Regisztráció Blogot indítok
Adatok
FMR

0 bejegyzést írt és 526 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Pesszimizmus, nihillizmus, mizantrópia. Csak pár azok közül a kifejezések, állapotok közül, amivel az emberiség a saját maga és a jövőjével kapcsolatos reménytelenséget fejezi ki. A 20. század erősen megtépázta az emberiséget. Két világháború, számos forradalom és fegyveres összecsapás, gazdasági,…..
Esélytelennek nevezte indulását kampánynyitójában a korábban is visszalépését fontolgató Puzsér Róbert, a belváros zöldítését merészen zászlajára tűző főpolgármester-jelölt. A Sétáló Budapest ennél többet érdemel...
FMR 2019.08.31 12:29:19
Nem maradok adós a válasszal, pár nap türelmet kérek. Addig is érdemes végignézni az alábbi kampány-standupot, amelyet a Móricz Zsigmond körtéren Puzsér Róbert és Bodrog Zoltán tartott a minap:

www.youtube.com/watch?v=fIWzfEWBgqE

Éljen sokáig Puzsér Róbert, az egyetlen autentikus és reménykeltő figurája a közéletnek. Szeretném egy napon a nagypolitikában látni! Mert róla TUDHATÓ, hogy be van oltva a hatalom éhsége, tébolya ellen.
FMR 2019.09.05 18:10:39
@Antlfinger Edvárd:

"igen találkoztam Puzsérral, de nem négyszemközt, a kampányfőnökével egyeztettem."

Nem erre voltam kíváncsi. Hanem hogy ismered-e őt annyira, hogy elcsíphesd a különbséget a "négyszemközti civil Puzsér" és a mikrofonba egy targoncán beszélő Civil, Centrista Politikus Puzsér között. Mert én ismerem őt annyira, hogy elmondhassam: nincs ilyen különbség. Ebben áll unikális nagysága. Egyebek közt.

"Robival ellentétben én azt is vallom, hogy ehhez a másik zöldpárt, a Párbeszéd is kell."

A Párbeszéd - a többi formációhoz, párthoz hasonlóan - ezerszer levitézlett, hamis, hiteltelen, hazug párt. Bármilyen alku és kompromisszum politikai öngyilkosság és a NER továbbélésének garanciája, egyúttal a 20. századi törzsi viszálykodás fenntartását jelenti. A Párbeszéddel és másokkal ezért szükséges a radikális szakítás és mindennemű együttműködés vagy ennek kezdeményezésének következetes elhárítása.

"Nem lehet zsigeri gyűlölködésből, ovis viszálykodásból építkezni. És persze kell a Momentum is, amit Robi nem tudott megnyerni, ahogy a Kutyapártot sem, hiába dörgölőzött hozzájuk ezerrel. Kár a gőzért. A hajó elment. Az előválasztás rég lement. Az aláírásgyűjtés elindult. Itt vagyunk."

Nem, nem itt vagyunk. Olcsó demagógia az érvelésed, szörnyen elvéted a lényeget.

Sok mindent tudnék írni, de felesleges. Mindenki okulására ajánlom az alábbi videót:

Kampány-standup a körtéren Puzsér Róberttel és Bodrog Zoltánnal:

www.youtube.com/watch?v=fIWzfEWBgqE&t=1234s
FMR 2019.09.06 21:30:56
@A kiló nem százat jelent.: Szemlátomást elfogytak az érveid. S látod, ezzel az utolsó mondatoddal azt a keveset is sikerült lerombolnod (az értelmességnek a _látszatát_), amit összeszenvedtél itt, e blogon.
Én troll?! Tessék?! Trollkodnék?
Értettem.
Nem kell több felesleges energia.
Nem kell felelgetned.
De írnod sem kéne többet, ha már gondolkodni sem tudsz és helyes ítélőerővel sem bírsz.
A boldogság váratlanul lepi meg az embert. Eleve másképpen terveztem, azazhogy szinte sehogy. Pedig a Dead Can Dance majdnem a nyolcvanas évekbeli kezdetektől ott volt a szellemi/lelki táplálékaim közt. Épp ezért a túl nagy elvárásokat félretettem, és eldöntöttem, azokat úgysem…..
Hallucináció. Memóriazavar. Paranoia. Insomnia. Étvágytalanság. Személyiségtorzulás. Hangulatingadozás. Rohamok. Rögeszmés viselkedés. Testen kívüli élmény. Irracionális érzelmek. Katatónia. Skizoid- és autisztikus tünetek. Ezek mind-mind a Dalmau-szindróma tünetei, de ezt a betegséget csak…..
FMR 2018.10.09 10:40:56
@Alick: egy kommersznél jobb, kultikussá nemesedett film (ami legyen bármennyire is filozofikus, azért mégis fikció) egyik ismert jelenetének igazsága, tétje nem fogható a valódi létezésünk igazi tétjéhez. És ahhoz, hogy a pokol nem a túlvilágon, hanem nagyon is itt és most van, velünk, minden pillanatban, csecsemőhalálokkal, Dalmau-szindrómával, éhezéssel, háborúskodással, vérrel, könnyekkel.
FMR 2018.10.09 10:58:36
@Heremóka: Idült baromság. De jó nagy. Te meg elhiszed. Bravo!
FMR 2018.10.09 15:23:09
@ritusca00: Köszönöm, meg fogom nézni.
A következő cikket egy vendégszerző írta, aki történetesen a húgom és egy elég aktuális témát feszeget: minden megváltozik egy gyermek születésével. Nem ugyanazok az emberek leszünk mint előtte voltunk, hiszen szülővé válunk és a gyermek igényei kerülnek az első helyre. Íme az írás: A…..
FMR 2018.10.05 14:13:28
@Fülig José: A helyedben nem lennék büszke a tájékozatlanságomra és arra, hogy derült arccal ostobaságokat, közhelyeket fecsegek. A természet gyári terméke vagy.
FMR 2018.10.05 21:39:47
@FMR: Itt sokan csak fecsegnek. Ha tényleg minden, de minden rossz, mert ami rossz az tényleg rossz, és az elviselhetetlenség egyre nyomasztóbb, és nincs semmi, de semmi remény már, és elfogyott minden megértés, és felesleges minden jó és kedves szó, mert csak gorombaság és undok hidegség a válasz, akkor érdemes egy csendes helyett keresni és kilépni végleg. Nem ironizálok, nem vagyok cinikus sem. Tökéletesen értek mindenkit: nőt, férfit. Mindenkinek igaza van, nincs értelme pálcát törni senki feje felett sem, nem szabad ítélkezni. De van úgy, hogy elég. Vége. MINDENKI túl fogja élni. A sérülés így is, úgy is elkerülhetetlen - akár egy szép, szerető, "gömbölyű" családban, akár egy hiperneurotikus, meghívott halállal terhelt családban. Az élet rendje, hogy sérülünk. Mindannyian. Néha, nagy ritkán érdemes csalni, és megspórolni a hátralévő teljesen felesleges szenvedést, megaláztatást, lelki/érzelmi pusztulást.
  Ha minden igaz, és a Fidesz nem veri szét a jelenlegi fővárosi választási rendszert, akkor 2019-ben Budapest lakossága újra közvetlenül választ főpolgármestert.   Emlékezetes volt az 5 évvel ezelőtti főpolgármester-választás, hiszen Tarlós Istvánnal szemben az MSZP-P-DK összefogósdi fétisben…..
FMR 2018.08.07 11:59:28
@numasi: Nemcsak szeszélyes évszakokba illő bohózatokat, mint Tarlósnál, hanem világos koncepciót és egy nyugatias aurát árasztó, élhető, esztétikailag is élvezhető, modern nagyváros létrejöttének ígéretét. Azért ez nem rossz.
FMR 2018.08.07 12:01:35
@paraszthajszal: "Nekem személy szerint pl. sose jött be a stílusa, pedig nem tartom magam köldöknézegető értelmiséginek."

Mert te a nyájhoz tartozol, együtt bégetsz velük. Nincs ezzel semmi baj, csak tudd a helyed. Nem is vagy sem köldöknéző, sem másmilyen értelmiségi.
FMR 2018.08.07 12:14:43
@numasi: Erős személyiség erős víziókkal - ez önmagában még nem probléma. A személyiség, a pszichológiai jellemzők annál inkább. Tarlós István egy ízig-vérig autoriter, arrogáns, retrográd személyiség, amely nyilván lecsapódik egy sor stratégiai döntésben is. Puzsér épp az ellentéte: demokrata, kompromisszumkész (racionális érvek mentén meggyőzhető), progresszív alkat. Az erős személyiség nem cél, hanem eszköz lenne itt: egy erős vízió megvalósításának eszköze. Én azt mondom: hajrá!
Megérkeztünk a második évad végéhez, jövő tavaszig egy képkockányi közelit sem látunk Elizabeth Moss nézéséről, úgyhogy jól figyeljetek. Offred és Szürke a nemrég kivégzett Nickné ruhái felett ül tort: jaj, hát egy szó szavam sem volt hozzá, mondja Rita, segíteni kellett volna neki, jaj hát…..
FMR 2018.07.18 12:15:08
@CyberPunK: Nem, nem hülye. Csak emitt gyáva, amott irracionális. Mint egy nő.
FMR 2018.07.18 13:29:25
@CyberPunK: ha szerinted a gyávaság és/vagy irracionális viselkedés egyenlő az ostobasággal, az éppen hogy rólad árul el többet, mint szerencsétlen June-ról.
FMR 2018.07.18 13:30:59
@Jakab.gipsz: tökéletesen tévedsz. A Szolgálólány (a szót egybe kell írni) meséje kiváló sorozat, temérdek tanulsággal. Érdemes róla beszélni, nagyon is, komolyan is. Üdv: egy X generációs.
A szolgálólány meséje a 2. évadban néhol izgalmas, máskor kiszámítható. Ennek ellenére, még mindig egy nagyon aktuális témákkal foglalkozó sorozat. Enyhén SPOILERES kritika...
FMR 2018.07.15 12:13:04
A Szolgálólány (amely szó egybeírandó) meséje 2. évadja tényleg eléggé zűrös. Ugyan kiváló volt a felütés a 2. évad 1. részében, ígéretes volt a folytatás is, de a későbbi epizódok már vontatottak voltak, érdemi cselekmény nélkül. Még ez sem lett volna igazán bajos, ha June belső lelki vívódásaira, szenvedésére került volna a fókusz, a társadalmi történések helyett, hitelesen. Csakhogy ez sem sikerült: June története tele van ellentmondással, ahogyan Gileád pszichopata despotáinak és spiritus rectorainak a reakciói, viselkedése, mondatai, gesztusai is hamisak, kimódoltak. Egyszerűen nem életszerű az, ahogyan szegény June egyes szituációkban viselkedik. Nem szenvedett még eleget ahhoz, hogy a puskacső végén lévő két elmebeteget, a földi pokol két helytartóját elintézze? Miben reménykedett? Miért lágyult el Serena kifakadásától ("nincs semmim") épp az a June, aki mindenre elszánt és állhatatos? És miért nem szökött meg a végén, maga mögött hagyva mindent és mindenkit? Tényleg azt hiszi, hogy hozzáférhet majd a lányához, Hannához, és boldogan élnek majd, míg meg nem halnak? És hogy lehetséges az, hogy a történet végén épp Gileád egyik főideológusa menti meg őket? Az egész életszerűtlen, abszurd, hiteltelen, vagyis súlytalan immár. Így lesz hétköznap esti biztonságos borzongást ígérő mainstream szappanopera egy tőről metszett valódi és mélyen megrázó, filozófiai-antropológiai-pszichológiai tanulságokban bővelkedő - tehát csak a kulturálisan-szellemileg kifinomult kisebbség érdeklődésére számot tartó - drámából.
Nagy kár.
Joe nemi erőszakot követett el, utána azonban, valamilyen betegség folytán képtelenné vált tettének újabb elkövetésére. A bíróság arra ítéli, hogy időről időre megjelenjen a börtönben, és nyilatkozzon a sajtónak arról, mennyire szenved ott, és mennyire megbánta tettét. A riport után azonban…..
FMR 2018.03.17 12:03:48
@ipartelep: "Az erkölcs, az bizony egy - ezzel most sokakat meg fogok lepni - nem abszolút, hanem nagyon is kor- társadalom- és kultúra-függő dolog. Ami ennek megfelelően, helyenként, és időben is változik. "

Az erkölcsi relativizmusról beszélsz, ami erősen problematikus, vitatható álláspont (ahogyan minden pragmatizmus is az). Egyáltalán nincs ugyanis szó arról, hogy az erkölcs nem több vagy más hely és idő függvényében változó "kor- társadalom- és kultúra-függő dolognál". Merő önkény és cinikus pragmatizmus az, ha az erkölcsről ennyit és csak ennyit tudunk és merünk gondolni. Mind a nyugati, mind a keleti eszmetörténetben kimutathatók azok az etikai maximák, amelyek nemcsak közös részhalmazokat jelentenek, de amelyek érvényessége mind racionálisan, mind intuitíve is könnyen beláthatók. Anélkül is, hogy az illető akár vallásos lenne, akár Mórickának hívnák, akár mindkettő igaz lenne rá.
FMR 2018.05.21 21:52:52
FMR 2018.05.28 11:14:04
@namit: Sajnálom, ha nem lesz folytatás. Egészen különleges ez a blog a tengernyi sok hitvány szemét között, hiánypótló.

Ha nem lesz folytatás, akkor itt köszönöm meg a sok évnyi munkát és gondolatokat.

Om mani padme hum.
Egy évtizednyi őrület öngyilkosságokkal, eljátszott vagyonokkal és kizárólag nők számára épült kártyabarlangokkal, az aranykori Budapesten.  ..
Mi történt My Laiban? 1968. március 16-ának reggelén történt. A dél-vietnami Quang Ngai tartománybéli Son My falucsoporthoz tartozó My Lai kunyhóiban a parasztok többsége reggelijét készítette, amikor tüzérségi tűz csapott le a település szélén, majd amerikai helikopterek értek földet a…..
FMR 2018.03.13 22:46:04
@FMR: elnézést, egy mondat valamiért lemaradt.

Ehhez tömeges méretű beavatás kellene, de ezt semmilyen oktatás, semmilyen indoktrináció nem képes tartósan és tömeges méretekben elvégezni.
Ernst Haeckelről anno annyit lehetett tudni, hogy a szocializmusban az NDK-ban elneveztek pár dolgot róla. No meg, hogy lenyűgöző rajzokat készített az embrionális, evolúcióra hasonlító fejlődésről, és a különböző rendszertani osztályok, nemzettségek fajairól. A…..
FMR 2018.03.05 21:37:10
@Brendel Mátyás: Én sem mémekről beszélek vagy kulturális tartalmakról, hanem konkrét képességekről, tudásról (szerzett tudásról tehát), amelyek jelenleg nem magyarázhatók a tudomány hűvös, leíró, józan módján. Sheldrake sok mindent felismert, de a felismerései kínosak, zavarba ejtik a tudományos világ és az analitikus filozófia híveit. Megértem őket. Persze, hogy ignorálják, kiközösítik őt. Pedig inkább érdemes lenne az Igazság alázatos megközelítését szem előtt tartani, nem pedig a tudós lét partikuláris érdekeit félteni kisszerű módon.

Ne legyél előítéletes, ismerem a nézeteid és a blog célját. Értem és megértem. Csak arra próbálok rávilágítani, hogy a materializmus csak egy részigazsága annak a Totális Egésznek, amelyet valóságnak hívunk. Rengeteg tudós és filozófus (Wittgensteinnel, Einsteinnel az élükön) ismerte el, hogy létezik a rejtély, létezik az, ami empirikusan nem megragadható, nem leírható. Ateisták voltak, nem hitték a monoteizmus Istenét, ahogyan én sem. Filozófus hősöm, Arthur Schopenhauer sem. Sőt. Élesen kikeltek minden bigott vallásos ellen. Ahogyan tettem én is korábban, de teszem ma már lényegesen megértőbb módon: alapvetően csendben és magamban.

Annak a ténynek az elismerése, miszerint a Valóság határai nem korrelálnak a materializmus határaival, a legkevésbé sem diszkreditálja az empíriának, a materializmusnak a létjogosultságát, szemléletességét, erejét és hatókörét. Épp csak relativizálja azt. Ám azzal, ha elismerjük a materializmus szükségszerű határait, még nem kell, hogy hagymázas vallásos víziók következzenek ebből. Nem kell Isten képzete sem. Beszélhetünk metafizikáról, transzcendenciáról Isten és a vallás tévképzetei NÉLKÜL is.

Egy érdekes interjú, hátha érdekel:
www.o-ws.hu/cikkek/morfogenetikus-mezo-/rupert-sheldrake---telepatiatol-a-morfogenetikus-mezoig.html
FMR 2018.03.06 17:23:40
@Brendel Mátyás:

"A materialisták jelenleg veszélyben érzik magukat. Ez is egyik oka annak, hogy az elmúlt években oly nagymértékben megnőtt a szélsőséges ateista nézeteket valló könyvek száma. Egyfajta ateista keresztes hadjárat zajlik a művelt rétegek visszahódítására és az ateista nézetek híveinek számszerű csökkenésének megállítására. Sokak számára aggasztó, hogy mind többen mutatnak érdeklődést a paranormális jelenségek, a holisztikus (az emberi testet szerves egységnek tekintő) orvoslás, a spiritualitás iránt. Arra számítottak, hogy a vallás egyszerűen feledésbe fog merülni, de ez nem így történt. Az istentagadó materialisták ezért egyre agresszívabbá válnak."

Nem változol math.

Menthetetlen vagy.

Ugyanolyan arrogáns seggfej maradtál, mint sok-sok éve az indexen. Csakhogy arroganciával nem kompenzálható a korlátoltság, sőt. Minél támadóbb, arrogánsabb vagy, annál inkább bizonyítod csak a korlátoltságod.

Meghagylak pöffeszkedő önelégült korlátoltságodban.

(Azért a halálközeli élmény átélése kapcsán MAJD jusson eszedbe egy s más.)

Alázatos, mélységes tisztelettel.
Már jó ideje felfedeztem, hogy a legfontosabb nyugati nyelveken, leginkább angolul sok klasszikus könyv megtalálható hangoskönyvben a librivoxon, ami roppant hasznos, ha az embernek nincs sok ideje olvasni. Amióta pedig a munkába biciklivel járok, az alkalom is megvan hozzá, hogy…..
FMR 2018.03.05 15:17:14
Némi adalék. Aki nem ismeri, annak szeretném figyelmébe ajánlani Rupert Sheldrake munkásságát

www.mul.hu/index.php/magazin/464-rupert-sheldrake-a-morfogenetikus-mezo-letezik

rejtelyekszigete.com/morfogenetikus-mezo-termeszete/

Egy sor dolgot képes megmagyarázni Sheldrake elmélete, így pl. a jungi kollektív tudattalant, de a halálközeli élményt is.

És ami még nagyon érdekes:

Kvantumfizikusok magyarázzák a halálközeli élményt:

www.vital.hu/halalkozeli-elmeny-kvantum

Pár előadás a Youtube-on:

www.youtube.com/results?search_query=stuart+hameroff+sir+roger
FMR 2018.03.05 21:14:54
@Brendel Mátyás: Elnézést. Szó sincs semmiféle reklámról, ne érts félre. Nem áll szándékomban semmit reklámozni, távol áll tőlem minden ilyen tevékenység. Viszont tényleg szeretném, ha utánanéznél R. S. tevékenységének, mert ő tudósként azon kevesek egyike szerintem, aki egyfajta kapocs lehet a materialista-pozitivista-tudományos világ és jelenségei, és mindazon jelenségek, minőségek között, amelyet az úgynevezett materialista-pozitivista-tudományos NEM tud megmagyarázni, leírni elégséges módon. Ám ettől még nem kevésbé fontosak, sőt.

en.wikipedia.org/wiki/Rupert_Sheldrake

Mondhatod persze, hogy áltudományos, hülye zagyvaság mindaz, amiről Sheldrake beszél, de hiszen hány és hány emberre sütötték ugyanezt a megalázó stigmát a kortársai! Sokukat az idő igazolt vissza. bba Egykor az aktuális tudomány felkent hívei mondták ugyanezt a repülésre vagy a nagy sebességekre (mondván, hogy az emberi test 60 km/h-nál gyorsabb sebességet nem tud elviselni).

Több alázot kérlek, minden eredeti gondolat minimum megfontolásra érdemes!
Az emberiség történelme során számos vallási és filozófiai irányzat keletkezett már és tűnt el, így azokról az irányzatokról, amelyek manapság is léteznek, elmondható, hogy kiállták az idő próbáját, azaz olyan eszméket kínáltak, amelyekkel sokféle korszak embere volt képes azonosulni. A jelenleg is…..
FMR 2017.12.06 20:51:03
@Le Orme 2: Értem a kérdést és butaságnak tartom a felvetésed. De ha így őszintébb: az eddigi itteni hozzászólásaid alapján picit téged is. (De válaszolok komolyan és egyben utoljára: az ártatlanság vélelme civilizációs-kulturális alapjog. Minden homo sapienst megillet mindaddig, amíg jogerős ítélet nem születik. És pont.)
FMR 2017.12.07 09:01:49
@FMR: " civilizációs-kulturális alapjog"

civilizációs-kulturális vívmány - így helyesebb és értelmesebb.
FMR 2017.12.07 13:34:07
@Le Orme 2: Nem, nem értesz semmit. Buta vagy, de nem picit.

Om mani padme hum.
Vannak lelki állapotok, amiket mindannyian átéltünk már. Személyiségtípustól, neveltetéstől, az önfegyelem mértékétől és sok egyéb tényezőtől függően mindenki másképp élte meg pontosan ugyan azt, a híres- hírhedt szerelmi bánatot. Pokoli erővel hasít a mellkasunk közepébe a felismerés: nincs tovább.…..
Az újdonsült PhD-k a doktorrá avatás során esküt tesznek arra, hogy „az igazság szolgálatára” szentelik magukat, a filozófusok pedig évszázadok óta vitatkoznak arról, hogy mi is az igazság.De biztos, hogy az igazság valami fontos dolog? Valami olyasmi, aminek „természete” van, amit a filozófiai…..
FMR 2017.11.06 19:57:44
@Dokus: "Az "igazság" valóban csak egy szó, amit az emberek szubjektív megnyilvánulásai töltenek meg tartalommal. Az "igazság" az mindig valakinek, vagy valakiknek a meggyőződésén, vagy tapasztalatok, illetve tényekre hivatkozó, vagy támaszkodó ismeretének szóbeli kifejezése és amely szó, egyúttal egy szubjektív fogalom."

Érvényes megközelítése az igazság fogalmának az, amit írsz (pl. Prótagorasz homo mensura tétele, vagy Nietzsche perspektivizmusa), ugyanakkor van ebben mégis valami közönséges (a szónak pejoratív, köznapi értelmében), valami laposan konvencionális. Azt mondani, hogy az igazság szubjektív: triviálisnak, sekélyesnek hat. Megkockáztatom: afilozofikus. Ha komolyan vesszük az igazság fogalmának megragadását (jelentsen az bármit is), ahhoz azért komolyabb erőfeszítésekre van szükség.

Erdei Árpád meghatározása szép, költői, talán "igaz" is, de azért lehetne vitatkozni vele.
FMR 2017.11.06 21:55:33
Az igazság filozófiai fogalmáról klassz összefoglalót nyújt a vonatkozó wikipedia cikk:

hu.wikipedia.org/wiki/Igazs%C3%A1g_(filoz%C3%B3fia)

Csatlakozom ipartelephez: a poszt valóban hibás módon közelít az igazsághoz. Más szóval: több sebből is vérzik a gondolatmenet. Nemcsak azért, mert tulajdonságot rendel az alanyhoz (predikátum), és ennyiben változó "valamiről" beszélünk, amely természetszerűleg nem önazonos, nem változatlan, nem valami szubsztanciális.

Szívesen kitérnék a különböző igazságelméletekre, de álljon itt az érdeklődőknek egy kiváló és rövid összefoglaló:

mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/mmi.elte.hu/szabadbolcseszet/indexffc7.html?option=com_tanelem&id_tanelem=473&tip=0

E helyütt a saját filozófiai meggyőződésem adom közre: az igazság bizony "szent", ami azt jelenti, amit klasszikus értelemben jelent: annak leírását, megragadását, ami a(z objektív) valóság (jelentsen ez bármit is). Ebbe a(z objektív) valóságba természetesen beletartozik a szubjetumunk a maga teljes megismerő apparátusával (Kant, Schopenhauer), ahogyan az is, hogy bárminemű fellelt igazság (akár partikuláris, akár univerzális ezen igazság) illuzórikus.

Szándékosan nem írom azt, hogy az így fellelt igazság csakis szavakkal ragadható meg, és nem azért, amiért egyes posztmodern szélhámosok, a dekonstrukció szemfényvesztő antihősei állítanak az állítólagos "nyelvi fordulat" után (amely nyelvi fordulatot a magam részéről nem ismerek el, hamisnak, művinek, filozófiatörténeti skandalumnak tartok), hanem azért, mert az igazság, különösen ha az valamilyen ontológiai természetű igazság, nemcsak diszkurzíve, induktív vagy deduktív módon, logikailag érhető el, s még csak nem is feltétlen fenomenológiai úton, szubtilis introspekció révén, hanem mert az igazság át is élhető (tipikusan valamilyen spontán vagy procedurális misztikus élmény folytán, vagy valamilyen pszichedelikus szer használata segítségével is. És akkor még nem beszéltem a művészetnek a szerepéről, amely a nem artikulálható igazságok szférájába képes beavatni az érzékeny, fogékony szemlélőt, műélvezőt.

A posztmodern, poszt-strukturalista igazságok ugyan nem feltétlen hamisak, de csak olyan mértékben (mélységben) igazak, amilyen mértékben (mélységben) jogos egyáltalán igaz filozófiaként tekinteni ezen 20. és 21. századi gondolati irányzatokra: erős fenntartásokkal, korlátozásokkal, orrbefogva.

Az igazsághoz, mint fentebb céloztam, több út vezet: introspekció, logika, kontempláció, meditáció stb. Lehet szavak, mondatok útján közreadni a fellelt igazságot, de nem szabad elfelejteni az intuíció szerepét sem (utalnék itt Pascal: Gondolatok c. könyvének első oldalaira, ahol a szerző különbséget tesz az érvelés, a ráció, a geometriai jellegű tudás és az intuíció ereje, szerepe és fontossága között).

De mindaz, amit írtam fentebb, voltaképp mellékes, zárójelezhető, még akkor is, ha (szívfájdalom) a legszebb filozófiai hagyományt zárójelezem ezzel az aktussal. Ugyanis a tény mégiscsak az, hogy térben és időben véges lények vagyunk, akik a végtelen igazságokat, a valóság szerkezetét fürkésszük. Ám minden kétséget kizáróan azt állítani, hogy megtaláltunk bármi ilyet - önellentmondás volna. Mert ehhez - ahogyan ezt már évek óta gyakran említem e blogon - nem emberi, hanem "isteni" perspektívára lenne szükség, egy olyan nézőpont felvételére, amely nézőpont nem felvehető. Így hát megmaradunk az egyes filozófiai hiteknél. Egyesek Kantnál, mások Hume-nál vagy Pascalnál, megint mások Derridánál. Én megmaradok leginkább Schopenhauernél.

Ha esetleg át is élünk pillanatokra (vagy akár tartósan) egy olyan kitüntetett, fantasztikus élményt, amely élmény révén tisztán ráeszmélhetünk,
beláthatunk bizonyos végső igazságokat (pl. mert buddhista értelemben megvilágosodunk, vagy átélünk valamilyen misztikus tapasztalatot), _szigorúan logikai értelemben_ akkor sem lépünk ki a filozófiai hit szférájából. Ahogyan lehetetlen az, hogy önmagunkat a hajunknál fogva húzzuk ki a gödörből, úgy lehetetlen az is, hogy véges lényekként az apodiktikus igazságra való törekvés igényével verifikáljunk valamilyen végső, univerzális igazságot (különösen létigazságot).
15 évvel ezelőtt…Ő volt az első kapcsolatom…Az első barátom…Az első alkalom…17 éves voltam…Ő 19…Őrülten oda voltunk egymásért…Szakítottunk, mert…Annyi idő telt el azóta…Azt veszem észre, hogy még ma is eszembe jut…Álmaimban még mindig megjelenik…Boldog házasságban élek…Boldog házas vagyok, de…Tudom,…..
Sosem felejtem el 2009 egyik őszi délelőttjét. Az akkori barátnőm belvárosi garzonjában ülve, a jobb létre szenderült Radio Café műsorát hallgattuk, filmekről volt szó. Valami eszement vehemenciával és magával ragadó lelkesedéssel kiabált a mikorofonba egy meghatározhatatlan korú ember, az első…..
FMR 2017.10.21 20:54:19
Tisztelt Györfi András!

A racionális, analitikus érvelésnél talán csak a intuíció lehet nemesebb, kiváltképp, ha az intuíció helyes, amelyet persze minden esetben csak az idő igazolhat, utólag. A filozófiában és a tudományban is különleges helye van az intuíciónak, hiszen az ihlet forrása valamiképp túlmutat a tapasztalatilag-érzékileg megragadható hétköznapi világ határain, mégis érvényes módon képes megragadni a lényeget. A tévedés minimális kockázatával a személyes intuícióm és meggyőződésem az, hogy mi sem állhat távolabb a valóságtól annál, mint amit ön állít Puzsér Róberttel kapcsolatban. A fenti, látszólag tényeken alapuló, racionális argumentációjának sorai közül ugyanis jól érezhetően kilóg a lóláb: a fakósárga irigységnek, a szakmai és/vagy emberi féltékenységnek, a leforrázott, odakozmált, némileg szánalomra is méltó, csorbát szenvedett önérzetnek a sanda pillantását vélem sorai között feledezni. Puzsér Róbert elvégzi azt a munkát, amit Ön és én és jó sokan mások nem tesznek meg, mert a bulvár orrfacsaró bűzétől elfordulva visszavonulnak inkább a füstöktől illatos elefántcsonttornyukba. Ahogyan teszem én is. Puzsér Róbert nem, mert ő ugyan bár szorongó, de még inkább exhibicionista, és megvan benne az az intellektuális-szellemi-verbális képesség és bátorság, hogy farkasszemet nézzen a kultúrát és civilizációt mérgező métellyel, hogy alámerüljön a mocsokba és rámutasson a pusztító hitványságok garmadára. Azok helyett is, akik opportunista módon ezt - egykori értelmiségi mivoltjukról elfeledkezvén, a Nagyúr hívásának engedve - elmulasztották. Tisztelet persze a kivételeknek, mert akadnak ám azért szép számmal. (Egri János vagy Laár András például nehezen vádolhatók azzal, hogy engedtek a bulvár vonzásának...)

Ízekre szedhetném az egész írását, de nem teszem, mert az egész poszt hemzseg a rosszhiszemű csúsztatásoktól. Álljon itt egy rövid válasz arra a kérdésre, hogy Puzsér Róbert miért érezte szükségét annak, hogy - függetlenül nyilvánvaló excentrikus, exhibicionista természetétől - nyakig merüljön a fertőbe, és ne csak meg-, hanem el is ítélje a pőre színvonaltalanságot:

www.youtube.com/watch?v=7yEv8Ece4Jc
FMR 2017.10.21 20:59:49
@FMR: füstöktől illatos"

"füstölőktől illatos...
FMR 2017.10.21 21:03:53
@csakférfi: Te az az éji vad vagy, aki az első sorban csaholna a leterített, vérszagú zsákmány körül. De azt is mondhatnám, hogy ostobaságodnál csak gonoszságod nagyobb, te vagy az akárki, a behelyettesíthető X, az arctalan, cinikus és érzéketlen senki, az untermensch, aki elfordítja a fejét akkor, amikor az utcán deportált tömegeket látna. Hiába raksz ki dupla szmájlit, ez rajtad már nem segíthet. Elvesztél. Mondanám, hogy szégyellheted magad, de a szégyenérzethez is kellene egy kis szív.
Szemétség volt, hogy Jenő otthagyta Lujzát? Szerinted igen, szerintem meg nem. Lehet, hogy meg tudlak győzni, ha rámutatok egy számodra ismeretlen körülményre. Például, hogy Lujza rendszeresen csalta Jenőt; vagy megfordítva, Jenő tökéletesen boldog volt Lujzával, amíg meg nem ismerte azt a másik…..
FMR 2017.09.23 17:39:40
A filozófiának, ha még érvényesen állítható róla a 21. században, hogy űzése fontos, van szépsége, értelme, bárminemű célja, akkor pont ennek (ti. a filozófiának) a meggyalázását, teljes diszkreditálását, "kiherélését" jelenti az, ha valamely tipikusan klasszikus filozófiai problémát, dilemmát csakis a patologikus mértékben túlhajszolt logocentrikus megközelítéssel, kizárólag logikai analízis mentén tárgyaljuk. A moralitás, az etika területe tipikusan ilyen terület. A fő kérdése éppen az: mi az erkölcsi igazság? Létezik-e? Mi a jó, és mitől az? Mi a filozófiai Rossz (Gonosz)? Emberi létezők vagyunk, ekképp nemcsak érző, hanem morális lények (is). Annak kifürkészése, hogy létezik-e erkölcsi igazság, és ha igen, milyen normatív alapokon nyugszik (vagy nyugodhat) egy ilyen igazság - az egyik legfontosabb filozófiai kérdéskör, amelyre már eddig is sokféle, egyformán érvényes, de egymást már alapjaiban is kizáró teória született (céloznék itt az egyik híres kanti antinómiára, a harmadikra, amely a determinizmus vs. szabadság kérdéskörét firtatja, és amelynek tétje épp a moralitás lehetősége vagy lehetetlensége). Minderről igenis lehetséges úgy filozófiailag értelmes módon értekezni, hogy közben fel se merüljön bárminemű szillogizmus vagy más logikai probléma.

A fenti poszt tárgyalásmódja, gondolatmenete nemcsak indokolatlan módon erőltetett, de természetszerűleg érvénytelen is. Olyan, mintha mondjuk a valódi gasztronómiai élmény eszméjét, ennek az élménynek a tökéletességét egyedül és csakis a molekuláris biológia sajátosságai mentén próbálnánk megragadni, miközben lemondanánk minden másról. Világos, hogy ez abszurd, ez komikus, mert már eleve maga a választott eszköz is alkalmatlan.

A fenti gondolatmenet a filozófia látszatát keltő hamis okoskodás, álfilozófia, merő szofizmus. Zsákutca, melynek a végén a "Szégyen" feliratú tábla virít. Ironikus, posztmodern blöffnek nem a legrosszabb, de azért lássuk be: annak is eléggé alávaló. Aki beugrik neki, magára vessen.
A Sziámi, a Kontroll Csoport, az URH és az M. P. Sziámi AndFriends - évtizedek óta a hazai alternatív zenei élet emblematikus zenekarai. Közös nevezőjük Müller Péter Sziámi, aki most a Fülesbagoly rendelkezésére állt egy interjú erejéig...
FMR 2017.09.04 21:07:28
@gigabursch: Semmi gond nincs ezzel. Nevezett zenekarok ab ovo szubkulturális, rétegzenekarok voltak, eleve nem is akartak a többséghez szólni. Dalaik soha nem a faragatlan, pallérozatlan, érzéketlen plebszhez szóltak, hanem a műveltebb, intellektuálisabb rétegek érzékenyebb (lélekkel és komolyabb intellektussal bíró) képviselőihez.
Manapság sokan gondolkodnak azon, hogy mi által lehet behatárolni azt a fogalmat, hogy kit is nevezzünk értelmiséginek, és sokan arra a következtetésre jutnak, hogy ez annak a függvénye, hogy az ember diplomát szerzett-e, és tartozik-e ehhez egy felső fokú nyelvvizsga. Azokra is rászokták aggatni…..
FMR 2017.08.16 07:57:32
@lobaszopiatej: repetitíven... amúgy meg igen. Egyetértek.
FMR 2017.08.16 08:06:36
@karandash: csodálatos mindez, amit írtál. Csodálatos az ország, és csodálatos vagy te is. Csodálatos az a norma, ami rendezi az életét azoknak, akik között - állítólag - élsz. Mindennek azonban vajmi kevés köze van ahhoz, amiről itt beszélnek sokan, és amiről ez a poszt - minden hibájával együtt is - szólni akar. Tudom, demokrácia meg minden, de megtennéd, hogy nem mérgezed itt az étert a tőkefasiszta, pénzfetisiszta idiótaságaiddal? De az is lehet, hogy ironizálsz, viszont ezt eléggé gyatra minőségben adod elő.
A múlton nem lehet változtatni. Ha 2016-ban nem utaztál el Indiába, immár mindörökre igaz marad, hogy 2016-ban nem utaztál el Indiába. A jövő azonban nyitott: ha tavaly nem is tetted meg, idén, jövőre vagy később elutazhatsz oda. Következésképpen vannak meg nem valósult lehetőségek. 2010-ben, amikor…..
FMR 2017.05.15 10:46:11
"Abból indultunk ki, hogy vannak soha meg nem valósuló lehetőségek – mondatok, amelyek nem igazak sem most, sem később, de lehetségesek –, s arra jutottunk, hogy az ilyen mondatok lehetetlenek."

Nem a mondat lehetetlen, hanem az a tényállítás, amelyet tartalmaz. És nem azért lehetetlen, mert eleve az volt, hanem mert az empirikus valóságban _utólag_ annak bizonyult.

"De ami lehetséges, abból nem következhet lehetetlen."

Az, hogy valami lehetséges, hogy valami egy minden további nélkül elképzelhető, semmi mást nem jelent, mint azt, amit: lehetséges kimenetelű tényállást. Hogy aztán VALÓBAN megvalósul-e egy ilyen kijelentés a tér egy adott pontjában, egy adott időpillanatban (vagy periódusban), ez már annak a fenti hozzászólásomban taglalt faktorok eredőjének eredményétől függ, vagyis mindazon tényezőktől (természettörvényektől, külső és belső motívumoktól stb.), amelyek érdemben meghatározzák valamely ilyen mondat/kijelentés igazságértékét. Csakhogy 1) elvileg is lehetetlennek tűnik az összes ilyen tényező felsorolása és számításba vétele, de még ha sikerülne is ezekkel "számolni, akkor is csak 2) utólag igazolható, dönthető el, hogy valóban igaz-e ez a mondat abban az értelemben, hogy a benne megfogalmazott kijelentés de facto megtörtént-e a valóságban vagy sem.

"Vagyis soha meg nem valósuló lehetőségek nem léteznek."

A fentiek miatt ez egy problematikus kijelentés, mert sem nem verifikálható, sem nem falszifikálható. (Hiányzik az a kozmikus/isteni perspektíva, ahonnnan "nézve" egy ilyen kijelentés igazságtartalma eldönthető lenne.)

"Akármi történt, annak így kellett lennie, s akármi történik is majd, nem történhet másként."

Ugyanígy: A fentiek miatt ez egy problematikus kijelentés, mert sem nem verifikálható, sem nem falszifikálható. (Hiányzik az a kozmikus/isteni perspektíva, ahonnnan "nézve" egy ilyen kijelentés igazságtartalma eldönthető lenne.)

Végszó... Agnosztikus vagyok annyiban, amennyiben tudományos értelemben valószínűleg soha nem tudhatjuk meg, még csak reális esélyünk sincs annak kiókumlálására, hogy eldönthessük: a létező világ, az érzékelhető valóságunk mennyiben az összes élő emberi (és tán nem csak emberi létező) elme által kreált és irányított, merőben illuzórikus jelenségvilág eredője-e, avagy egy tőlünk, emberektől (vagy akár csak emberektől) függetlenül ható, s ennyiben objektív természettörvények által determinált valóság-e.
FMR 2017.05.15 10:48:20
@FMR: "avagy egy tőlünk, emberektől (vagy akár csak emberektől) függetlenül ható, s ennyiben objektív természettörvények által determinált valóság-e."

Javítás:

...avagy egy tőlünk, emberektől (vagy akár NEM csak emberektől) függetlenül ható, s ennyiben objektív természettörvények által determinált valóság-e.
FMR 2017.05.15 19:48:24
@ipartelep: "ne próbáljuk az amúgy tágabb filozófiai, vagy (pláne) fizikai szempontból teljes képtelenségnek tűnő fatalizmust azokon a terepeken cáfolni."

Szerencse, hogy azt írtad, "tűnő", mert a fatalizmus valósága, fennállása nem eldöntött filozófiailag (sem), itt egy valódi antinómiáról van szó, és egyáltalán nem biztos, hogy képtelenségről van szó. Nem logikai okokból, hanem metafizikai aspektusból (hiszen a valóság a maga ipszeitásában, a lét - és benne minden létező léte - nem logikai természetű, nem kifürkészhető logikai alapon, ahogyan erre helyesen céloztál is).
A Katona József színházban 2017 januárjában mutatták be Ferdinand von Schirach darabját, amely a következő erkölcsi dilemmát veti fel. Egy utasszállító gép száll a stadion felé, a fedélzeten 164 utassal és a gépet hatalmába kerítő terroristával, aki nem csinál titkot abból,…..
FMR 2017.04.16 16:28:54
@szemet: Ha elvonatkoztatunk a konkrétumoktól, az általános kérdés talán ez: szabály vagy a következményalapú etika a jobb?"

Filozófiai értelemben a legkardinálisabb kérdés az, hogy cselekvésünk etikai súlyát, érvényét _szituatív_ módon szabad-e felfogni, vagy pedig valamely általános, regulatív elv alapján. Másképp fogalmazva: mikor vagyok etikus? Ha az élet spontaneitásából kiindulva "szituatív" etikát gyakorlok, vagy pedig fittyet hányva az élet esetlegességére, folyamatszerűségére, az eseményeket és személyes cselekedeteimet (beleértve a szavaim megválogatását is) egyfajta rigid elvszerűségnek akarok megfelelni, ebből akarok kiindulni? A helyzet még ennél is bonyolultabb, mert a szituatív etika is kétféleképp értelmezhető: szándék- ÉS/VAGY következményetikára. Ha pedig valamely általános elv, szabály a kiindulási pont, akkor még mindig az a kérdés, hogy valamely racionalitás szolgál-e itt alapul (Kant), vagy érzület, esetleg mélyebb emóció, "emocionális alapú intellektuális belátás" (előbbi: Hume, utóbbi: Schopenhauer).

A választ itt is a "filozófiai hit" dönti el, aligha lehet az összes életeseményt, szituációt filozófiai értelemben megnyugtató módon közös nevezőre hozni annak érdekében, hogy egyforma etikai mérvével ítéltessék aztán meg. Valamely cselekedet (vagy nem cselekedet), mondat (vagy hallgatás) etikai megítélése attól függ, hogy mit gondolunk _en general_ az Egészről, mint Totalitásról - benne önmagunkról. Ez pedig maga a par excellence filozófiai kérdés...
FMR 2017.04.16 16:34:28
@FMR: Jav.:

"...személyes cselekedeteimet... megfelelni..." HELYETT: megfeleltetni

"a szituatív etika is kétféleképp értelmezhető: szándék- ÉS/VAGY következményetikára." HELYETT: "...következményetikaként"

"mérvével" HELYETT: ...mércével.

Elnézést.
FMR 2017.04.18 21:11:33
@Fodor Balázs: MINDEN filozófia érvényessége, igazsága azon áll vagy bukik, hogy végső soron mit tartunk az emberről (és hogy miképp válaszolunk a híres kanti kérdésekre). Ennek része az is, hogy milyen jellegű etikai úton járunk (már ha járunk egyáltalán, és nem vagyunk - tudatosan - immorálisak, vagy - nem tudatosan - amorálisak). Csakhogy mivel időben és térben véges individuumként lehetetlen elfoglalni azt a perspektívát (ha egyáltalán létezhez ilyen - ez külön filozófiai probléma), ahonnan "nézve" (vagy elgondolva) megragadható lenne ilyen állítólagos "metaetikai" álláspont, így legvégül valamely esetleges individuum esetleges személyisége, filozófiai hite dönt végül valamely etikai út mellett. Ha pedig ez igaz, akkor ebből következően esetemben a legradikálisabban vethető vissza az alábbi állításod:

"Viszont nem tiltja semmi azt, hogy egy adott esetben a választott esetekben számodra csak is kizárólag a darabszám legyen a különbség."

De igen. Nem létezhet semmilyen "adott eset" akkor, ha etikusan akarok eljárni. (És a magam részéről én törekszem is rá.) Az a maxima vagy interiorizált morál jelenti itt a gátat, amelyet vallok. Mint írtam, egy tudatosan választott fatalista szemlélet önmagában is kizárhatja az emberi életek mennyiségi alapon történő relativizálását, de ennek belátásához még semmilyen "izmus" nem szükséges. Elég a józan ész és a szív is.

Az evolúciót teljesen felesleges említeni itt. Az evolúcióban mindig is a "természet géniusza" van jelen, míg az egyes ember képes arra, amire az evolúció önmagában soha: a tiszta értelem reflektáló erejével és a szív hangján ébredő empátia, mély részvét képességével felülírhatja szituatíve az evolúció (vagy hívjuk inkább Schopenhauer nyomán vak életakarnak) történelmi korokon átívelő parancsát.