Linda Morvai • 16 nap
A hordozós album újabb részéhez a USS Harry S. Truman ezredének Hornet vadászbombázóiról válogattam fotókat. A 2000-es évek első felében a tíz F-14-es mellett, harminchat F/A-18-as adta a Truman csapásmérő képességét. A VFA-105 Gunslingers és a VFA-37 Ragin’ Bulls század a haditengerészethez (Navy) tartozott és F/A-18C-vel repült, a VMFA-115 Silver Eagles a tengerészgyalogság (Marines) századaként modernizált F/A-18A+ Hornetekkel üzemelt. 2001. szeptember 11-e után a Navy századait megerősítendő, tengerészgyalogos századokat is integráltak a repülőgép-hordozók ezredeibe. Nem volt ez előzmény nélküli, a Marines gépei máskor is települtek már hordozókra, de alapvetően expedíciós rendszerben járták a világot, szárazföldi bázisokról üzemelve. Az VMFA-115-ösök a hordozófedélzeti kvalifikáció felfrissítése után, 2002-ben kerültek a Trumanra. Két bevetést teljesítettek ezen a hajón – mi a másodikról hazatérőben találkoztunk velük, 2005 tavaszán. A következő évtől visszatértek a szárazföldi üzemeléshez és a Csendes-óceán térségében repültek. Egy-egy tizenkét gépes Hornet századot a haditengerészet 200-240 fővel, köztük 20-22 pilótával működtetett. A tengerészgyalogságnál a létszám kisebb volt: 18-20 pilóta mellett 180-190 fő gondoskodott a gépek és a század hordozófedélzeti üzemeltetéséről.
A fedélzetet a következő repülési ciklushoz rendezik át, a gépeket oldalszám szerint állítják oda, ahonnan a felszállás sorrendjében a legkönnyebben állhatnak a katapultra. Itt a Ragin’ Bulls (Dühöngő Bikák) színes F/A-18-asát vontatják hátra, a fülkében szokás szerint egy fékező ember ül, oldalt féktuskóval kísérik, hogy amikor megállnak, azonnal a főfutók elé tehessék. A háttérben egy takarítógép tisztítja a fedélzetet
A hazafias színekkel és a század nevében szereplő ezüst sas sziluettjével díszített Hornetet a katapultra állították, a visszatartó rudat felcsatlakoztatták, a fehérruhás hibaelhárító hátul már elhelyezkedett, a zöldruhás katapultosok a mellényükbe bujtatott kézzel várakoznak. Beállítások, ellenőrzések elvégezve, a gép készen áll, már csak a katapult siklójára várnak, hogy felcsatlakoztathassák azt a Hornetre
Az öreg tengerészgyalogos Hornet iszonyatos robajjal gyorsul a 4-es katapulton. A „nektek jó lesz ez is” mentalitás végigkísérte a Marines légierejének történetét, többnyire a Navy-től levetett gépekkel repültek, de ez mostanában az F-35-ösökkel megváltozik
A Silver Eagles gépét pillanatokon belül követi a VFA-105-ösöké. A 3-as katapulton száguldó vadászbombázó stabilizátora húzott helyzetben van, az oldalkormány lapjai egymás felé mozdulnak, és az így keletkező nyomaték a felszállást segíti. Utánégető akkor kell, amikor a felszállósúly meghaladja a húsz tonnát
A hatos csomagnak (six pack) nevezett fedélzetszakaszon most csak öt Hornet parkol. Innen minimális gurulással érik el az 1-es és 2-es katapultokat a fedélzet elején
Előre a hajtóművek, hátrafelé viszont a tengerészek biztosítják a tolóerőt. A sárgaruhás gurulásirányító direktor tenyere nyitott, a pilótának akkor kell majd a fékre lépnie, ha ujjait ökölbe zárja
Időnként a forduláshoz is elkél a segítség, mert a folyamatos takarítás ellenére a fedélzet a kifolyó, lecsöpögő üzemanyagtól, zsíroktól és olajoktól csúszós, és a gépek a kifordított orrfutó ellenére egyenesen csúsznak tovább
Az indítótiszt felszállást vezényel, az apró fülkébe zárt pilóta a fly-by-wire rendszerrel ellátott Hornetben nem a botot fogja, hanem egy kapaszkodót és majd csak akkor ragadja meg a kormányt, amikor az automatika a katapultpálya végén emelkedő helyzetbe viszi az F/A-18-ast
A hívónevet nem választja, hanem kapja a pilóta, a kiindulási pont jobb esetben a neve. A Gunslingers (Fegyverforgatók) század parancsnoka is ennek köszönheti hívónevét: a Stormin’ eredetileg névrokona, az 1991-es öbölháborús főparancsnok, a néhai Norman Schwarzkopf tábornok beceneve volt
Damien Christopher korvettkapitány a VFA-37-esek harmadik embere, hívóneve Sátán. Az ő esetében sem kellett sokat kutakodniuk a századtársaknak, hogy találjanak egy másik Damient. A „lelőhely” az ikonikus horrorfilm, az 1976-os Ómen volt, benne egy kitalált karakterrel, Damien Thornnal, az ördög fiával
A Marines gépe „kinyújtott lábakkal”, leengedett fékhoroggal, mintha zsinóron húznák, úgy érkezik a fedélzetre. A fülke alatt jól látszik a fals kabintető festése. A tengerészgyalogos pilóták ugyanazt a képzést kapják, mint haditengerészeti társaik, de csak ritkán szállnak le hordozóra. Némi gyakorlás és újrakvalifikálás után azonban semmivel sem maradnak el tőlük, és közöttük is folyamatos a verseny, hogy ki a „Top Hook”, ki száll le a legpontosabban a hajóra
Lódarazsak a fedélzeten. A típus túlélőképességét növeli, hogy a hajtóművek fúvócsövei a gép többi részétől hosszan hátranyúlnak és egy közeli találat után is jó eséllyel vezethető marad a Hornet. Jobb esetben egészen hazáig, rosszabb esetben addig, amíg a gép a nyílt tenger vagy a saját erők közelébe ér és ott a pilóta katapultálhat
Az F/A-18-as mindjárt a fedélzet vége fölé ér. A gépen csak póttartályok vannak, a szárnymechanizáció a belépő- és kilépőél teljes hosszában végighúzódik
Egy vörösruhás fegyveres még egy pillantást vet a külső pilonra függesztett féklapos gyakorló bombára
A törzs alatti pilonra is jutott egy féklapos bomba. A gyakorló fegyvereket a hordozó mellett tartott képesség bemutató során, kis magasságról dobta a pilóta
Az AIM-9 Sidewinder légiharc rakéta X változata 2003-ban egyszerre jelent meg a légierő F-15C és a haditengerészet F/A-18C gépein. A 306-os Hornet felhajtott bal szárnyvégén egy ilyen rakéta van, a fegyverszállító kocsin pedig a régebbi változat gyakorló példányai
A fékezőkötelek között dobbant a két főfutó, a fékhorgot munkahenger tartja lent, nehogy a fedélzethez érve visszacsapódjon és átugorja a következő kötelet
A fedélzetre érkező Hornet maga után rántja a kötelet. A kábel még hullámzik a levegőben, de mindjárt megfeszül, ahogy visszafogja a gépet
Bömböl az utánégető, a Hornet éppen elhagyja a fedélzetet, az orra megemelkedik és innen már a pilóta vezet. Jobbra, a sugárterelő mögött egy E-2C Hawkeye nyitja a szárnyát
Vigyázat, jövünk! A lapos traktor kékruhás sofőrje síppal a szájában figyelmezteti a környezetét, hogy repülőgépet vontat. A tengerészgyalogos F/A-18A+ Hornet orrában az eredeti radar helyett a modernebb APG-73-as van, az orrkúp mögött fent a gépágyú nyílása, a szélvédő előtt pedig a saját-ellenség azonosító rendszer (IFF) madárszeletelőnek nevezett antennái láthatók
Topgunt végzett Hornet pilóta igyekszik vissza a századához. Az Iraqi Freedom műveletben eltöltött hónapok után sokan szívesen váltottak a homokszínű overállról zöldre
Tengerészgyalogos Hornet és a Truman felépítménye. A rögzítő láncokat és a féktuskót már levették/elvették, járnak a hajtóművek. Hátul, a zöldruhás ember a fékhorog végébe kapaszkodik, a gáz a feje felett süvít el. A repülőfedélzet három szektorra – Fly 1, 2 és 3 - van osztva, most a középsőben vagyunk. Itt illetékes a képen látható gurulásirányító altiszt, ő fogja majd Hornetet a többi gép között a katapult felé dirigálni
A Silver Eagles egyik gépét a leszállópálya szélét jelző festésen nyűgözték egy jó idős rögzítéssel (rossz időben több lánc kerülne rá). A Hornetet betervezték a délutáni repülésbe, előkészítésén műszakiak dolgoznak
Érdekes jelenet zajlik a szögfedélzeten: a leszállás után lefékezett Horneten meghibásodás miatt a pilóta nem tudta felemelni a fékhorgot. A fékezőkötélhez beosztott zöldruhás karjait keresztezve mutatja, hogy ne húzzák vissza a kötelet, mert az a horogba akadva magával rántaná a repülőgépet is. Mire a pilóta leállította a hajtóműveket, ott termett a vontató és amint a vonórudat felakasztják, azonnal elhúzza az útból az F/A-18-ast. Sietni kell, mert sorra érkeznek a leszállók, akiket addig át kell startoltatni
Fedélzeti életkép, Hornet vontatással, Seahawk személyzetcserével
* * *
Fotó: Szórád Tamás
