Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Roquentin

0 bejegyzést írt és 126 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
A Szkeptikus Klub következő rendezvénye február 17-én: Mit árul el rólunk a beszédünk? Sándor Klára nyelvész, társadalomkutató (Szegedi Tudományegyetem) előadása Hétköznapi tudásunk része, hogy a nyelvhasználat sokszor jelzi a beszélő csoporthovatartozását: közismert példa erre a nyelvjárási…..
Roquentin 2015.03.06 14:47:22
A Szkeptikus Klub következő rendezvénye március 18-án: Szkeptikus filozófiáról – szkeptikusoknak Máté András filozófus, tanszékvezető egyetemi docens (ELTE BTK Logika Tanszék) előadása Szkeptikusok között elég gyakran hallom, hogy milyen szerencsétlen ez az elnevezés, hogy nevetségessé tesz…..
Roquentin 2014.03.20 19:09:23
@the_zenith: Ha esetleg egy füst alatt az előző előadás hanganyagát is fel lehetne tölteni, szívesen meghallgatnám azt is...
Roquentin 2014.03.20 21:43:09
Kedves barátaim az Úrban, tudom, nem váltjuk meg a világot a magyar e-könyv piaccal (vagy legalábbis nem holnap), de néhány nagyon komoly eredményt azért sikerült elérni. Ezek egyike, hogy elértük, (néha, ritkán) külföldi szerzők is ideadják a műveiket elektronikus…..
Roquentin 2013.03.16 10:23:26
@sanche: Kedves Sanche,

nem nagyon tudom, milyen alapokra érdemes helyezni egy ekönyvpiacot, de hát a hozzászólásom nem is erről szólt. (Őszintén szólva, engem ennyire nem érdekel a marketing). Arra szerettem volna felhívni csupán a figyelmet, hogy létezik ingyenes elérhető, se nem elhanyagolható méretű, se pedig különösebben alacsony minőségű tartalom (akár magyar nyelven is.)

Abban persze igazatok lehet, hogy nem pont erre van manapság tömegigény.

Azt mindenesetre elég sajátságosnak tartom, hogy egy ilyen egyszerű tényközlés képes ilyen heves reakciókat kiváltani. Valamint egy hangyaszökkenésnyivel összetettebbnek gondolnám a problémát, hogy hogyan lehet egy mű esztétikai minőségét meghatározni, annál, amint ezt te levezetted - de ez ismételten elég távolról kapcsolódik csupán a témához.

Viszont annak kimondottan örülnék, ha mégis megengednéd nekem, hogy egyedül döntsem el, pontosan mikor és milyen mértékben élek az irónia eszközével. Tudod, ebben a kérdésben már eléggé megszoktam az önállóságot.
Kedves Sigmund! Egyedül nem megy 2012.11.20 08:41:53
Az ún. pozitív pszichológia egyik fontos témája a társas támogatás. Egy Caplan nevű kutató a társas támogatás szerepét három dologban látta meg. Az első, hogy a társak érzelmileg megterhelő helyzetekben ún. pszichológiai erőforrásokat mobilizálnak. Ez azt jelenti, hogy ha…..
Roquentin 2013.03.01 12:25:24
@Birtalan Balazs: Kedves Balázs,

egyre jobban erősödik bennem a gyanú, hogy alaposan félreértesz engem. Ez igazán rémisztő dolog, hiszen rólad az feltétlen tudható, hogy sokat foglalkozol a hatékony kommunikációval. Alig képzelhető el tehát, hogy ne lennél tisztában vele: az érdemi eszmecserének legalapvetőbb előzetes feltétele, hogy hajlandóak legyünk azt olvasni, amit a másik leír. Így arra kell gyanakodnom, hogy én fogalmazok ennyire félreérthetően.

Ám mégsem tudok jobbat kitalálni annál, minthogy megismétlem amit pár hozzászólással elébb már elmondtam: "valóban lehet támogató szerepe olykor a közösségnek". Ezt a jelenséget aztán sokféle módon le lehet írni. Például beszélhetünk arról, hogy amennyiben eredendő "ingeréhségünket" nem csillapítjuk, akkor megbetegszünk; vagy szólhatunk a "társas támogatás" egészségmegőrző hatásáról; esetleg - ha a tudós-zsargon helyett jobban kedveljük a metafórákat -, mondhatjuk egyszerűen azt is: a barátság az élet sója.

Mégis, ha már valaki kedvet érez ahhoz, hogy nyilvánosan elmélkedjék e kérdésről, én mindenképp fontosnak érezném, hogy egyúttal szóljon "azokról a roncsoló hatásokról is, amit a >>túlszocializáció<<, az egyedülléttől való páni félelem kelthet az ember személyiségében." Különösen fontosnak gondolnám ezt, ha az illető történetesen egy olyan társadalomban élne, amelyben kortünet a gondolattalan konformizmus, vagy a szüntelen rettegés a - rendkívül alacsony kulturális nívójú - sokaság negatív ítéletétől.

Ilyen körülmények között egyáltalán nem látszik irrelevensnak a cikk témája, amit Tamás figyelmébe ajánlottam. Ellenkezőleg. Hiszen ez is arról tanúskodik: nemcsak, hogy létezik élet a Facebookon kívül - de valószínűleg, ráadásul, ez az élet jóval emelkedettebb minőségű is.
Roquentin 2013.03.04 10:43:49
@Birtalan Balazs: Kedves Balázs,

úgy tűnik tehát, hogy bizonyos kérdésekben egyetértünk, másokban viszont nem annyira. Ez azért, önmagában, sem nem elképesztően szokatlan, sem nem rémisztően tragikus helyzet.

Ilyenkor, ha az ember kíváncsi arra, vajon melyik vélekedés állhat közelebb az igazsághoz, lehet elkezdeni - érvelni. Vagyis megpróbálni valahogyan alátámasztani azt a - szemlátomást mélységes, bár némiképp meglepő - meggyőződésedet, hogy ezek a jelenségek egymástól függetlenül léteznek, a közöttük meglévő kapcsolat tételezése pedig merő illúzió.

Ilyen érvelésre tett kísérlet azonban a válaszodban nem található. Bár azt ismételten világossá teszed, mennyire bosszant téged a gondolkodásom, alapvetően más jellegű tartalmat nem látok hozzászólásodban. Ez pedig nem valami nagy újdonság - számtalanszor nyilvánvalóvá tetted már, és én tudomásul is vettem.

Azt is többször észrevettem már, hogy téged sokkal jobban érdekel, milyen motivációtól vezérelve beszélgetek veled, veletek - mint az, amit írok. Valójában ezt a kérdésedet is megválaszoltam már, a te blogodba írt egyik kommentemben. De szívesen megismétlem.

A célom, amivel a vállalkozásba kezdtem, két motívumot foglalt magában: egyrészt szerettem volna ellenőrizni egy hipotézisemet; másrészt szerettem volna (kíváncsibb természetű) olvasóid figyelmét egy fontos körülményre. A hipotézisem nagyjából arról szól, hogy embertársaink kommunikáció-képtelensége valamint a - khm, következetlen viselkedésű - kommunikációs tanácsadók nagy száma között létezik jól kimutatható összefüggés. A körülmény pedig, amire szerettem volna olvasóid figyelmét felhívni, nem más, minthogy az az ideológia, amelyet az ilyen fórumokon terjesztenek, nem csupán átgondolatlan, de sokszor teljességgel működésképtelen is.

Intellektuális önzésünk számára, természetesen, sokszor fájdalmas a tapasztalat, hogy mások másképp gondolkodnak lényeges kérdésekben, mint mi magunk. Mégis ostoba módon jár el az, aki ilyenkor befogja a fülét e hangok elől (még butábban cselekszik, aki a másik száját próbálja befogni.) Hisz ezzel, bár a pillanatnyi kellemetlenséget talán elkerüli, de hosszabb távon sokkal fájdalmasabb következményeket von önmagára: saját tudatlanságát, korlátoltságát, éretlenségét konzerválja.
"Ez csak egy hülye importált amerikai izé." "Most akkor el kell vinnem vacsorázni? Vagy bonbont vegyek neki?" "Miért nem tudott valaki előbb szólni, hogy ez most van?" "Á, mi nem tartjuk, ezt csak a virágárusok találták ki, hogy februárban növeljék a forgalmukat." "Ez nem Valentin…..
Roquentin 2013.02.16 12:10:15
Kedves Tamás,

mivel elég kíváncsi lénynek gondolom magamat , általában szívesen strukturálom az időmet azzal, hogy némely érdekesebb kérdésnek próbálok a végére járni.

Például jó ideje már feltűnt az a jelenség, amelybe bár lépten-nyomon belebotlik az ember, ésszerű magyarázatot találni rá korántsem egyszerű feladat. Legalábbis nagyon furcsa, hogy miközben – látszólag – kevés dolgot tart annyira nélkülözhetetlennek, és gyakorol fáradhatatlanul világunk, mint a kommunikációt – azonközben embertársaink zöme számára nemhogy gondolatainak értelmes, követhető kifejezése jelent komoly gondot, de általában akár csak az is, hogy másokat türelemmel és odafigyeléssel végighallgasson. Gondoltam, ha már egyszer egy közepes hadseregre való kommunikációs tanácsadó él körülöttem (és kínálgatja szolgáltatásait szüntelen) , hát bizonyára őket is érdekelni fogja a kérdés, és szívesen segítenek vizsgálódásaimban.

Ám a valóság alaposan rácáfolt előzetes elképzeléseimre. Ezek az emberek nemhogy kíváncsiságot vagy komolyabb érdeklődést nem mutattak probléma iránt – hanem éppenséggel alig megbocsájtható személyes sérelemként élték meg, ha – sokszor gyerekesen együgyű – világképükkel ellentétes gondolatokkal szembesítettem őket.

Persze, egyikünk sem tökéletes, nyilván, pusztán attól, hogy valaki képtelen elviselni, ha ellentmondanak neki, még lehet szeretetre- vagy legalább figyelemreméltó személyiség. Természetesen nem emiatt, hanem ennek ellenére – de hát sokféle jellemgyengeség van, ezek közül csak az egyik, és nem feltétlenül a legvisszataszítóbb az erőszakosság, vagy az alig leplezett hatalomvágy. Ám akármit is gondoljunk egy ilyen ember felől, az az egy dolog egészen bizonyos: arra tökéletesen alkalmatlan, hogy épp a kommunikáció, az önkifejezés terén segítsen másokat.

Én magam, tudod, tanárként dolgozom, így aztán nap, mint nap látom az ilyen képmutatás nyilvánvaló következményeit. Természetesen ezeket a következményeket – inkább előbb, mint utóbb – azok is megtapasztalják, akik nem hajlandóak belegondolni abba, hogy megnyilvánulásaik milyen konzekvenciákat hordoznak magukban törvényszerűen.

Hiszen a féléves kisfiamnak bár nyilvánvalóan nincsen fogalma arról, mi az a tömegvonzás – ettől még egy csipetnyivel sem fáj kevésbé neki, ha lebukfencezve az ágyról beveri a fejét.
Kulisszatitkok következnek, ha már egyszer felhívást kaptam keringőre. Szóval, úgy készül a másnapi poszt, hogy általában mikor időm engedi, szörfözgetek mindenféle játékoldalakon, és ha találok valami érdekeset, akkor játszogatok vele egy kicsit. Egyszerűbb cukiságoknál…..
Nemrégiben egy kedves barátom felhívta egy cikkre a figyelmem. A Cornell Egyetem kutatóinak sikerült egy eseményt az időn kívülre helyezniük. Nem vagyok elméleti fizikus, hogy legalább megsejthessem ennek a kísérletnek a jelentését és jelentőségét. De a saját fogalmi készletem…..
Roquentin 2012.10.01 11:35:40
Kedves Gergely,

talán szerencsésebb immár ezen a felületen reagálnom, még ha a bejegyzés a régi blogban szerepel még.(
filoterapia.freeblog.hu/archives/2012/09/16/Az_uton-levo_filozofia/ )

Örülök neki, hogy egyetértesz velem abban: fontos kérdés, miszerint a szofizmus-e filozófiai praxist végezni. Talán abban sincs közöttünk vita, hogy nem kevés szofista él és működik ma is - ráadásul sokan közülük épp filozófusnak adják ki magukat. Pedig - még ha a felületes szemlélő könnyen össze is tévesztheti a kettőt - alapvető a különbség a kétféle gondolkodási mód között.

Ezért vélem úgy, hogy a filozófia legfontosabb feladatainak egyike önmaga világos és egyértelmű elhatárolása a szofizmustól. Elemi érdeke ez már csak azért is, mert különben saját létének jogosultságát kérdőjelezi meg. Nem csupán lealacsonyító, de értelmetlen dolog is lenne egy filozófustól hízelkedő, nagyhangú kufárként sokadikként beállni a felszínes, hóbortos eszmék bolhapiacára.

Fontos ismérv, amit kiemeltél: a szofista tagadja az objektív igazság létét. Ez mindenképpen megkülönbözteti a filozófustól. Természetesen, ez nem azt jelenti, hogy az utóbbi gőgösen, a végső igazság birtokában nyilatkoztat ki - hanem sokkal inkább azt, hogy - soha teljesen el nem érhető - célja mindig az igazsághoz való közeledés.

Tehát nem az élet komfortosabbá tétele; nem "hasznos" világmagyarázatok kínálása; nem a fájdalmaktól, kellemetlenségektől való megszabadítás; még csak nem is az egyéni vagy szociális jólét növelése - hanem mindig az igazsághoz való közeledés.

Bennem elég erős gyanú él a tekintetben, hogy ez a cél mérsékelten piacképes csupán - úgy gondolom, túlságosan sok embertársunkat nem hozza igazán lázba ez a lehetőség. Ez - természetesen - nem csupán itt is és most van így: a filozófia mindig is kevesek ügye volt.

Természetesen lehetséges, hogy tévedek ebben. Örömteli is lenne, ha pesszimizmusom alaptalannak bizonyulna. Annál kevésbé volna örömteli viszont a filozófia önfelszámolása, képmutató szofizmussá alacsonyodása.

Hiszen a bölcsesség valóban elérhetetlen, kielégíthetetlen vágyakozás csupán - ám épp ez a vágyakozás, ami megkülönbözteti filozófust másoktól.
Holding találata, a Pheus and Mor a mai penzum, köszönet érte. Egyszerre két szereplőt tudunk irányítani (egy fiú és barátja, egy kutya), az ő képességeik természetesen eltérőek, és egymás nélkül nem tudnak eljutni a pálya végére. Ugyan munkakerülőnk azt írja, hogy nem…..
Roquentin 2012.09.29 15:25:59
Még hogy nem lehet szembehugyozni a széllel? Ugyan már! Csak hajnalban kell csinálni, amikor mások alszanak: így a pisifolt a nadrágon megszárad reggelre. Na, ezt csinálták a mi honatyáink is tegnap/ma. Hajnali gusztustalankodás. A „Tisztelt” Háznak sikerült ismét alulmúlnia…..
Roquentin 2012.09.11 18:58:23
@Fekete Dália: Pedig talán korántsem annyira ritka eset, hogy a nő a bántalmazó fél, mint amennyire gondolod.

Nem tudom, mennyire fogadod el hitelesnek, és tájékozottnak a témában könyvet író Ranschburg Jenő meglátásait. Ő mindenesetre kimondottan ellene van a sztereotípiának, hogy az erőszaknak csak "férfias" esetei lennének.

Sokkal valószínűbbnek látszik, hogy arányait tekintve nagyjából ugyanannyi az agresszivitásán uralkodni képtelen nő, mint amennyi férfi.

Csupa jó szándéktól vezérelve is lehet ártani. Igaztalan leegyszerűsítésekkel élve, meggondolatlan általánosításokat puffogtatva, félek tőle, többet árt az ember az ügynek, mint amennyit használ.
Roquentin 2012.09.11 19:19:44
@Fekete Dália: Semmiképpen sem haragszok rád, csak szeretném felhívni a figyelmedet arra, hogy a kérdés egy kicsit bonyolultabb.

Igazad van, a fizikai erőszak esetében felülreprezentáltak a férfiak. Azonban az agresszivitásnak nem ez az egyetlen fajtája (még a Btk. szerint sem).

Márpedig, ha ide soroljuk az érzelmi zsarolást, manipulációt, vagy mindazokat a praktikákat, amelyekkel a nők - általában valamivel fejlettebb empatikus készségük okán - sokkal ügyesebben és kegyetlenebbül élnek, mint a férfiak - akkor a kép már egyáltalán nem ennyire egyértelmű.

Lehet, hogy egy ilyen folyamat eredménye nem annyira látványos, mint mikor agyba-főbe vernek valakit - de mégis vezethet egészen tragikus következményekhez is. Ezt szerettem volna elmondani.
Autonómia Mert ilyen a boksz... 2012.08.14 00:00:13
Mára azt gondolom, hogy ha valaki elkezdi járni az utat a játszma nélküliség, vagy az autonómia, vagy bármilyen olyan állapot felé ami kifelé mutat abból az életből amit éppen él, legyen az sorskönyv vagy ellen sorskönyv, nagyon meg kell fizetnie érte. Olyan ez mint egy boksz…..
Roquentin 2012.09.06 14:56:22
@ACsab: Nekem nagyon úgy tűnik, hogy önmagunk megismerése inkább hosszabb lejáratú munka - nagyjából egy életre éppen elegendő feladat. Talán olykor-olykor, a körülmények szerencsés összjátéka folytán időlegesen felgyorsulhat kicsit ez a folyamat (vagy legalábbis érezhetjük ezt így) - de nem volna szerencsés ilyenkor a jól végzett munka örömének érzésével végképp hátradőlni. Érhetik az embert még komoly meglepetések.

Különben épp az jutott eszembe az írásaidat olvasva, hogy ez a "szülői hatalom", amit az ember a gyermekei felett gyakorol, talán nem is olyan nagy és lebírhatatlan, mint amennyire ezt mostanában képzelni szokták. Amely gondolat első hallásra tán kicsit lelombozónak látszik (hiszen ki ne szeretne igazán nagy és erőteljes hatást gyakorolni azokra, akiket felnevel), de kicsit türelmesebben mérlegelve a dolgot már nem ennyire egyértelműen negatív a mérleg. Hiszen, ha valójában nincsen ilyen démoni hatalmam mások felett, akkor bizony figyelmetlenségből sem tudok nehezen jóvátehető károkat okozni másokban.

Azt hiszem, ha valaki nincs megingathatatlanul meggyőződve önnön tévedhetetlenségéről, akkor némiképp feltétlenül vigasztalónak fogja találni ezt a gondolatot. Legalább annyira biztosan, hogy megérje érte fontolóra venni a lemondást az ember mindenhatóságának hamis és öntelt illúziójáról.
Előre szólok, hogy hosszú cikk lesz... Megy már a pletyka jó ideje, hogy szeptember hatodikán Bezos úr bemutatja az e-könyvolvasók legújabb zászlóshajóit. Ez ugye holnap lesz, ideje tehát kicsit visszamenni a múltba, és megnézni, mind technológiai, mind üzleti szempontból hogyan…..
Furi egy játék ez. Nem tudom eldönteni, pedig végigjátszottam, hogy szeretem vagy utálom. Holott amúgy a tetszés-nemtetszés kérdésében nagyon határozottan, és pár pillanat alatt szoktam állást foglalni. Mertazúgyvanhogy. A grafika, a zene és a hangulat ezerrel bejövős. A…..
A Facebookon találtam az imént a mellékelt képet. Az itt olvasható receptek egyikéről sem gondolom, hogy a Nagy Végső Igazságot fedik fel. Azonban az egyik javaslatról kifejezetten azt gondolom, hogy ártalmas, káros az egészségre, vagy ahogy a címben fogalmaztam: biztos recept a…..
Roquentin 2012.07.26 12:56:56
@Birtalan Balazs: Kedves Balázs,

a logika alapja az a megfigyelés, hogy bizonyos kijelentésekből más kijelentések következnek. Ha a kommunikációt csupán olyan aktusnak tekintjük, amellyel bizonyos előnyöket, "nyereségeket" realizálhatunk - ebből bizony következik az, hogy a kommunikáció csupán szociális eredményessége felől értelmezhető. Vagyis a kommunikáció alapvetően különböző igényeink kielégítésének, vagy a mások feletti hatalomgyakorlásnak eszköze.

Márpedig a tranzakcióanalízis kiindulópontja éppen ez a meglátás - ahogyan erről te magad is sokszor szemléletesen írsz. Szinte bármilyek cikkedre hivatkozhatnék, hisz majd' mindegyikben megjelenik a gondolat: a kommunikáció a szociális szükségletek kielégítésének eszköze. Csak példaképpen utalok ez egyikre (www.birtalan.hu/balazs/terapia/ta.htm): itt a kommunikációval elérhető nyereségek precíz listáját is megtalálhatja a kiváncsi olvasó. De - természetesen - mindaz, amit előadsz, lényegi része a tranzakcióanalízisnek - a fenti írásban szereplő felosztást pl. megtaláljuk Berne Emberi játszmák című könyvének első fejezetében.

Különben néhány hozzászólással feljebb egy olyan kommentelő is megjegyzi, hogy a TA "nem mindenre jó", aki amúgy alighanem kimondottan rokonszenvezik a módszerrel. Engem, megvallom, továbbra is olyankor irritálnak leginkább megszólalásaid, amikor a TA fogalmi eszköztárával olyan jelenségeket próbálsz értelmezni, ahol azok szinte bizonyosan teljesen hasznavehetetlenek. A jó szándékodat nem vonom kétségbe, de legalábbis rendkívül meggondolatlan cselekedetnek látszik egy - vitatható mértékben gördülékeny - játszmaelemzéssel bombasztikusan sajátságos értelmezést adni egy közönséges gyilkosságnak. (sorskonyvnelkul.blog.hu/2011/10/01/halalos_jatszma_a_lodog_mellett)

Amennyiben a célod persze az, hogy provokálj másokat - adott helyzetben ez még tanulságos és előremutató is lehet. Mindenesetre ez esetben furcsa volna, ha komolyan elcsodálkoznál azon, hogy élesebb stílusú, vagy kevésbé hízelgő visszajelzéseket is kapsz egynémely megszólalásod kapcsán.
Roquentin 2012.07.26 14:22:33
@Birtalan Balazs: Természetesen elfogadom, amit mondasz, és tiszteletben tartom a kérésedet. Ugyan valóban sokkal értelmesebbnek, hasznosabbnak és szórakoztatóbbnak gondolom, ha valaki beszélget valamiről, ahelyett, hogy félelemből, lustaságból, vagy sztereotípiáktól gátoltan hallgatásba burkolódzna - de a további kommunikációtól való elzárkózásod felett érzett bánatomért bőségesen kárpótol az a számos nyilvánvaló tanulság, amivel e rövid eszmecsere szolgált.

Csak egyetlen kérdésem lenne, ezért írtam neked: ahhoz hozzájárulsz, hogy más kommentelő (amind enit) felvetéseire reagáljak még ehelyt, vagy már ezzel is túlságosan próbára tenném a türelmedet?

Bízom benne, hogy ezt a kérdésemet azért még megválaszolod.
Roquentin 2012.08.02 15:54:34
@Birtalan Balazs: Most látom csak én is, mennyire félreértettelek - nekem egészen úgy tűnt, mintha végképp türelmedet veszítve, moderálással fenyegetőzve tiltottad volna meg még azt is számomra, hogy akár csak valamelyik olvasód - személyesen nekem címzett - megjegyzésére reagáljak valamit. De szerencsére tisztáztad, hogy erről nincs szó, hanem csupán udvariasan megkértél arra, hogy bizonyos témákat kerüljek.

Természetesen tiszteletben tartom a kérésedet, de ha már így alakult a dolog, gondolom mégiscsak megengeded nekem legalább azt, hogy tisztességgel elbúcsúzzam tőletek.

Kétségtelen, alaposan meglepett, mikor alig két nap leforgása alatt eljutottál onnan, hogy önfeledten hálálkodsz az ötletért, amit a következő írásodhoz adtam; egészen odáig, hogy (a blogodon) nem kívánatos személynek minősítesz. De hát persze, egyáltalán nem ez az egyetlen furcsaság, amivel találkoztam a beszélgetésünk során. S habár azt nem tudom, hogy te végül is hogyan vélekedsz ennek a disputának az értékességéről - de én egészen biztosan továbbra is tanulságosnak és továbbgondolkodásra méltónak gondolom azt.

Két megjegyzést szeretnék csupán tenni még.

Amennyire ismerem magamat, tévedsz - hozzászólásaim írása közben nem volt bennem olyan szándék, hogy - mint azt feltételezed - téged, vagy pedig a TA nemzetközi szervezeteit hallgatásra kényszerítsem. Ellenkezőleg: továbbra is sokkal értelmesebbnek, hasznosabbnak és szórakoztatóbbnak gondolom, ha valaki beszélget valamiről, ahelyett, hogy félelemből, lustaságból, vagy sztereotípiáktól gátoltan hallgatásba burkolódzik. Csupán azért írtam ezt a pár tucatnyi hozzászólást posztjaidhoz, mert szerettem volna olvasóid figyelmét felhívni arra: az a szemléletmód, amit a TA kínál, mindössze egy a lehetséges szemléletmódok közül; amelynek, ráadásul - egy csomó helyzetben - a relevanciája vagy átgondoltsága éppúgy vitatható, mint a jóhiszeműsége, vagy az eredményessége. Tettem ezt azért, mert úgy gondolom: azáltal csak gazdagodhat az ember személyisége, ha másfajta véleményeket is megismer, mint amelyeket aktuálisan magáénak vall. Ha úgy tetszik: némi tolerancia szükséges az (intellektuális) tisztességhez.

A másik megjegyzésem is szervesen kapcsolódik ehhez a gondolathoz. Mert lehetséges, hogy mindenben tévedek a tranzakcióanalízissel kapcsolatban, és még az is elképzelhető, hogy tényleg úgy van, ahogy állítod: egy blog (mottójául választott) alapgondolatával vitatkozni a témától való érthetetlen és megengedhetetlen elkanyarodást jelent. Ám még ha mindez igaz is volna, akkor sem hinném, hogy megállja helyét legutóbb előadott gondolatod. Szerintem katasztrofális eredményre vezet(ne), ha valóban mindenki csak olyan véleményt akar(na) megismerni, amely pont megfelel aktuális világnézetének. Nem csupán egyéni, de társadalmi szinten is, akár már középtávon nyilvánvalóvá válik ennek a mentalitásnak a tarthatatlansága.

Végezetül szeretném megköszönni Kállai Ákosnak a hozzászólásait - én ugyan semmi mást nem tudok róla, csak a nevét - de biztos, hogy nélküle nem jött volna létre ez az érdekfeszítő eszmecsere. Hiszen az egészhez egy megjegyzése adta az apropót.

Minden jót kívánok neked, nektek:

Roquentin
  Kezdődik. Elfogták Bándy Kata (egyik?) gyilkosát, aki beismerte tettét. A különösen megrázó és nagy port kavaró bűncselekmények után szinte mindig akad valaki, aki előáll a Btk. szigorításával, vagy egyenesen az adu ásszal: a halálbüntetés visszaállításával. Nem…..
„Milyen jól húz a motor!” – állapította meg anyai nagyapám, miután befejezte a próbakört a Várban a Nagy Szenzációval: szüleim első Trabantjával. „Hát még, ha a kéziféket is ki tetszett volna engedni” – felelte faarccal apám. E családi legenda jutott eszembe, amikor…..
Roquentin 2012.04.24 21:29:27
@Jgy: Kedves Jgy,

köszönöm a válaszodat, nagyon tanulságos volt.

Egy félreértést azért hadd tisztázzak: nem azért írtam, hogy "valóban kíváncsi vagyok a válaszodra", mert nem bíztam volna abban, hogy enélkül komolyan vennél, hanem sokkal inkább azért, mivel, amikor szívességet kérek valakitől, akkor ezt rendszerint igyekszem megindokolni. (Arra kértelek, fejtsd ki bővebben a gondolataidat, és azért kértem ezt, mivel mélységesen érdekel a téma.) Így aztán ez a félmondat nem annyira az önbizalomhiányomról árulkodik, hanem sokkal inkább arról, hogy igyekeztem az alapvető udvariassági formalitásokat megtartani.

De hát az ilyen félreértések könnyen tisztázhatóak: egyszerűen rá kell kérdezni arra, ami nem világos. Ha ehelyett benyomásaink, sejtéseink alapján szövünk értelmezéseket a szöveghez – ez a gyakorlat a konfabulációs készséget erősíti ugyan, de tökéletesen alkalmatlanná tesz egy másfajta gondolkodásmód, világszemlélet megértésére.

Vagyis, kedves Jgy, az empátiára és a tanulásra.

Ha valóban érdekel, miért gondolom visszásnak Balázs játszmaelemzését az Örkény-egyperces kapcsán (bár aligha ez a leglényegesebb része a felvetésemnek), akkor szerencsésebb rákérdezni erre, mint egy teljes félreértésből kiindulni. Hiszen, természetesen, nem azért vélem átgondolatlannak a bejegyzést, mivel erőltettetnek érzem az analízist. ("izzadtságszagú, TEHÁT téves"). Őszintén szólva, elképzelni nem tudom, hogy jutottál erre a konklúzióra, hiszen én még csak ehhez hasonlót sem állítottam sehol.

A benyomásaink, a megérzéseink nem alkalmasak arra, hogy segítségükkel döntsük el egy gondolatmenetről, hogy az érdemes-e a figyelmünkre, vagy sem. Bármilyen csábítónak és egyszerűnek tűnik is ez a módszer - sajnálatos módon, használhatatlan. Ennél sokkal több türelemre és nagyobb önfegyelemre van szükség ahhoz, ha egy kérdést érdemben tisztázni szeretnénk.

Hozzászólásaimat azért írtam, hogy rámutassak: Balázs néhány felvetése rendkívül átgondolatlannak, az általuk gyakorolt hatás pedig kimondottan kontraproduktívnak látszik. Úgy gondolom, ezeket a kérdéseket nem sikerült megnyugtatóan tisztázni.

Pedig a téma korántsem jelentéktelen. Ha fantáziánkat, vagy beleérző képességünket rendszeresen arra használjuk, hogy erőnek-erejével félreértelmezzük a másik szavait vagy viselkedését; ha a kommunikációban csupán a hatalomgyakorlás egyik eszközét látjuk; ha erőszakmentesnek hazudunk egy kommunikációt, miután negédes mosolyt erőltettünk a vicsorgó ajkainkra - nos, ennyi képmutatásnak ritkán szokott jó vége lenni.

Nem túl meglepő módon inkább azzal fogunk szembesülni, hogy az udvariaskodási formákra, vagy a finomkodásra kevesebb ügyet vető embertársaink közül is egyre többen és egyre nagyobb magabiztossággal használjak nap mint nap azokat a <a href="http://sorskonyvnelkul.blog.hu/2012/04/24/antizsiraf">praktikákat</a>, amelyeket – hosszú évek kitartó munkájával - mi magunk tanítottunk meg nekik.
Roquentin 2012.04.25 08:10:46
@Jgy: Kedves Jgy,

örülök neki, hogy máris találtunk egy dolgot, amiben teljesen egyetértünk. Az agresszivitásnak számtalan megnyilvánulása létezik, és önmagában attól, hogy bizonyos fajtáit kényszeresen kerüljük a kommunikáció során - nyilván nem válik az még erőszakmentessé.

Ami a másik, általad kiemelt felvetésemet illeti: azért nem hiszem, hogy a benyomások vagy a megérzések alkalmasak lehetnének arra, hogy segítségükkel dönthessünk arról, elfogadjunk-e egy gondolatmenetet; mivel a megérzések és a benyomások gyakran félrevezetik az embert. Számtalanszor fordul elő, hogy ami első pillantásra nyilvánvalónak tűnik, arról később bebizonyosodik, hogy ostobaság – vagy éppen megfordítva.

Azt hiszem, az ilyen iránytű túlságosan megbízhatatlan ahhoz, hogy ennyire jelentőségteljes feladatokra használjuk.

Egy mondás jut eszembe még: „Tökéletes képet festeni nagyon egyszerű. Váljunk tökéletessé, utána meg engedjük el magunkat, és csak úgy festegessünk.”

Tehát, gondolom, ha a feladat első része megvan (tökéletessé váltunk), akkor valóban fenntartások nélkül követhetjük megérzéseinket és benyomásainkat. Viszont addig azért nem árt egy kis óvatosság. No meg legalább annyi egészséges gyanakvás önmagunkkal szemben is, mint amennyit másokkal szemben gyakorolni szoktunk.
Itthon voltam a két gyerekemmel. Amúgy is kicsi faluban laktunk, ahol túl sok kikapcsolódási lehetőség nem volt. Ebből következően elég sok időt töltöttem el a számítógép előtt. Eleinte csak olvasgattam, így bukkantam rá az Index egyik oldalán egy szerény feliratra: kmk.…..
Úgy döntöttem, hogy indítok egy sorozatot egy engem érdeklő témáról: Budapest villamosjáratairól. Röviden bemutatom, hogy mit jelentenek nekem, az én teljesen egyénre szabott szemüvegemen át nézve ezek a járatok. Le kell máris szögeznem: ha talán utaztam is mindegyikkel (még…..
Roquentin 2012.01.24 18:48:33
Az ezotéria egyik legnagyobb hazai terjesztője, az Édesvíz Kiadó kiadta egy amerikai (nem)gyógyító, Eric Pearl könyvét, melynek címe: Kapcsolatteremtő gyógyítás. De hogy ne csak a könyvön keresztül ismerkedhessenek meg a magyar olvasók a (nem)gyógyításnak ezzel a fajtájával, meg is hívták…..
Roquentin 2011.12.18 15:27:38
@tang0:

Igazán sok energiát fordítasz arra, hogy más szemszögből is megvilágítsd a jelenségeket, és szemlátomást retorikai képességeknek sem vagy híján. Ráadásul valóban nem elképzelhetetlen, hogy léteznek emberek, akik bölcsebbek, megvilágosultabbak sokunknál; és akik így olyan képességek birtokosai, amelyekkel gyógyítani is tudnak másokat.

De egy valamit sehogyan sem tudok elképzelni: hogy egy ilyen bölcs, és megvilágosult és spirituálisan érzékeny személyiség olyannyira legyen földhözragadt és anyagias, hogy tízezer forintos óradíjjal kínálja fel segítségét - természetesen kivétel nélkül bárkinek, aki meg tudja ezt fizetni. Kizártnak tartom, hogy egy olyan ember, aki ilyen kevéssé képtelen függetleníteni magát korunk lealacsonyító anyagiasságától - képes lenne másokon érdemben segíteni. Ez a körülmény számomra meggyőzőbb mindenféle tudományos vaktesztnél.

Ahogyan nem tudom elképzelni, hogy egy - hálapénzt előre megkövetelő, a hippokratészi esküjét nemtörődöm lazasággal értelmező orvos - jó orvos lehetne, és érdemben segíteni tudna másokon. Bármekkora is a tudása szakterületén belül, vagy bármennyire korszerű és hatékony eszközöket használ.
Kevés kliensem ússza meg, hogy előbb-utóbb elmeséljem neki ezt a régi és önmagában jelentéktelen történetet. Többnyire akkor szoktam sort keríteni rá, amikor az illető a beszélgetést indító „Hogy vagy?” kérdésre kurtán vagy hosszabban azt feleli: „Jól.” Persze, ha…..
Roquentin 2011.12.13 22:54:00
Kedves Nattefrost,

természetesen nem vettem rossz néven, hogy megszólítottál, és azt sem hiszem, hogy kötekedni szeretnél velem. Nyilván volt némi provokatív él a felvetésemben - így hát nem vallana túlságosan érett személyiségre, ha megsértődnék azon, hogy a válasz is hasonló hangnemben fogan.

Sőt, talán még abban is egyetérthetünk, hogy olykor kimondottan hasznos is lehet ez a fajta provokáció, hiszen - hozzád hasonlóan, magam is jó dolognak tartom, ha az ember a saját véleményét egyenesen, nyíltan közli.

Talán nagyon félreérthető voltam az imént, de hát nem is a stílust szerettem volna kritizálni. Ellenkezőleg: azt továbbra is szellemesnek, könnyen emészthetőnek, gördülékenynek látom. (Csak azért merem ezt a dicséretemet újfent megismételni, mert Balázs egyszer említette, hogy őt pozitív sztrókokkal teljességgel lehetetlen túladagolni.)

Fenntartásaim az írások tartalmával, nem pedig a közlésmódjával kapcsolatosak. Abban viszont igazad lehet, Nattefrost, hogy nem feltétlenül szerencsés megmaradni az általánosságok szintjén - úgyhogy megpróbálok ezúttal pár konkrétumot is megemlíteni.

Például - maradva a gátlásoknál - átgondolatlannak és igaztalannak érzem azt a megközelítést, miszerint a gátlásokat úgy en bloc valami rossz, kárhozatos dolognak kéne tartanunk, amitől legjobb minél hamarabb megszabadulni. (És e szempontból teljesen mindegy, hogy az így nyert állapotot gátlástalanságnak, vagy autonómiának nevezzük.) Hiszen - felteszem - sokféle gátlás él az emberben, amelyek közül néhány éppenséggel elengedhetetlen feltétele az életben-maradásnak, vagy az emberként való létezésnek. Pl., gondolom, attól a gátlástól, ami a hypo megkóstolásától tart vissza, semmiképpen sem lenne szerencsés megszabadítani egy kisgyereket - még akkor sem, ha jó eséllyel nem ő maga telepítette ezt a parancsot az operációs rendszerébe.

De hát nemcsak kisgyerekek viselkedhetnek gyerekesen. Vajon az a felnőtt, aki megszabadul attól a gátlástól, amely nem engedné, hogy elembertelenítő szenvedélyeinek vakon engedelmeskedjen - az mit nyer ezen a "felszabaduláson"? Vajon mennyivel boldogabb és autonómabb az emancipált, szexfüggő, konzumidióta kispolgár, mint az, akit leküzdhetetlen gátlásossága tart rövid pórázon? Vajon nem pont arról lenne szó, hogy épp az képes autonóm személyként létezni, aki fel tud állítani önmagának áthághatatlan gátlásokat; minden körülmények között érvényes törvényeket?

Hiszen, ha így áll a dolog, akkor abból nem csupán az következik, hogy nem maga a gátlás, ami ellen harcolni kéne - de ráadásul még az is, hogy nem mindenkivel teszünk jót, ha megpróbáljuk megszabadítani egynémely gátlásaitól. Akkor bizony egy alapvetően infantilis, felületes, türelmetlen ember még mindig jobban jár, ha meghagyjuk többé-kevésbé élhető, bár kétségtelenül nem autonóm életének ketrecében; mintha kiszolgáltatnánk pusztító szenvedélyeinek és lealacsonyító vágyainak, amelyek felett képtelen kontrollt gyakorolni.

Szóval egyáltalán nem a nyílt és egyenes beszéd zavar. A nem kellőképpen megfontolt beszéd zavar.
Roquentin 2011.12.14 22:02:54
Kedves Balázs,

természetesen magam sem gondolom, hogy célod lenne gyarapítani azon embertársaink számát, akik lealacsonyító szenvedélyeik fogságában, felszínességekben ragadva, gondolattalanul vegetálnak. Alighanem te is látsz épp eleget belőlük, és jól tudod azt is, hogy pont az ilyen "negatív Szabad Gyermeki" által uralt felnőttek azok, akik legkönnyebben fertőzhetők meg olyan ön- és közveszélyes ostobaságokkal, mint amilyen pl. a rasszizmus vagy a homofóbia. Nehéz elképzelni, hogy tudatosan tennél olyasmit, ami előmozdíthatja - egyebek között - a homofóbia terjedését is.

De hát, természetesen, az ember nem csak akkor fejt ki hatást a környezetére, amikor ez szándékában áll - és nem feltétlen mindig olyan hatást, ami szándékában áll. Alighanem kettőnk közül te tudnál több és plasztikusabb példákat felhozni arra, amikor egy szülő pont az ellenkezőjére neveli rá a gyerekét, mint amit szeretett volna belé plántálni. Nyilvánvaló az is, hogy e szempontból a szülő-gyermek reláció nem különleges: más esetekben sem elégedhetünk meg csupán a szándékok vizsgálatával, ha pontosan akarjuk megítélni, bizonyos tettek milyen eredményre vezetnek.

Továbbra is vannak bennem aggodalmak a tekintetben, hogy nem gyakorolsz-e szándékaiddal ellentétes és negatív hatást is olykor olvasóidra. Aggodalmamat erősíti az a körülmény, hogy igen meggyőzően és magával ragadóan írsz - így alighanem erőteljesebb is ez a hatás, mint amit esetleg más - hasonló meggyőződésű, de náladnál picit szerényebb retorikai képességgel megáldott - publicisták tesznek környezetükre.

Igazad van, valóban szerencsésebb, ha konkrét szöveghelyekre hivatkozva próbálom bemutatni, mire is gondolok. Egy másik posztodból idézek, aminek már a címe is különösképp felkeltette a figyelmemet (gátlás nélkül élni):

"A sorskönyv (amely nem csak a gátló parancsokból áll, de itt most csak azokról beszélünk) nem arra való, hogy elemezgessük. Elemzésének egyetlen célja, hogy minél biztosabb fogást találjunk sorskönyvünkön ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra kihajítsuk az életünkből. Saját gátló parancsaink beazonosítását is a kalapunk mellé tűzhetjük, ha nem jutunk tovább azok puszta felismerésénél. A gátló parancsoktól való megszabadulás útja az, ha felnőtt tudatossággal érvénytelenítjük őket."

Amikor arról írtam, hogy nem tűnik túlságosan megfontoltnak egy olyan megközelítés, amely mindenféle gátlást valami eleve rossz dolognak gondol, amitől minél hamarabb szabadulunk meg, annál jobb - szóval akkor talán épp az ilyen szövegrészletekre gondoltam. Mert mi van akkor, ha pl. valaki felnőtt fejjel és tudatossággal felismerte ezeket a gátló parancsokat - de mégsem kívánja érvényteleníteni? Vagy mi van akkor, ha valaki van annyira kíváncsi természet, hogy mielőtt jó messzire kihajítaná - kicsit szeretné mégis megismerni és elemezni önnön sorskönyvét? És mi van akkor, ha valaki alaptalan elbizakodottságot, szánalmas hübriszt vélne kiolvasni abból a gondolatból, hogy az ember saját maga, ha úgy akarja, kényére-kedvére változtatgathatja és alakítgathatja önnön sorsát és sorskönyvét?

Való igaz, pár bekezdéssel alább itt is említed a gátlástalanság és az autonómia közti különbséget. De - meglátásom szerint - rendkívül kevéssé fejted azt ki. Oldalakon keresztül írsz arról, hogyan és miképpen szabadulhat meg az ember a gátlásaitól - aztán egy félmondatban elintézed, hogy milyen az az állapot, amit elérhet hosszas önfejlesztő munkája eredményeképpen. Néhány szót szánsz csak arra az értékrendre, ami a létrád másik lába, és ami nélkül borul az egész felépítmény.

(Különben, milyen érdekes - most elővettem Berne könyvet, az Emberi játszmákat. A mű, összesen 250 oldalból áll. Ebből nagyjából 10 oldal foglalkozik az autonómiával, annak elérésével, vagy azzal, hogy mi van a játszmákon túl.)

Nem félő-e, hogy egy ennyire aszimmetrikus szerkezet az első kis fuvallatra összeomlik?
Ezúttal sorozatot indítunk, amelynek tárgya a szeretői "piacon" fellelhető pasitípusok feltérképezése. Ma két végletet hasonlítunk össze, a mindenevőt és a mimózát. A mindenevő az a pasi, akinek nem nagyon számít, ki mennyire cicababa, kinek milyen a kosármérete, és…..