. Már ekkor érződött, hogy az építtetők nem figyelnek oda a minőségre, a habarcs nem volt jó minőségű, a téglákat nem jól helyezték egymásra, az emeleteket tartó vasrudak pedig túl gyengék voltak.
• Gyenge szerkezet: A Pemberton  Mill építésénél használt anyagok minősége és a szerkezeti elemek tervezése nem voltak alkalmasak arra, hogy hosszú távon elviseljék a géppark súlyát és a folyamatos üzemidőből adódó vibrációkat. Később az egyik építész azt vallotta, hogy ő már az építkezés alatt panaszt tett a gyenge falakra.
• Üzemidő és karbantartás: Az üzem szinte folyamatos működése, valamint a karbantartási munkálatok teljes elmaradása hozzájárult a szerkezet idő előtti elhasználódásához, ami végül a katasztrófához vezetett.
• Gyártás: A Pemberton Mill hatalmas gyártósorokkal rendelkezett, az évi bevétele a katasztrófa előtt, mai árfolyamon számolva, mintegy 22 milliárd forint volt. A befektetők pedig még ezt is növelni akarták, ezért az épület felső szintjeit túlzsúfolták.

Az összeomlás napja

1860 január 10-én, délután 17:00-kor a Pemberton Mill falai hirtelen elkezdtek remegni. A dolgozók, akik főként fiatal nők és férfiak voltak, nem voltak felkészülve erre a váratlan eseményre. A későbbi tanúvallomások szerint még a jelen levő egyik építőmérnök sem hitte el, hogy az épület összeomlott. Az épület több része egyszerre omlott össze, és a hatalmas törmelék között számtalan ember maradt csapdában. A kiérkező tűzoltók és a közeli gyárakból idesereglő emberek kezdték meg a mentést, immár az éjszakai sötétségben. A hideg tél és a sok törmelék miatt azonban a mentéssel lassan haladtak az emberek. Körülbelül este 10 órakor az egyik mentésre érkezett ember véletlenül feldöntött egy olajlámpást, ami hatalmas tüzet okozott az épület romjainál. A sok gyapot és textilanyag hamar lángra kapott és a tűz nagyon gyorsan terjedt. A mentést fel is kellett függeszteni és az épület romjai felől több percen keresztül csak a csapdába esettek sikolyait lehetett hallani. Az áldozatok száma elérte a 88 főt, míg több mint 250-en súlyos, maradandó sérüléseket szenvedtek. Az eset idején a gyárban dolgozó mintegy 670 főből sértetlenül jutottak ki 307-en. A súlyos sérültek közül két személy, Maria Hall és Augusta Sampson élete végéig rokkant maradt, a többiek hosszabb idő alatt de sikeresen felgyógyultak.

Vizsgálat és következmények

A katasztrófa után az esetet az illetékes hatóságok és mérnökök alaposan kivizsgálták. A vizsgálatok eredményei egyértelműen rámutattak a következő problémákra:

• Szerkezeti hibák: A gyenge minőségű építőanyagok és az elhanyagolt karbantartás voltak a fő okai az összeomlásnak. A megnövekedett terhelés és a folyamatos üzemidő jelentősen meggyengítette az épület szerkezetét.
• Ipari szabályozás hiánya: Az eset rámutatott arra, hogy a gyors iparosodás mellett elengedhetetlen a szigorú építési előírások és a rendszeres karbantartási felülvizsgálatok bevezetése. A Pemberton Mill tragédiája utólagosan hozzájárult a munkavédelmi és építési szabályozások szigorításához. Az Egyesült Államokban az eset után a nagyobb gyárakat szerkezeti ellenőrzések alá vetették.
• Túlzsúfoltság: Az épület felsőbb szintjeire több mint 4000 db szövőszéket sűrítettek be a termelés maximalizálása érdekében. Ennek a mennyiségnek az épület a töredékét sem bírta volna jóval tovább.
• Következmény: A baleset nem csupán az azonnali emberi tragédiát jelentette, hanem hosszú távon is hatással volt az ipari szabályozások alakulására nemcsak az Egyesült Államokban, de az iparosodó világ többi részén is.

Tanulságok és új szabályozások

A Pemberton Mill katasztrófa a 19. századi ipari forradalom egyik legsúlyosabb fejezete maradt, amely máig tanulságként szolgál az emberek előtt.

• A tulajdonosok: Sr. David Nevins és George Howe voltak a tulajdonosai a gyárnak a katasztrófa idején. Állítólag Howe elmenekült a felelősségre vonás alól, míg társa Nevins semmilyen büntetést nem kapott. A későbbi tárgyalásokon mindkettejüket felmentették a vádak alól, később még több gyárat vásároltak, azonban Howe 1881-ben meghalt.
• Munkavédelem előtérbe helyezése: Az eset hozzájárult ahhoz, hogy a későbbi ipari üzemeknél nagyobb hangsúlyt fektettek a dolgozók biztonságára, és számos munkavédelmi szabályszigorítás született.
• Építészeti és mérnöki előírások fejlődése: A szerkezeti hibákból tanulva később olyan szabványokat dolgoztak ki, amelyek a modern építészeti és mérnöki gyakorlat alapjává váltak.
• Társadalmi felelősség: A tragédia emlékeztet arra, hogy a gazdasági fejlődés mellett az emberi élet, a munkaerő biztonsága és a megfelelő munkakörülmények biztosítása elsődleges fontosságú.

A Pemberton Mill katasztrófa nem csupán egy múló esemény volt az ipari történelem lapjain, hanem egy tragikus tanulság is, mely arra emlékeztet bennünket, hogy a technológiai fejlődésnek mindig szorosan együtt kell járnia az emberi élet védelmével és a biztonsági előírások betartásával. Az 1860. január 10-i tragédia örökre megváltoztatta az ipari világot, az amerikai emlékezetben mind a mai napig tovább él, mint a felelőtlen építkezések és a gyors iparosodás egyik legszomorúbb példája.

Érdekesség, hogy a konkurens textilipari vállalatok azzal az álcával, hogy segíteni mennek, több dolgozójukat kiküldték, hogy értékes gépalkatrészeket, vagy textileket gyűjtsenek be a katasztrófa helyszínéről.

Amennyiben érdekesnek találtad a cikket, kedveld facebook-oldalunkat és oszd meg másokkal is cikkeinket, vagy tekintsd meg az alábbi érdekes cikkeinket is:

A legnagyobb bányakatasztrófa Európában

Hatalmas földrengés Kecskeméten

A debreceni légikatasztrófa igaz története

A Majestic12 nevű titkos kormányszervezet története