Adatok
RékaKati
28 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
– Bocsássa meg, uram, az öltözékemet, de tudja... – motyogta és hirtelen rádöbbent, hogy ha őszintén elmondja magáról a valóságot, meg hogy mi mindenen ment keresztül, senki sem hisz majd neki. Mégis meg kell próbálnia. –... de tudja... én csak egy szegény vándor volnék, és egy óriással kellett…..
Imádkozik a fa,virágot bont, gyümölcsöt érlel,nem kérdez, aztán elenged mindent a téllel,Imádkozik az ember,összetett kezekkel,de a szó mind csak sárba hull.
Imádkozik a tenger, kézen fogva a parttal, ráborul fehéren, hű s hűs arccal.Imádkozik az ember,összetett kezekkel,de a szó mind a vízbe fúl...
Húszéves voltam, és szerelmes,Szerelmes voltam beléd, Te messze voltál, a másé,Kezem hiába nyújtottam feléd.Bánat ölt, könnyeim ölembe hulltak,Magányomban a percek, mint órák múltak.
Harmincéves voltam, és szerelmes,Szerelmes voltam beléd,Te viszont szerettél, azt hittem,Ez minden, ez teljes, ez…..
Éj-temető, sír a csönd,fekete ezer árnyalata,befogad mindenkit a föld,Semmin játszó szimfónia.Én hallgatom, hallgatom szakadatlan,és kérdezem, egyre csak kérdezem, vajon az ember tényleg halhatatlan?
Itt nem szól már senki, mind hallgat, aki tudja,beszél, beszél a világ ott kinn,ki igenjét, ki…..
– Boldog akarok lenni! – mondtam,s te nevettél, kinevettél engem,Igazad volt, te láttad, de énmég nem láttam a Lelkem.
Otthagytalak, megharagudtam rád,nem árulod el hát a boldogság titkát, Pedig a gondtalan élet – gondoltam – nekem is jár,a lélek békéje, amit megadhatnál.
Vissza-visszajártam,…..
A gyémántot kerestem magamban,Mi fény, szellem, múlhatatlan,Királylányt, Istenszobrot, Valót,Létemnek igaz értelmet adót.
A gyémántot kerestem magamban,ha meglelem, csak ennyi legyek,tiszta, mint esőt hozó fehér fellegek.
A gyémántot kerestem, s mélyre, mélyre ástam,de csak szén, durva szén,mit…..
A tárgyalóteremben nem volt levegő. Csönd volt és irreális nyugalom. Margit reszketett, úgy tűnt neki, hogy mélyeket lélegzik, valójában fulladt. Nyakát fojtotta a sál, le akarta venni, vagy kilazítani valamelyest, de nem volt képes odanyúlni. Azt hitte, ha nem mozog, nem látják. Mintha nem rá…..
Rita fásultan pakolt, törölgetett, rendszerezett kisfia szobájában. Gondolatai hol némák voltak, majdnem közömbösek, elhalók, hol megfeszültek és haragosakká nőttek. Nem, legkevésbé sem Milánka rendetlensége zavarta, azt már megszokta, és bár igyekezett nem feladni a harcot, hinni benne, hogy…..
– Hazudtam. Hogy az igazat mondassam, csakis az igazat. Csak ezért, különben…
Nem folytathatta, az egyik férfi felé lendült, kezében a baltával. Alacsony, vékony emberke volt, most mégis hárman kellettek hozzá, hogy megállítsák. Nem is ment egykönnyen, pedig a három másik sokkal erősebb…..
Buta és büdös fiút szeretett volna magának. És most itt van ez a Józsika. Vele tökéletes lesz a munka. Annak a szomszéd nőnek, aki kölcsönadta, úgysincs elég esze jól használni, hát majd ő. Józsikával dőlni fog a lé.
Már délelőtt kimentek a fiúval, akkor már van forgalom. Kedvesen…..
Hideg sötétség vette körül. Tapogatózott, mintha lett volna bármi a keze ügyében, mintha a cél már ott lenne előtte, pedig milyen messze volt, milyen nagyon messze! Egy darabig képes volt futni, vagy csak képzelte? Ereje egyre inkább elhagyta, rohanás helyett már csak vánszorgott. Jól ismerte a…..
Árpád nagyot sóhajtott. Félretette a dossziét, amivel addig foglalatoskodott, és újat vett a kezébe. Nem, nem azért, mert az előzővel végzett, legkevésbé sem, ennek szólt a sóhaj. Nem szerette, amikor egy-egy ügyet néhány hiányzó adat miatt nem tud lezárni, de úgy tűnik, ez a nap erről szól.…..
Réges-régen, olyan régen, hogy arra már nem emlékezhet senki, Boldogság úgy járt-kelt közöttünk, olyan természetességgel, mint ahogy bármelyikünk nap mint nap a dolga után néz. Rámosolygott az emberekre, s az emberek visszamosolyogtak rá. Ha valami érdekelte, annak közelébe ment, megcsodálta, s ha…..
A hintaszék már órák óta ugyanabban az ütemben ringott előre-hátra és a zongorából áradó ismerős dallam betöltötte a teret. A házban nem volt senki. Felnézett kis szobája ablakára. Sötét volt, mint az összes többi ablak. Most majd egy másik kislány fog beköltözni oda?…..
Senki sem tudja pontosan, mikor született Pénz. Amikor egy hírességről beszélünk, mindig fontosnak tartjuk a születési dátumával kezdeni, mert úgy érezzük, ettől műveltebbnek látszunk, de ezt Pénz esetében sajnos nem tehetjük meg. Mentségemre…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy király, aki messze földön híres volt igazságosságáról és bölcsességéről. Nem történhetett az ő birodalmában semmi igazságtalanság, a jó mindig elnyerte méltó jutalmát, a rossz pedig méltó…..
Sötétedett. Nem mintha késő lett volna, csak hát december vége volt, ilyenkor hamar köszönt be a szürkület. Itt–ott már pislákolt egy–egy csillag az égen, bizonytalan pillantást vetettek a fakó Holdra, amint az egykedvűen nézte a kis várost. Mintha…..
Szilvia kilépett az öltöző ajtaján. Elégedett volt, ma még jobban teljesített, mint múlt héten. Igaz ugyan, hogy női tornában elért eredményeit senki sem kérte számon, de ő maga szigorúan vette. Egyre ritkábban fordult elő, hogy előbb abbahagyott egy gyakorlatot, minthogy elhallgasson a zene, és…..
Élt egyszer réges-régen, messze-messze innen egy kis faluban egy földbirtokos szép birtokán, díszes kúriájában, egyetlen fiával. A fiú szépen nőtt, cseperedett, nem érte gond, se bú, naphosszat játszhatott a házban, a birtokon, ahol épp kedve tartotta. Hanem…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt messze innen egy királyság, melynek nevére senki sem emlékszik már, talán nem is volt igazi neve, talán mindig csak ez az egy neve volt, amelyen történetünk idején mindenki emlegette: Tükörország. Nevét…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom és annak hű és igazságos királya. Szerette népét, és népe szerette őt; éjt nappallá téve azon fáradozott, hogy alattvalói jók és boldogok legyenek, az ország virágozzék, a szépség és az igazság…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember, s annak egyetlen fia. Szegények voltak, bizony minden fillér fölött gondolkodni kellett, mielőtt kiadták volna a kezükből. Telt-múlt az idő, a fiú legénnyé serdült, s egy szép napon így szólt…..
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gazdag kereskedő. Ügyes ember volt, bizony jól értett az arany forgatásához, s hosszú évek alatt oly sok pénzt gyűjtött, hogy maga sem tudta volna megszámlálni. Ám ahogy teltek az évek és…..
Volt egyszer egy ember, aki egy gyönyörűségesen szép, hatalmas palotában lakott. Kastélya olyan pompás volt, olyan káprázatos, hogy valahány király csak arra járt, mind elámult rajta, s hazamenvén porig romboltatta a sajátját szégyenében. A palotához hatalmas…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz