Regisztráció Blogot indítok
Adatok
Dankó János

165 bejegyzést írt és 0 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.

Admin Szerkesztő Tag Vendég
Panther címmel jelenik meg augusztus 29-én a Pain Of Salvation soron következő albuma. A progmetál zenekar valójában egy Daniel Gildenlöw szólóprojekt, amibe hiába tűnt úgy az előző lemeznél, hogy egy másik dalszerző (Ragnar Zolberg) is belekontárkodhat, a modell nem működött (mondjuk úgy, hogy két…..
A kanadai Protest The Hero kultikus zenekarnak számít. Több oka is van ennek, egyrészt az összetett, sok hatásból táplálkozó zene, a politikus mondanivaló, a forradalmi hevület. A csapat saját bevallása szerint nagyon nehezen rakta össze a 2013-as Volition utódját. Nem csoda, már ott is nehéz menet…..
Minden képregénysztori életében eljön az a pillanat, amikor flashbackekkel dobják fel a történetet. Van, ahol ez szerves része a koncepciónak, van ahol teljesen esetlenül van belehajítva. A Locke & Key harmadik kötetének nagy része is flashback, de Joe Hill író elképzelése annyira kerek, hogy…..
A rockzene nagy öregjei, és a mai fiatal zenekarok között az utóbbi évtizedekben feltűnt egy nagy különbség. Míg az úgynevezett öregeknél előbb jelent meg a tehetség, mint a technikai tudás, addig a mai, fiatal zenekarok előbb meg akarják tanulni a zenélést, és ha hozzá van tehetség is, akkor…..
Jonas Renske, a Katatonia énekese az utóbbi lemezeiken valószínűleg elhitte magáról, hogy bármiről is szomorkodik, az hatásos lesz és az jónak minősül. Mert hát végülis erről szól a Katatonia: a nyomorúságot ilyen sokféleképpen még talán senki nem énekelte meg. Aztán mintha csak ők (vagyis ő, hiszen…..
Nem sokkal a koronavírus-járvány kirobbanása előtt, elterjedt masszív pletykaként, hogy bezár a DC képregény üzletága, mert egyre kevesebb füzetet adnak el. Persze, mint kiderült, ez valóban csak pletyka volt, viszont újra felhívta a figyelmet egy régóta létező problémára a képregény-piacon.…..
A Five Finger Death Punch új lemezének megjelenése előtt a zenekar eljutott Magyarországra, most először. A közvélekedés szerint a koncert igazi népünnepély volt, ami nagy részben Zoltan Bathory, alapító gitáros személyének köszönhető, aki több mint két évtizede nem is járt az országban, pedig a…..
Amióta Deadpool-kötetek jelennek meg Magyarországon, azon gondolkozom, hogy mennyire van létjogosultsága ezeknek a sztoriknak. Deadpool ugyanis egylövéses történetekben szerepel. Elolvasod és azzal a lendülettel ki is megy belőled az egész, és még ha megfeszülsz sem tudod felidézni, hogy pontosan…..
Az Umbrella Academy első kötetéről írt cikkben még lehetett azon rágódni, hogy Gerard Way mennyire képregényalkotó, és mennyire rocksztár, de nem túlzás azt állítani, hogy az első kötettel a kilencedik művészeti ág sztárja is lett. Az első sztori nagyon erős volt, az sem lett volna csoda, hogy itt…..
Ozzy mindenki haverja. Legalábbis az ember nem tud rá másképpen gondolni, csak, mint a haverjára. Annyira szerethető figura, mint kevés ma is élő igazi sztár. Márpedig ő nem csak egy zenei stílus sztárja, hanem egy igazi popkulturális ikon, egy jelenség, aki megkerülhetetlenné vált az évtizedek…..
A Max Cavalera kilépése utáni Sepultura-lemezeket maximum egyszer hallottam. Nem azért, mert azt gondolom, hogy az egykori frontember nélkül nem működhet ez a zenekar, hanem mert egyszerűen nem fogtak meg, nem kaptak el, míg a Cavalera-éra lemezei szinte egytől egyig képesek voltak rá. Egyszerűen…..
Az európai képregény-színtérnek egyik legkarakteresebbje a brit. Ez leginkább persze a 2000 AD című antológiasorozatnak köszönhető, ami uralja is az ottani piacot sajátos világaival és történeteivel, és legfőbb karakterével, Dredd bíróval. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy a tengerentúli,…..
A Lángoló Facebook-oldalán az egyik olvasó azon ironizált, hogy a nálunk megjelenő képregény- vagy könyvkritikák csupa ömlengést tartalmaznak. Ami egyrészről nem igaz (itt van egy kevésbé lelkes cikk csak példának), másrészről meg igaz. Ennek az az oka, hogy a magyarul megjelenő képregények nem…..
Ha kellene egy hibát mondani az amúgy tökéletesnek tűnő Alter Bridge lemezeivel kapcsolatban, akkor az a rossz arányérzék lenne. Mert bár sok zenekar két kezét összetenné a Walk The Sky gyengébb dalaiért, de ha az albumot önmagában nézzük, legalább három számnak egyszerűen le kellett volna kerülnie…..
A hazai képregénykiadás úgy működik, hogy egy adott időszakban egy ismertebb szerzőtől több anyagot is piacra dob, meg úgy egyébként is támaszkodik a már megismertetett nevekre, amivel egyébként nincs baj, hiszen sok tartozást kell még lerónia a magyar kiadóknak, és az elővett szerzők egytől-egyig…..
Most, hogy az Orgyilkos osztály képregénynek már a harmadik kötete jelent meg, érdemes összefoglalni, miért is kötelező mindenkinek belekezdenie, aki vonzódik a lendületes akció-képregényekhez. A szuperhősök nélküli képregény még annyira nem elterjedt Magyarországon, pedig például az Image rengeteg…..
Amikor a Kingpin kiadó először írt arról, hogy egy új sorozatot terveznek, aminek az első száma Stan Lee személyének állítana emléket, az új sorozat tartalmát nehezen tudtam megítélni. Amikor a részletek kiderültek, még mindig várakozó állásponton voltam, nem lelkesedtem. Most, hogy a kiadó…..
A Pokolból a magyar képregénykiadás egyik legsúlyosabb kötete. Fizikailag, de tartalmában, hatásában is. Nehéz ügy azt mondani, hogy alapvetés, és ezért mindenkinek olvasnia, látnia kéne, mert valójában rendkívül taszító is, hiszen nagyon plasztikusan, és takargatás nélkül ábrázol egy olyan…..
Úgy esett, hogy a From Hell képregény magyar kiadásával nagyjából egy időben került hozzám a Locke & Key első két magyar kötete. A From Hell előbb, így annak estem neki. Odakint tűző napsütés, mindenki vidám, a család éppen nyaralásra készül. A vaskos kötet első pár oldala pedig agyonnyomott…..
A Slipknot nálam a fárasztó és a zseniális egymástól távolinak tűnő jelzője között ingadozik, amióta megismertem a zenéjüket. Ez nem változott egy albumukkal sem, bár a legegységesebbnek a Vol. 3-at tartom, amivel egyértelműen kiérdemelték a metál szupersztár zenekar státuszt, akiknek a karrierjük…..
Neil Gaiman amolyan szent tehén a geekek számára. Prózája egyszerre közérthető és nagyon borult, mindenesetre kell a „vájtfül” a befogadásához, és ezért bármit is csinál, nagyjából be is nyeli a rajongótábor. Mindenesetre, ha irodalmi munkáit nézzük, pont a szórakoztató irodalom és a szépirodalom…..
Pókember sztorijai alapvetően mindig is a fiatalabb korosztálynak szóltak, vagy a gyereklelkű felnőtteknek. Természetesen a karakternek voltak felnőttesebb vonásai, hiszen önmagában az eredettörténet is ilyen, és a komolyabb történetekből van pár, amelyik tényleg működött, ilyen volt például a több…..
A Fumax szuperhősös portfóliója is olyan főszereplőket helyez a figyelem középpontjába, akikkel viszonylag kevesebbet vagy egyáltalán nem foglalkoztak korábban Magyarországon. Fenegyerek mondjuk pont nem ilyen (a Kingpinnél állandó sorozata fut, sőt most egy egyedi füzet is megjelent), de a Sárga…..
Német anyanyelvű zenekar sosem ért el akkora világsikert, mint a Rammstein, mégis ők azok, akik ezt nem igazán használják ki. Mondjuk talán a mindig szarkasztikus, punkos, polgárpukkasztó attitűd miatt nem fekszenek rá saját sikereikre, és nem öntik magukból ha kell ha nem az anyagokat, működik ez…..
Nem szeretem Thanost. Nem is azért, mert egy gonosz, agresszív karakter, akiben amúgy nincs semmi szeretnivaló, hanem mert sosem láttam bele azt a potenciált, amitől ő egy olyan hatalmas képregényes világnak az egyik legnagyobb főellensége legyen, mint a Marvelé. Igaz ez a külsőjére, és igaz ez a…..