venember83 • 4 nap
Nem az a baj, ha az ember hülye, hanem ha egyedül kell azt megélnie. Nagy szerencsére ketten toljuk ezt a szekeret a Bandival, és teljesen jól kiegészítjük egymást. Én egyszerre két szívlapáttal hányom fel a faszságokat a kordéra, Bandi meg néha lekotorja, elveszi tőlem az egyik szerszámot, pofán ver vele, majd jó messzire elhajítja. Ekkor van egy kis idő kiheverni a lelkes hülyeségeimet, de az utóbbi másfél évben megesett, hogy ő is feldobott vele a szekérre egy adag feleslegesnek tűnő dolgot. Olyan büszke voltam rá, hogy óriásit szalajtott az agyam, és idén egy megrakott billencsnyi őrültséget döntöttem a szekérre.
Kolléga rám nézett, szemhéja rángatózott, keze ökölbe szorult, egy pillanatra úgy tűnt, hogy felnégyel, de szerencsére mindezt az energiát a szekér tolásába tette, ami nélkül nem jutottunk volna sehova a diliházon innen. Események olyan láncolata következik most, amihez fogható soha nem történt ezzel az autóval, pedig idén töltötte be a negyvenet. Vagy a rosseb tudja, hogy mennyit, mert most talán fiatalítottunk rajta. Kapaszkodj, ez durva lesz
Majdnem két éve nem jelentkeztem hírekkel. Azóta az is nagy fejlemény, hogy már nem nyüszítve, sírva, falfehér rettegések közepette mászok be egy bakon álló autó alá, hanem akár el is tudnék szundítani alatta egy álmos vasárnap délutánon. Mondjuk nem csoda, mert rengeteget voltam alatta, a rutin pedig már csak olyan, hogy kiirtja maga körül a félelmet. Mondjuk kicsit újra felszínre tört a rettegés, amikor Bandi rám akarta borítani a járgányt, de az lehet, hogy direkt volt, és úgy érthető. Ha véletlenül történik ilyen, az azért nagyobb para. De erről majd később.
Időrendben ott kellene folytatni, hogy a járgány eljutott egy erőmérésre. Béla sikerrel meggyőzött minket, hogy ez jó móka lesz, és hát amúgy is ki állna ellen egy ilyen kiváló ember unszolásának, pláne ha egy jubileumot ünnepelhettünk együtt. Tök jó este volt, igazán jó hangulatban telt, és még a Cayman is hozzájutott egy ingyen méréshez:
És persze lett folytatása, ami szintén egy kiváló móka volt. Fun fact, hogy ez a nyomozgatós nap 2022. december 30-án történt, nekem ez munkanap volt, úgyhogy néha szolgálatba is kellett állnom időnként a Fos csomagtartójára helyezett laptoppal.
Nem sokra rá pedig Anti hívott fel, hogy nincs -e kedvünk elmenni egy forgatásra, ahol annyit autózhatunk, amennyit nem szégyellünk. Ez végül így is lett, emlékezetes nap kerekedett ebből az egészből, a kulisszák mögül annyit árulnék el, hogy a GR-t Bandi kipróbálta, majd utána kannával lemosta, mert a föld már csak olyan, hogy ha esőben piruettezel benne, akkor még a tető is sáros lesz. Fehér autó, forgatás. Azt hiszem, ilyen érzés lehet oldalba fosni egy menyasszonyt az oltár felé menet.
Ez nem lesz benne a videóban, de a Fos igen, nézd meg, ha még nem láttad. Durva volt egyébként látni, hogy Olivér és Magyar Tamás is miután beültek az autóba, úgy mentek vele kapásból, mintha egész életükben ezt az autót vezették volna. Sőt, meg is dicsérték.
De folytassuk a garázsban, a legutóbbi szerelős posztban írtam, hogy amikor kicseréltük a kormányművet, a kolléga jelezte, hogy a télen ezt fel kéne újítani, úgyhogy eljött ennek is az ideje 2023 februárjában. Némileg bonyolította a dolgot, hogy azt is közölte, hogy a váltót is fel kéne újítani, mert visít, mint a malac, és Pákót engedtük le belőle kétszer. Én mindig imádom, ha repül a ganyé a szekérre teendők formájában, úgyhogy örömmel vettem a dolgot, és mivel ekkoriban még féltem alámenni az autónak, ez a szegény ember vette le egyedül a váltót. Meg ha ott volt, akkor már a kormányművet is. Szóval én nem csináltam semmit, lehet ezért is imádtam ennyire az ötleteket. Mivel ő egy tündér, nem lázongott emiatt, pedig akár ki is állhatott volna egy kormánymű a torkomból a munka végeztével. Bár nekem gyanús, hogy mégis az irántam érzett érzelmei vezérelhették, amikor később eltörte a váltó egyik tartófülét a felújítás közben. Persze az is lehet, hogy véletlen volt, de nem úgy ismerem, mint aki hibázni szokott.
A kormánymű kapott új porvédőket, szépen el lett pucolva, meg lett zsírozva, még a külső kormányösszekötők is kaptak új porvédőket és zsírt. A váltó még nagyobb wellnessben részesült, ki lett pucolva belőle mindenhonnan a fémreszelék, új szimmeringek, új csapágyak (nem mindenhol, de majdnem), új kapcsolóvilla. Érted, új kapcsolóvilla! Ha jól emlékszem, akkor csak az egyes és kettes kapott új villát, mert ezek a leggyakrabban használt fokozatok. Itt sokat morfondíroztunk, hogy mi legyen, de végül ez lett, a 3-4 nem lett cserélve, az 5-R pedig szinte tökéletes volt még. Jártak már előttünk amúgy a váltóban, de 40 év alatt ez nem akkora csoda.
Eljött 2023 áprilisa, Bandi visszatért a felújított kormányművel és váltóval, engem pedig az autó alatt talált. Az eltelt időben csodásan megbarátkoztam a hellyel, mert kicseréltem a szivárgó hátsó főtengelyszimmeringet. Ehhez ugye nem elég két percet tölteni az autó alatt, mert le kell szedni a kuplungot és a lendkereket is, hogy hozzáférhessünk. Miután kicseréltem a tömítést, ismét kicseréltem. Ferdén raktam be a helyére, és sehogy sem tudtam szintbe hozni. Balfaszkodást nem lehet megúszni ingyen, pedig nem ez volt az első ilyen karika, amit a helyére tettem. De ez a repeta semmi a későbbi események ismétléseihez képest, úgy tűnik, hogy ez az autó ezt szereti. A jó hír viszont, hogy így már ketten raktuk vissza a váltót és a kormányművet.
Eztán csak őrültködtünk az autóval egy ideig, 2023-ban még kétszer az Olivéréknél töltött napon kívül. Az egyik júniusban történt, amiről Becsületesnepper barátunk remek videót készített. Fasza nap volt, mindannyian jól éreztük magunkat:
Ezután még szeptemberben jöttünk össze néhányan, jó érzés volt, hogy megvan a közösség, ha nem tudtak valakik jönni, akkor jöttek helyettük mások, kezdett kialakulni egy kör, akikkel mindig össze tudunk jönni autózni egy jót. Minden napot tökéletesen lehozott az autó. Máté druszámat is teljesen elvarázsolta. A váltó pedig a felújítás óta csak kétszeres hangerővel visít. De legalább tudjuk, hogy minden rendben van vele, úgyhogy ordítson, ahogy csak akar. Az egyes és kettest pedig úgy váltjuk, mintha új lenne!
Eljött a tél, és kezdeni kellett valamit azzal a helyzettel, hogy nincs baja az autónak. Nem lehetett ezt tétlenül nézni, úgyhogy kitaláltuk, hogy mivel kicsit szivárog az olajteknőben a leeresztőcsavar, szedjük le a teknőt és oldjuk ezt meg egyszer s mindenkorra. Nem, a paszta nem oldotta meg, úgyhogy lépni „kellett”. Valamit elvégre mindig muszáj felhányni a szekérre, úgyis közösen toljuk. Meg aztán ha nem lenne rajta semmi, minek tolnánk?
Viszont a kolléga jelezte, hogy ha leszedjük, akkor már megelőző jelleggel frissítsük a hajtókarcsapágyakat, elvégre az nem drága mulatság, de megéri megelőzni a bajt. Én jeleztem, hogy olyat még úgysem csináltam, úgyhogy az én feladatommá lett. Bandi hozott magával csapágyakat, és 2023 december 30-án nekiveselkedtünk a műveleteknek. Mivel Bélával előző évben ugyanezen a napon nem hagytuk békén az autót, kíváncsi vagyok, hogy idén mi fog a Fossal történni a szilveszter előtt. Egész könnyedén ment minden, meg lett mutatva, hogy mit és hogyan csináljak, én pedig némi szerencsétlenkedés közepette véghezvittem a dolgot. Ráadásul túléltem, pedig Bandi megpróbált kinyírni. Miközben feküdtem a motor alatt, forgatni kellett egy fél fordulatot a főtengelyen, de nem ment, már izomból próbálta a kolléga, és hirtelen rájött, hogy sebességben lett hagyva a váltó. Hálás pillantásokat vetettem a hátsó kerekekhez rakott ékekre, amiket szórakozottan dobtam be oda még a műveletek előtt. Megmentettem a saját életem. Jó érzés volt ez mindaddig, amíg a toyotás cimbik nem álltak körbe és nem kezdtek el leköpdösni. King csapágy lett belerakva egy 4A-GE motorba? Hülyék vagytok ti? És ha emiatt elkezd az ellenkező irányba forogni a Föld, akkor mi lesz? Nem rakunk King csapágyat Toyota motorba!
Csapágyazok parasztban, alulról
Belsőség
Állatnak éreztem magam a Bandi helyett is, ebben a szégyenben nem is részesíthettem, így hát titokban ismét kicseréltem a csapágyakat, ezúttal a gyár által is örömmel alkalmazott Glyco márkára, alias Taiho. NDC is csodálatos lett volna, de az kifogyott a világból. Szörnyen büszke voltam magamra, a garázs magányában a lehető legjobb dolgot cselekedtem, ez a motor immáron örökké fog élni, én meg szokás szerint kétszer csináltam meg valamit, de ez már csak annyira lep meg, mint ahogy reggel felkel a nap. Mosolyogva aludtam el.
Vitatott tények azok, hogy a továbbiakról ki tehet. Én természetesen ártatlannak vallom magam, hisz Bandi már jó ideje küldözget át nekem linkeket, amikben mindenféle csapágyas 7A motorok szerepeltek, hogy majd abból csinálhatnánk egy jó 7A-GE motort. Ez egy kiváló recept a teljesítmény növelésére, erre a blokkra rárakják a 4A-GE hengerfejet, és boldogság. AE86 Zolinak volt ilyen motoros játékautója, ITB-vel, mindennel, és mentem is vele, csodálatos volt, katt:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Én mondtam, hogy ráérünk ezzel a motorosdival, hisz működik a mostani. De azért néha kaptam linkeket, egyszer mókából egy Silvertopról is, hogy azt kéne belerakni. Itthon árulták, úgyhogy válaszoltam, hogy jóvanbakker, ezt elmegyek megnézni. Indítható állapotban volt, minden adott volt, mi szem-szájnak ingere. Szóval a mókázás komolyra fordult, még AE86 Zoli is eljött velem megnézni. Ez egy 20 szelepes verzió, nem a legjobb változat, de jó móka, és nyilván sokkal erősebb a Fos 16 szelepesénél. Felkészültünk szerszámokkal, műszerekkel, mindennel. Odaértünk a messzeségbe, és megtekintettük a repedt leömlős, minden tárcsájában rozsdás alkalmatosságot kívül, belül. Kívül csúnya volt, belül ronda, sok munka és még több pénz árán lett volna abból motor. Mindezt potom 1,2 millióért úgy döntöttünk, hogy inkább kihagyjuk.
Eltelt némi idő, sétáltam az óperenciás tengeren túl, majd hirtelen belebotlottam egy motorba. Derék egy motor volt az, a 4A-GE széria legvégéről, az úgynevezett Blacktop, a szent grál. Húsz szelep, ITB gyárilag, és ahogy az a mesékben lenni szokott, még AE86 Zoli újította fel 6000 kilométerrel azelőtt, de nem is akárhogy. Nemcsak a szíve és a lelke került bele, hanem rengeteg pénz is, talán elég azt megemlíteni, hogy a vezérműszíj is a Toyotánál lett megvásárolva hozzá. Miután feltápászkodtam, két lépéssel odébb egy nagy hűtőben estem el. Tiszta szerencse, hogy nem vágta meg a karom a nem sokkal mellette heverő nagy olajhűtő is, termosztátos adapterrel. Szóltam a Bandinak, hogy itt van mellettük egy becsületkassza, és mindez összesen egymillióba kerülne. Hazavisszük, a mostani motort megkapja más, és bár szegényebben, de boldogabban élünk, míg meg nem halunk. Bandi jelezte, hogy ehh, ez egy faszság, csináljuk.
Kisvártatva cseppnyi fesztivál vette kezdetét egy lakótelepen. Rézmonyó, Bumbi is tiszteletét tette a jeles eseményen, amikor a szíve elhagyta a Fost, talán először a negyven év során. Sőt, itt volt velünk a motor leendő tulajdonosa is. Biztos sokan nézték az ablakokból, amint állványra tesszük a motort. Ekkor már meglett a jövőbeni helye, és abban maradtunk, hogy kicsit tatarozva lesz előtte. Mármint nem a Bandival maradtunk ebben, hanem én az új tulajával, mert a kolléga jelezte, hogy ő ebből kimarad, ez legyen az én bulim, hisz lesz bőven elég melónk majd az új motor beépítésével, pláne neki a kábelezéssel. Mire én jeleztem, hogy hát ez is ugyanúgy 4A-GE, rádugjuk a csatlakozókat, aztán kész, mit számít négy plusz szelep? Kicsit összerándultam, mert úgy láttam, hogy lendül a karja, de csak a térdét csapkodta a röhögéstől… Jobb lett volna egy parasztlengő, az elől legalább el tudtam volna hajolni.
Sok jó ember kis helyen is elfér. Mármint amíg csak négyen vannak, mi meg persze öten voltunk
A nap amúgy kellemes hangulatban telt, már csak azért is, mert egy februári tavaszban zajlott. Mütyür konyhámban megettük a rakott krumplit ebédidőben, és hiába ismerem ezeket az embereket már néhány éve, lélekben még mindig a lelkes olvasó vagyok csak a múltból, úgy éreztem, hogy sztárokat etetek. Na, de elég a nyalizásból, úgyis leléptek kora délután, és miután magunkra maradtunk Bandival, felfordítottuk a motort, mert alulról kellett először kezelésbe venni. AE86 Zoli ugyanis nemcsak a King csapágy miatt vetett meg minket, hanem azért is, mert szerinte a hajtókarok csavarjai már meg vannak nyúlva tutira… Ezt a második csapágyazáskor meg is néztem, és valóban, a négyes henger hajtókarjának csavarjaira nem tudtam végig feltekerni az anyát. Én lefostam volna, mert ki tudja, hogy mióta ilyen már, és még mindig élünk, Bandi meg egyenesen egy gátat szeretett volna építeni a fosnak, majd miután jól felduzzasztotta, ráeresztette volna a csavarokra. De a motor új tulajdonosa – aki egyben egy jó cimbink - nem osztotta ezt a véleményt, a mi lelkiismeretünk meg nem játék, ezért ő vett új ARP csavarokat, mi meg kicseréltük őket. Jó idegtépő folyamat volt ez, de végül megoldottuk.
Magamra maradtam a motorral, és a következő hetekben szép lassan, de folyamatosan haladtam vele. Mókás körülmény, hogy AE86 Zoli szerint ismét hajtókarcsapágyakat kell cserélni, mert a csavarok cseréjekor nem raktuk vissza a régieket, márpedig akármennyire óvatosak voltunk, a csavarokat nem a kisujjunkkal kellett kiütni. Úgyhogy vettem újakat. Azok nem voltak jók, mert a rendszerekben szívás van a cikkszámok terén, úgyhogy ismét lehetett venni még egy garnitúra Glycot, amit itthon már nem is lehetett megkapni sehol, mert én vettem meg az utolsót a múltkor, ezért az új külföldről érkezett. Viszonylag rendes tatarozást óhajtott a cimbi, ezért új vezérlést, gyertyákat, vízpumpát, olajpumpát is vett, én pedig elkezdtem ezeket kicserélgetni. A Shitgun motor nem igazán részesült karbantartásban az utóbbi 20 évben, ezért annyira nem volt meglepő, hogy a feszítőgörgő már rég egy zörgő zombi volt, a vízpumpa meg még a gyárban került bele. És mégis működött, de még hogy. Csodás minőségű cuccokat gyártottak régen. Végül a főtengely csapágyait is kicseréltem AE86 Zoli javaslatára, és valóban, arra is ráfért már ez a művelet. Megmértem a csapágyhézagokat, mindegyik még tökéletes, úgyhogy a körülményekhez képest egészen hihetetlenül jó állapotú ez a motor, őrület. Kész lett, elkezdhettünk foglalkozni a saját, új motorunkkal. Egyébként azóta boldogan jár a Fosmotor egy másik autóban.
Amikor azt mondom, hogy új a motorunk, akkor olyan sokat nem is lódítok. Bár 30 éves, de néhány évvel ezelőtt Zoli csavarra szedte, minden eleme fel lett újítva, tömítések cserélve, hajtókarok grammolva, portok tatarozva. Ajándék volt ez ahhoz a másik Silvertophoz képest, amit Goldtop árban árultak. Egyetlen problémája volt, hogy az okoskerék már csattogott benne, ennek a megoldása pedig kizárólag a csere. Nyilván csak gyári létezik, úgyhogy megkérdeztem a helyi Toyota kereskedésben, hogy mennyiért tudnának ilyet hozni nekünk. A válasz szmájli kíséretében érkezett, potom 350 000 forintos ajánlattal. Így hát inkább megrendeltem japánból egy új példányt, diszkont áron, mindössze 157 000 forintért. Minden relatív, kivéve a hülyeség mértékét.
Nemrég még így nézett ki az új motorunk
Minden adott volt a motor beépítéséhez, ezért mikor ráért Bandi, nekiveselkedtünk. Plug and play volt a dolog. Höhö. Jaj. Na mindegy, bekerült a helyére, ráraktuk a váltót, jöhetett a munka a motortérben. Bandi csinálta a kábelezést, én meg próbáltam minden mást bűvölni a motortérben, és még így sem voltunk egálban. Kicseréltem az okoskereket, olajcseréket elvégeztem mindenhol, beépítettük a hűtőt, összeraktam a vízkört, a benzincsöveket bekötögettem, új szűrővel. Nyilván nem tudtam mindent egymagam elvégezni, mert pl. az olajhűtő konzoljának feltalálásában és kiépítésében is kellett a Bandi, de haladtunk szépen, lassan. Négy plusz szelep durva különbséget jelent a villany terén a két motor között, úgyhogy a kábelezés eltartott egy ideig, őrület, hogy ezt is meg tudja csinálni a kolléga. Képzelje mindenki azt, ahogy felharsan A Szupercsapat zenéje megannyi napon át, és végül a motor indítható állapotba kerül. Őrületes dobpergés közepette megnyomtam az indítógombot, és hatalmas morajlással felsírt a motor a kis garázs mélyén! Nagy lett volna a boldogság, de ezzel egyidőben Bandi is felkiáltott, hogy állítsam le azonnal… Az olajhűtő egyik csatlakozójánál szivárgott az olaj, de nem is kicsit. Elbasztam, sajnos a meghúzáskor nem tartottam ellen rendesen, így elrepedt az egyik bekötési csecs. De azért így is örültünk ám, mert a lényeg, hogy beindult bakker, felsírt a gyermek! Hűtő ki, meg lett javítva, majd még egy teljes napot rászántunk az autóra. Mármint valóban estig nyomtuk, de kellett is.
Rakjuk bele az új motort
Rakom bele az új okoskereket
Villanyszerelés
Ferdén raktuk bele az olajhűtőt, így adta ki, szépségversenyre úgysem nevezünk vele
A javítást követően még át akartuk mosni a beépítés előtt. Kellett hát egy pumpa, amivel áttoljuk rajta a lőréket, és nekem pont akadt egy benzinpumpám, amit még az LS400-ból vettem ki pár éve, amikor megelőző jelleggel kicseréltem. Szép kövér példány, ki is építettünk egy mosórendszert, és először benzint toltunk át rajta oda-vissza, hogy mindkét irányból átjárja. Bölcsen tettük, mert rögtön az elején dőlt belőle a retek. Ezután olajjal is átmostuk, és ez a derék pumpa azt is simán áttolta rajta… Csodálatos minőségű alkatrész, szinte bántam, hogy kicseréltem, de a nagyvilágban elkezdtek megdögleni ennyi évtized után. Ki tudja, lehet, hogy ez még sokáig húzta volna, viszont akkor nem kapott volna ilyen daliás feladatot soha. Visszakerült a hűtő a helyére.
Átmosás
Kellett még egy kipufogót fabrikálni. Volt a motoron egy 4-2-1 leömlő, meg még egy kis szakasz, ami nem fért el jól az autó alatt, ezért Bandi kicsit módosított a leömlő utáni szakasz ívén, így már lett neki hely. Egyértelmű volt, hogy nem fogjuk tudni most azt megoldani, hogy egész végig kiépítsünk egy rendszert, viszont a bajtárs hozott magával egy darabot valami régi Audijából, ami egy szanaszét tekergőző kígyó, és mint kiderült, annak is pont 60as volt az átmérője, és ha megfelelően szeleteltük, akkor pont kiadta a hátsó kerék előtt. Oldalkipufogó baszki. Sidepipe a Fospisztolyon! Zavartan nevettünk, őrület ez az egész. Felkerült a „rendszer”.
Random cső próbálgatása, hogy kiadja -e valahogy. Kiadta!
Szemmel veri a szikrákat továbbra is, mindörökké
Nem bonyolítottuk
Ami még hátra volt, az az ülés beépítése. Mint kiderült, kiszakadt a helyéről a jobb hátsó bekötési pontja az ülésnek, úgyhogy elvittem egy üvegszálashoz. Pontosabban egy kiváló ismerőshöz, aki katamaránokkal zsonglőrködik hivatásszerűen, ennélfogva időnként bedolgozik neki egy mester. Újra lett alkotva az ülésnek ez a része, már csak ki kellett fúrni és menetet kellett vágni bele. Viszont akkor már fel kellett használni ezt az alkalmat az üléspozíció javítására. Már évek óta sírtam, hogy szerintem nem jó, túlságosan hátra van döntve az ülés, a kormány pedig túl közel van.
Üléskonzol berhelése
Mivel vezettem már a Bandi autóját, tudom, hogy pontosan ugyanaz a beállítás jó neki is, mint nekem, hisz semmit nem kellett átállítanom, amikor vezettem a Galantot. Ezzel sikeresen meggyőztem, és hogy a világon minden mindennel összefügg, arra bizonyíték, hogy mikor garázsvásárt tartott, akkor ott megláttam egy kormányt, amire rögtön rámondtam, hogy ezt nehogy eladja már, ez pont jó lesz a Fosba. Nem volt annyira mélyagyas, mint a mostani, ezért távolabb került az üléstől, ráadásul kesztyűs, ezáltal kurva menő is. Amíg kicseréltem a kormányt, Bandi menetet vágott az ülésbe, ekkor már csak a padlót kellett kihegeszteni, mert a rozsda ellenünk dolgozott az évek során. Meg lett emelve az ülés hátulja, ezáltal vízszintesbe került és sokkal, de sokkal jobb lett az üléspozíció így, megkoronázva az új kormánnyal. Visszaraktam a lökhárítót, meg még ezt-azt a helyére, az ablakmosó tartályát pedig elimináltuk, úgy jobban elfér a tütékre való légszűrő.
Kész lett az autó.
Az új autó, amit nem ismerünk. Beindítottuk, amitől megremegett a ház, és amíg bemelegítettük, hogy átforduljon a hűtővíz, addig valószínűleg a fél város azért drukkolt, hogy robbanjon már fel végre egy hangos pukkanással, akkor talán elhallgat. Az okoskerék cseréje bevált, már nem csattogott a motor, gyönyörűen járt. A leállítás előtt adtunk még néhány gázfröccsöt, és mikor fordulateséskor durrant egy óriásit az oldalkipufogó, akkor végérvényesen feltört belőlünk a röhögés. Blacktop 4A-GE van a rozsdaboglya Fosban, 20 szeleppel, oldalkipufogóval, lemért 167 lóerővel, 8200-as fordulattal. Még a japánok is megnyalnák mind a tíz ujjukat, hihetetlen, hogy mi minden történt itt az elmúlt pár hónap során ezzel az autóval.
Ennél nagyobbat nem ugorhattunk volna, az egyik végéből a másikba
Gyöngy az ólban. Csodálatos, elképesztő
Az örömön kívül azonban nagy félelem is volt bennem, hisz Bandi jelezte még az elején, hogy ezáltal az autó egész koncepciója is most megy a kukába. Eddig ingyen volt, az volt a fő szempont, hogy fillérekből lehet vele jókat autózni, most meg borzalmasan sokat költöttünk rá hirtelen. Mindezért magamat éreztem felelősnek, miközben csak nemrég csöppentem a képbe. Nem volt arra sok esély, hogy ezzel a motorcserével szar lesz az autó, de mi van, ha igen? Mi van, ha most megkotlik kapásból? Eddig őrületesen megbízhatóan dobott bele minket minden alkalommal a legjobb élmények tengerébe, most meg új, ismeretlen területre tévedtünk, ráadásul rengeteg munka árán. Nekem nagy vágyam volt egy ilyen szívóhangú motor, meg is kaptam néha Banditól, hogy azt azért jóval olcsóbban is megoldhattunk volna az eredeti motorral, és tökre igaza is van. Ha meg cucc kell hozzá, akkor semmilyen téren nem mindegy, hogy 16V, vagy 20V. Egyszóval féltem, hogy mi vár ránk a jövőben, nem akartam, hogy csalódni kelljen. Tesztelni kellett, hogy lássuk, mit alkottunk.
Kaptunk AE86 Zolitól egy hátsó szárnyat, mert még az autó feltámasztáskor odaígérte Pistának és Bandinak. Most jutott eszébe, és cuki módon el is hozta, úgyhogy felberheltem gyorsan. Adja, sokkal jobb lett a kiállása
Eljött augusztus 20, az álomalapítás napja. Kibéreltünk egy kis szeletet a szentkirályszabadjai reptéren, csak mi voltunk, tökéletes tesztpálya. Egyetlen igazán támadható kanyar van benne, amúgy inkább egy kis gymkhana, szlalom pályára alkalmas terület a hosszú egyenessel, helikopterleszállókkal. Mindketten izgultunk, hogy milyen lesz az autó. Némi plusz bonyodalom volt még, hogy a Fosból hiányzott a km óra spirálja. Ez azért gond, mert a Blacktop motornak kell a sebességjel, különben nem működik megfelelően, nem lehet belőle kicsikarni az összes lovat. Bandi kimérte a múltkori alkalommal, hogy négyszögjel kell, abból is milyen hertzen. Azt tudom, hogy a Hertz egy autókölcsönző, meg mintha ilyen szalámit is ettem volna már, de mi a rosseb lehet az a négyszögjel? Van karikajel is? Nem kaptam választ, mert kár belém, viszont azt megtudtam, hogy egy 600 forintos eszköz megbízhatóan tudja szolgáltatni a négyszögjelet, amit elhozott magával a bajtárs a reptérre.
Oldalkipufogók egymás közt
Leszedtük a trélerről a Fost, és én kerültem a volán mögé. Mögöttünk egy nagy poroltó, biztos, ami biztos. Négyszögjel nélkül kezdtünk. (Egyébként mielőtt idejöttünk, pár nappal előtte kiiktattam a fűtőradiátort a hútőrendszerből, mert ott volt némi szivárgás, mikor legutóbb átforgattuk a vizet, úgyhogy azzal majd lesz még a télen tennivaló) Átmelegítettük kicsit a motort lassú tempóval, majd mikor elkezdtem ráadni a tüzet, nem ment az autó… 3000-nél nekiállt dadogni, prüszkölt, durrogott, mintha nem lenne a helyén a gyújtás. Vagy a vezérlés összerakását basztam volna el? Pedig figyeltem rá, mint állat. Leálltunk, és úgy döntöttünk, hogy belerakjuk a négyszögjelet, hátha az mindent megold. Nem ilyen tünetekre számítottunk nélküle, mert AE86 Zoli azt mondta, hogy egy ideig mindennek okénak kell lennie anélkül is, majd egy idő után letilt a motor és 80 lóerős lesz. Be lett kötve a motorvezérlő útjába ez a cucc is, újrakezdtük a tesztelést.
És a helyére kattant minden. Mutatom:
Isteni lett… Erősebb lett a jármű, brutálisan veszi a lapot, 14-es téli gumákat úgy változtatja füstté, ahogyan eddig soha nem lett volna rá képes. Egész nap tiportuk, és zokszó nélkül tűrte. Kibaszott jó lett az autó, én pedig felszabadultam élveztem a napot, és a jelek alapján azt hiszem, nemcsak én éreztem így. Megérte a sok munka, és bár a fülünk kegyelemért esedezett a 115dB miatt, nem bírtuk abbahagyni, amíg el nem fogyott kora estére a benzin. Télre megvan a következő feladat, a kipufogót be kell fejezni és rakni kell bele egy dobot, mert az a kisebb baj, hogy megsüketülünk, a nagyobb probléma, hogy nem lehet a kipufogótól hallani az isteni szívóhangot.
Pápá, futófelület
Elfáradtunk nagyon a nap végére, jól éreztük magunkat, és minden gumit kinyírtunk, amit elvittünk magunkkal. Én még le is estem egyszer a pályáról, mert szokás szerint felülről kerestem a határokat, de nem baj, legalább aláírtam a kasztnit egy bokorral. Egyetlen dolgot vett észre Bandi jogosan, hogy a kuplung bizony csúszik időnként. Ez nem túl jó hír, hisz nagypályás driftnél kell rugdalni bőséggel, úgyhogy ezzel kell valamit kezdeni. Ahogy utánajártam, az valóban nem volt cserélve, még az eredeti lehet benne AE86 Zoli szerint. A másik, ami feltűnt, hogy elolvadtak a cipőink. A kipufogót be kell bandázsolni, ezt azóta meg is tettem, mert kár lenne a patyolat krokodilbőr lépőinkért.
Nem bírtam magammal, váratlanul kicseréltem a kuplungot egy szép vasárnapon, hogy ne keserítse meg a jövőt. (egyébként valóban még a gyári volt benne!) Így most már harcra készen várja az első nagypályás bevetését. A tervek szerint ez hamarosan meg is fog történni. Az időjárás már egyszer meghiúsította, reméljük második nekifutásra már sikerülni fog. Sikerülnie kell.
A Fospisztoly már párszor feltámadt, és nemhogy él, hanem teljesen újjá is született. Csak imádni lehet.
