Apuleius • 3 nap
A Lányok, asszonyok című folyóirat – a Szovjetszkaja Zsenscsina című lap magyar nyelvű kiadása – és a Pesti Vigadó közös szervezésében 1983 és 1988 között megrendezett Slágerbarátság fesztivál a szovjet dalok seregszemléje volt magyar nyelven, hazai előadók tolmácsolásában. A cél pedig? A két ország könnyűzenei kapcsolatainak erősítése, valamint a szovjet szerzemények magyarországi népszerűsítése.
A dalokat élvonalbeli és kevésbé ismert énekesek, valamint színészek, operaénekesek és zenekarok adták elő október legvégén a Vigadóban, emellett a Szovjetunióból érkező művészek produkcióját is meg lehetett csodálni a műsorban. A Szovjet Kultúra Napjainak keretében megtartott fesztivál eredetileg verseny is volt, csupán az utolsó évben lett belőle tét nélküli bemutató hangverseny. Két elődöntőt szerveztek – ahol általában 12-12 dal hangzott el –, sőt az első évben, külön napon egy gálaestet is megtekinthetett a nagyérdemű, melyen a két forduló legjobb dalai hangoztak el. A televízió és a rádió minden esztendőben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójához kapcsolódóan, november 7-én adta le a műsort a fesztiválról.
Egyébként szovjet dalokat bemutató fesztiválsorozat nem csupán hazánkban futott: a lengyelországi Zielona Górában 1965-től kezdve egészen 1989-ig megrendezték ezt a fajta seregszemlét, a csehszlovákiai Ostravában pedig 1979-től tizenegy alkalommal gyűltek össze északi szomszédaink legjobb előadói, hogy bemutassák a közönségnek a Szovjetunióban készült kortárs könnyűzenei felvételek legjavát. A lengyel fesztiválon az eredeti szöveggel csendültek fel a szerzemények, Csehszlovákiában viszont – hazánkhoz hasonlóan – lefordították a dalokat cseh vagy szlovák nyelvre. Lengyelországban sok-sok selejtezőn keresztül lehetett eljutni Zielona Gorába a leginkább amatőrökből álló mezőnynek, míg a cseh iparváros vitkovicei sportcsarnokában a legnépszerűbb hazai énekesek produkciójának tapsolhatott a közönség. Csehszlovákiában minden évben megjelent egy-egy válogatás hanghordozó a legsikerültebb felvételekből, Lengyelországban pedig főleg a 70-es években megrendezett fesztiválok emlékét őrzik Polskie Nagranie Muza-lemezek.
Érdekesség, hogy volt olyan szovjet sláger, amit mindhárom országban „felfedeztek” az előadók: erre tökéletes példa Alla Pugacsova 1979-es nagylemezén lapuló Папа Купил Автомобиль (Papa kupil automobil) című sláger, amit a lengyel Edward Świtała és a csehszlovák Jiři Korn is elénekelt Zielona Gorában, illetve Ostravában, majd fél évtizeddel később Itt lesz az új Ladánk címmel az Eszményi–Heilig páros előadásában is elhangzott a dal Budapesten.
A szintén Pugacsova előadásában ismert diszkóslágert – Száz barát –, a Neoton Familia Szent Iván éjjelén címmel adta elő 1987-ben, és ez dal Helena Vondráĉkova tolmácsolásában is létezik, sőt a Póka Éva–Harsányi Gábor közös előadásában ismert Ermitázsnak is van csehszlovák változata, az ottani könnyűzene talán legnépszerűbb énekesnőjének hangjával.
A dalokat az előadók némiképp a saját stílusukhoz és a magyar közönség igényeihez igazították, és ezt tették a lengyel és a csehszlovák kollégák is:
„Olyan stílusú dalokat kerestek a sajátságos orosz temperamentumot hordozó szerzeményekből, amelyek a magyar hallgatóhoz is közel állnak. Ennek érdekében – ha kellett – változtattak a hangszerelésen, s a szövegek fordításánál is figyelembe vették ezt a követelményt” – olvashattuk a Pesti Műsorban 1983. november 2-án.
A hangszerelés nagyon sokat jelentett, hiszen, ha nem néznénk meg a zeneszerzőjét az Ihász Gábor által előadott Te hívtál és az Egy év is elmúlt című szerzeményeknek, akkor akár azt is hihetnénk, hogy ezek az énekes-gitáros tollából való kompozíciók. Bencze Ilona előadásában teljesen más az Öreg óra című Raymond Pauls-szerzemény, mint a fiatal lengyel popcsapat – az Izba S – értelmezésében, és eredetileg a lett Dälderi zenekar 1981-es kompozíciója sem country-szellemű, de értelemszerűen a 100 Folk Celsius azzá formálta át 1984-ben, Elrepülnek az évek címen.
Kevés országos slágert adott ez a fesztivál Magyarországnak, azonban a Millió rózsaszál című Derbenyev–S. Nagy István szerzemény kétségkívül ezek közé tartozik. Leginkább Csongrádi Kata-féle változatot ismeri az egész ország, bár azt valószínűleg kevesen tudják, hogy a dal az 1984-es Slágerbarátság fesztiválon Pál Györgyi és Baracsi István előadásában lett díjazott.
Csongrádi Kata S. Nagy Istvánról szóló könyvéből tudható, hogy a színésznő és a szövegíró együtt látta a tévében Pugacsova egyik magyarországi fellépését, és megtetszett nekik a Niko Pirosmani grúz festő igaz szerelmi történetén alapuló dal. S. Nagy nyolcszor írta át Voznyeszenszkij szövegét, Wolf Péter meghangszerelte, Csongrádi pedig felénekelte a rádióban – még néhány hónappal a fesztivál előtt –, majd megjelent kislemezen a dal.
Érdekesség, hogy az SP másik oldalára az 1984-es pusztavacsi fesztiválra írt Ez a Föld a miénk című szerzemény került. Ez volt az a „békefesztivál”, ahol hatalmas balhé tört ki, ezért komoly méretű rendőri intézkedésre volt szükség.
Soltész Rezső versenydalai majdnem mindig díjazottak voltak, és az Express (vagy Solymos Antal szólóban) szintén minden alkalommal kapott valamilyen elismerést. Az előbb említett Pál–Baracsi páros nem csupán a Millió rózsaszállal szerepelt jól 1984-ben, hanem egy évvel korábban a Mágia című dallal is elnyerték az egyik fődíjat. Az operaénekes Kalmár Magdát 1985-ben és a következő évben is jutalmazták, míg a színésznő Bencze llona szintén kapott elismerést mindkét szereplése alkalmával.
Cserháti Zsuzsa 1984-ben is kapott elismerést, két évvel később pedig a Hattyúk című Martinov–Gyementyev–Bradányi szerzeménnyel „aratott”, hiszen a zsűri és közönségszavazatok alapján is első helyezést ért el, emellett megkapta a legjobb előadói díjat, mindezeken felül pedig a Szovjetszkaja Zsenscsina folyóirat által felajánlott elismerést is.
1985-ben az első díjat – ami egy szovjetunióbeli előadói körutat jelentett – Gergely Róbert kapta, és ő nyerte el Pesti Vigadó által felajánlott legjobb előadónak járó elismerést, amit a közönség szavazott meg. (A vándortrombitás című Okudzsava-dallal elért sikerről büszkén számolt be a Dunántúli Napló is, hiszen ebben az időben a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt a későbbi Mr. Emmanuelle.)
Még az 1983-as fesztiválhoz kapcsolódóan írta a sajtó, hogy a legjobb 12 szerzeményt megjelentetik „Favorit márkájú” nagylemezen, ennek ellenére csupán három kislemez került a boltokba. Az talán érthető, hogy az első fesztivál győztes dalai közül Korda György és az Express sikere is helyet kapott kislemezen, de az már nem, hogy a Pál–Baracsi duó szintén fődíjas Mágia című dala miért nem kapta meg ezt a lehetőséget.
A különdíjas Karakum Soltész Rezső sorlemezére került fel, emellett Ihász Gábor, Koós János, a színésznő Pálos Zsuzsa és a 100 Folk Celsius versenydalának emlékét őrzi kislemez. Sőt a countryzenekar a következő évben is szerepelt egy SP-n, ami talán magyarázható azzal, hogy közönségdíjat nyertek, de az 1984-es fesztivál további öt díjazottja közül csupán Soltész Rezső dala jelent meg kislemezen. A Pál–Baracsi páros ismét lemaradt – Millió rózsaszál –, és ugyanígy járt Koós János, Cserháti Zsuzsa és az Express is. A 100 Folk Celsius dal egy Ihász Gábor dallal osztozott a korongon, és szerencsére két zenekar –Varga Miklós együttese és a Prognózis – versenydala is megmaradt az utókor számára.
A Prognózis szerepléséről többet is meg lehet tudni a billentyűs Jankai Béla életrajzi könyvéből: a zenekar fel akart játszani egy dalt a Rádióban, de ezt ahhoz kötötték az illetékesek, hogy cserében vegyen részt a banda a Slágerbarátság fesztiválon. Mutattak nekik három dalt, melyek közül nagy nehezen kiválasztottak egy instrumentális felvételt, amit Jankai átdolgozott, Bradányi Iván pedig magyar szöveget írt hozzá. A Nem az a szó című dalt csupán egyszer-kétszer játszották koncerteken, a hanghordozón fennmaradt verzió érdekessége pedig az, hogy szaxofonszólót Muck Ferenc játszotta fel a stúdióban.
Egyébként a Bergendy Szalonzenekarból Gábor Péter, a Marcellina PJT-ből pedig Babits Marcella egybehangzóan arról számoltak be nekem, hogy nem lehetett visszautasítani a felkérést az indulásra, de az énekesnő azt is hozzátette, hogy ezekben az években örültek is minden megjelenési lehetőségnek.
Szerencsére 1987-ben megjelent egy válogatás kazetta az előző négy év terméséből, így a nagyközönség elé kerültek például az 1985-ös és az 1986-os fesztivál legsikerültebb produkciói. Sőt készültek rádiófelvételek is: a Szovjet dalok magyar előadásban című műsort beharangozva – az adás 1985. április 4-én (mikor máskor?) ment le a Petőfi Rádióban – tételesen felsorolta az elhangzó szerzeményeket a Pest Megyei Hírlap. Innen tájékozódva legalább az megtudható, hogy mi volt Vikidál Gyula, az Universal, a Bojtorján és az Interfolk versenydalának a címe az 1983-as fesztiválon.
Az elhangzott dalok többsége azonban „elveszett”, még a fellépők közül sem emlékszik mindenki az itt bemutatott számra: az 1988-as fesztiválon szereplő Rózsaszín Bombázók-dalnak a címében nem volt biztos Demeter György, bár a magyar nyelvű refrént fel tudta idézni, Gábor Péter pedig egyáltalán nem emlékszik a Bergendy 1984-es szereplésére, és az 1988-as bemutatóval kapcsolatban is az ugrott be neki, hogy a zenekar Waszlavik Lászlót kísérte. Az előzetes beharangozók szerint a Marcellina PJT is fellépett három seregszemlén, de a zenekar énekesnője sem emlékszik pontosan se a szereplésekre, sem az elhangzó kompozíciókra, neki csupán egy bolgár dal feldolgozása rémlik.
A díjakat a fesztivált követően, a szovjet Kultúra és Tudomány Házában adták át. Például Bolba Lajos itt vehette át 1987-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetést, mert öt éve vezette a fesztiválon közreműködő zenekart, és ugyanabban az évben itt kapta meg Csongrádi Kata az aranylemezt, ami 150 ezer eladott Millió rózsaszál kislemezért járt.
A legtöbbször „feldolgozott” zeneszerző a lett nemzetiségű Raymond Pauls volt, akinek csak az 1987-es fesztiválon 10 dala szerepelt a műsorban, az előadók közül legtöbben pedig Alla Pugacsovát „kopírozták” a legtöbben. A magyar szövegírók sorában természetesen megtaláljuk a „nagyokat”: a szovjet dalokat rendszerint S. Nagy István, Bradányi Iván, G. Dénes György, Szenes Iván, Fülöp Kálmán magyarította, de a korabeli újságcikkekben megjelenik Bereményi Géza, Mikó István és a költő-műfordító Rigó Béla vagy Reményi Gyenes István neve is. (Sőt még Vikidál Gyula neve is felbukkan, aki a korabeli műsorajánló újságok szerint nem csupán a Mindenki katonája című Raymond Pauls kompozíció előadója volt, hanem annak szövegírója is.)
Talán már a szocializmus végóráit jelezte, hogy 1988-ban csupán egy bemutató hangversenyt tartottak, és az „olvadásra” utalhat az is, hogy a Tükör magazin Waszlavik László sikeréről számolt be november 20-án. A rock-sámán – mozdonynak öltözve – a dal egy részét magyarul, a másik felét pedig oroszul adta elő a Bergendy Szalonzenekar kíséretével, ami az ő esetében nem volt akkora kunszt, hiszen a felsőoktatási tanulmányait a Szovjetunióban végezte.
Ezen a fesztiválon sok fiatal csapat is szerepelt: a Rózsaszín Bombázók mellett fellépett a Bumm és az Exotic is a már említett Tükör beszámolója szerint, sőt a tizenegy nappal korábban megjelent A Jövő Mérnökében azt emelte ki az újságíró, hogy a november 7-én leadott tévéműsorban látta a Känguru, a No és a Step produkcióját. A győri illetékességű zsurnalista annak örvendezett, hogy a három budapesti együttesben négy olyan győri zenész muzsikál, akik néhány évvel korábban még a megyeszékhely Citrom nevű formációjában bontogatták szárnyaikat.
Szerző: Hortobágyi Gábor
Nyitókép: Koós János és Csongrádi Kata az 1983-as Színészek Újságírók Rangadón. Fotó: Fortepan / Magyar Rendőr
A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.
