zellerlevél

zellerlevél

Aktivitások

Felicitász blogja A mi kis elsősünk - tanévkezdés egy amerikai Montessori iskolában 2013.08.31 20:40:00

Felveszem a tollat (billentyűzetet) és onnan folytatom, hogy augusztus 20-án kedden a fiam elsős lett, és nagyjából mostanra tartok ott, hogy ezt tényleg el is hiszem. :) A gyerek nagyon (NAGYON) várta az iskolát. Két évvel ezelőtt, amikor először írtam az iskolakezdéssel.....

zellerlevél 2013.09.16 14:47:07
@Felicitasz:

Én egy évet jártam oviba (és oda sem rendesen, ezért a szüleimet felszólították arra, hogy tényleg járjak, illetve iskola-előkészítőbe kellett járnom), egy másik városrészben volt az óvoda, anyuval egy busszal mentünk, én előbb leszálltam, és elsétáltam az oviba. Aztán délben egyedül haza, busszal. Kicsit más világ volt, mindenki ismert mindenkit, ha a buszon csak egy csúnya szót mondtam volna, a szüleim arról is értesültek volna estére. :)
Az iskola a szomszéd tömbben volt, minden gyerek egyedül járt, és haza is, elsőtől. (Na jó, évtizedekig nevettek rajta, hogy a Jancsikát az apukája biciklivel elvitte iskolába, és érte is ment. Ez volt a kivétel.)

A szüleim dolgoztak, egyedül voltam, vagy ha nem akartam egyedül lenni, akkor átmentem a nagyszüleimhez. De ez ritkán fordult elő, mondjuk péntekenként, amikor a nagymamám mindig sütött, vagyis egyértelmű volt, hogy ott finomabb az ebéd, mint otthon. :)

A nagyobb gyerekeink oviba a közelbe jártak, amíg nem volt iskolásunk, én mentem értük, aztán a tesójuk. (Hét éves az öt évesért és a három évesért, hazasétáltak, bementek a lakásba, és ha néha nem értem haza, akkor megmelegítették az ebédet, ettek, az iskolás nekiállt tanulni, a kicsik meg játszani, mert nálunk a délutáni alvás soha nem létezett.)
A negyediknek királyi dolga volt, egyrészt mert a tesói versengtek, hogy ki mehet érte, másrészt négy éves korától a saroktól egyedül ment oviba, és hat éves korától nyilatkozattal el is engedték az oviból a szomszéd tömbben lévő munkahelyemre, aztán együtt busszal hazajöttünk.
Nálunk kilenc éves gyerek simán elvitte úszni magával a három évest. (Jobban megszárította a haját, mint bármelyik felnőtt, soha semmit nem hagytak el.)
Amikor bármelyik gyerek már egyedül közlekedett, volt kulcsa a lakáshoz. A négy gyerek összesen két kulcsot veszített el, (Zárcsere szükséges volt.) es kb. hat bérletet, ami a nyakukban lógott. (Egy jellemző sztori: amikor a harmadik iskolába ment, az egyik tanár megkérdezte tőle: te az xy testvére vagy? Igen, honnan tetszik tudni? Nekik is mindig a nyakukban lóg a bérletük.) ;)

De nem iskolába mentek először egyedül, hanem a szomszédba, boltba, fagyizni, négy-öt éves korukban. Az első alkalommal utánuk mentünk (tudtak róla), és akkor volt második alkalom, ha körülnéztek az úton, udvariasan köszöntek a boltban, megszámolták a visszajárót... stb.) Még kétszer néztem az ablakból őket, aztán megbízhatónak nyilvánítottuk őket, és mehettek, ahová úgy érezték, hogy el tudnak menni.

Biciklivel nem mehettek egyedül ilyenkor még, azt veszélyesebbnek találtuk. Két gyerek négy évesen tudott forgalomban biciklizni, a másik kettő hat éves korában. Igaz, fél éves koruktól hallották a közlekedési szabályokat ("jobb szél, figyelj, elsőbbségadás kötelező, stoptábla, állj meg, húzódj le, mert nem tudunk bekanyarodni"), ovis korukban minden közlekedési táblát ismertek, és a kresz szabályait képesek voltak betartani. Ennek korai megtanulása nem hobbi volt a részünkről, hanem kényszerűség, autó hiányában mindig biciklivel közlekedtünk. Csomagot iskolás koruktól vittek, mert a bevásárlást is ezzel intéztük. Ez nem volt teher, mozgékonyak voltunk, edzettek, a gyerekek sokkal jobban szerettek így közlekedni, mint busszal.
(folyt.köv)
zellerlevél 2013.09.16 15:06:42
@Felicitasz:

A szabadon szervezett délutánról:

Én nagyjából azt csináltam, amit akartam. Elsőben nehéz volt, gyakorlatilag nem voltam iskolaérett, pár nappal múltam hat éves, amikor iskolába kerültem, ezért elsőben, amikor anyu hazaért, könnyek között írtam a leckét újra. Másodiktól egyedül tanultam, és nem szóltak bele, hacsak nem kértem segítséget. Ez inkább csak ötödikben fordult elő, no meg középiskolában. 14 éves koromig sötétedésre kellett otthon lennem. Magam döntöttem a szakkörökről, sportról, versenyekről, kirándulásokról. Egyszer szóltak bele a sulin kívüli dolgaimba: amikor kajakozni jártam, és heti kilenc edzés volt, két négyesnél több volt a bizonyítványomban, akkor mondták, hogy keressek másik sportot. Nem örültem neki, hisztiztem egy sort, aztán elkezdtem minden reggel úszni járni. Utólag azt gondolom, hogy helyesen döntöttek, amikor abbahagyatták velem a kajakozást.
Most is kötetlen munkaidős vagyok (annak minden előnyével és hátrányával), mert nem szeretem, ha mások osztják be a napomat. Ma reggel beszóltam, hogy itthon fogok dolgozni. Más kérdés, hogy semmi sem lett belőle, inkább levertük a diót. Majd este, torna után befejezem, amit délelőtt akartam.

A gyerekeink év elején eldönthették (ovis kortól), hogy hová szeretnének járni, és oda egész évben kellett menni. Igyekeztünk egy kézműves és egy sportprogramot elérni, ez többnyire meg is volt. Egy gyerekünk rendszeresen túlvállalta magát (ez most, egyetemmistaként is így van, de amit elkezd, az becsületesen végigcsinálja), a többi jól mérte fel, hogy mire képes.

Eddig mi is egyszer tiltottunk valamit: amikor a gyerek harmadik vízilabdamérkőzésről jött haza véresen, szeme alatt monoklival, akkor mondtuk, hogy itt a vízilabdázás vége.

A gyerekeink kiskoruktól járnak cserkészetre, de táborba különböző időpontokban engedtük el őket. Az egyik már ovis korában is volt, kettő elsőben mehetett először, egy pedig negyedikben. Bár mindegyik önálló volt, a hosszas távollétre különböző korban voltak érettek.

Hagytuk őket egyedül kisebb korukban is. Egyszer volt veszélyes helyzet, álmomban sem gondoltam volna, hogy a 10 hónapos ki tud mászni a járókából, egyenesen ablakba. Szerencsére semmi baj nem történt. (Kiságy ment a pincébe, így már nem volt értelme.)

Játszótérre egy ideig mentem velük, és a társasházba költözés legnagyobb indoka az volt, hogy ne kelljen már nekem ott ülni... Volt udvarunk. A közelben volt játszótér is, mehettek oda is. Mondjuk egymást házon kívül mindig gondosan megvédték, megvédik a mai napig. Párszor volt nézeteltérésük, de szerintem semmivel sem többször, mintha ott lettem volna.

Kamaszként mehettek, mehetnek, ahová akarnak, de mindegyiknél volt egy időszak, amikor tisztázni vagy inkább pontosítani kellett a szabályokat. (Két friss történet: kiskamasz lány barátnőnél alszik. Hazaszól kilenckor, hogy inkább hozzánk jönnének. Oké, de azonnal indultok. De mi még bent akarunk maradni a városban. Na akkor most döntés: vagy azonnal jössz haza akár egyedül, akár a másik lánnyal, vagy beszélni szeretnék a másik szülővel. Nagymama van, akinek elmondom, hogy a lányom nem kórészol a városban egyedül kilenc után. Oké, akkor a lányok náluk maradnak, nagymama otthon velük.
A másik: épp nagykorú a barátjával autóval szeretne este Balatonra indulni, egy kocsmai kiállításmegnyitó után. Ez nem megy, jössz haza az utolsó busszal, és reggel, ha aludtatok, összecsomagoltatok, elmehettek.)

Vagyis: amíg nem játsszák el a bizalmat, addig mehetnek. Ezt tudják, élnek is vele, és ritkán próbálnak meg visszaélni vele.

Én azt gondolom, hogy minden gyerekre leselkedik veszély, minden korban, minden helyen. Ha megtanítjuk őket felelősségteljes viselkedésre, szerintem kisebb a baj esélye, ráadásul nekünk szülőknek sokkal könnyebb dolgunk van. (Azért így sem gondmentes a gyerektartás.) :)
zellerlevél 2014.09.22 19:39:08
Milyen volt a másodikas évekezdés?

(Az új írást már nem is merem kérdezni.) :)
Tyúkudvar Tolltetű, madártetű atka, óvantag 2012.10.29 04:29:17

Azt hiszem kiemelt helyet érdemel a téma! A két ezzel foglalkozó posztot a hasznos hozzászólásokkal itt olvashatjátok, mindenkit kérek, hogy a témában ide kommenteljen, hogy az értékes információ mindenki számára könnyen megtalálható legyen! .....

zellerlevél 2014.09.07 14:43:08
@Rosa Rugosa:

Éva, hogyan szereztél kovaföldet? Én már kétszer írtam a cégnek, de nem válaszoltak...
zellerlevél 2014.09.17 19:47:44
@peva:

Végre én is kaptam választ, de ár nincs benne... ezek szerint tényleg horror, akkor inkább megyek, és apukám füstölőjéből kikaparom az utolsó morzsa hamut is... :(

(Pomáztól sajnos messze lakunk.)

A tyúkjaink tetvei változó képet mutatnak, tojás van rendesen, de néha találok az ólban egy-egy kupac tetűt valahol, amit gyorsan lemosok, utána lemeszelem a környékét.
comment:com Nehéz megtalálni a közmédia legnagyobb böszmeségét 2014.09.06 15:07:08

Ma van a közmédia napja, (oppardon, A Közmédia Napja, nehogy baj legyen majd ebből is) ami többek között azért is nagyon vicces, mert a comment:com ellen indított egyik perük keresetében azt írják igen kioktató stílusban, hogy olyan, hogy közmédia, nem létezik, ilyen szervezet…..

zellerlevél 2014.09.08 06:27:03
@Giggsy:

Hol van a felsorolás másik fele? Ha ott lenne, akkor nem lenne egyértelmű...
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz