Adatok
F. Z.
99 bejegyzést írt és 3 hozzászólása volt az általa látogatott blogokban.
Tizenkét-tizenhárom éves forma fiúcska támolyog az iskola felé, hátán könyvekkel megpakolt, óriási táskát cipelve. Léptei bizonytalanok, kezével néha meg-megtámaszkodik a járdát szegélyező kőfalon. Ilyen alkalmakkor kissé megpihen, majd továbbindul imbolyogva.
– Nézzék szegény kisgyermeket! – mutat…..
Érdeklődve tekintett szét a sárguló, őszi tájon, majd kacagva kiköpött az ablakon. Feltámadt a szél, mire néhány apró levél lassan lengve hullt a földre és sodródott odébb. Megborzongott: átsuhant rajta az elmúlás gondolata.
– Ha a Halál egy nap úgy döntene, hogy az életét megunva felköti magát,…..
Kicsoszogott a kertbe, s nekitámaszkodott a melléképület düledező vályogfalának. Lassan, merengve körültekintett az udvaron. Kissé messzebb ott állt a diófa, aminek az árnyékában annyi délutánt töltött keresztrejtvényt fejtve, limonádét szürcsölgetve, férjével kacagva-beszélgetve. Tíz éve már, hogy…..
A nyelvész ott ült tolószékében a kórház bejárata előtt. Feje szinte teljesen lehanyatlott: alig-alig tudta már tartani magát. Sötétített szemüveget viselt: fáradt szemét bántotta a késő júniusi, erős napfény.
– Egy utolsó szál cigarettát... – szólt oda rekedtes sóhajjal a mellette álló…..
Még meg sem állt teljesen a püspökladányi vasútállomásra begördülő pesti gyors, máris ugrottam le a peronra, és rohantam, hogy elérjem a biharkeresztesi csatlakozást. A vonatom szokása szerint késett, jó sokat, a csatlakozás pedig bár általában megvár, de néha mégsem: az állomásfőnök…..
Öten voltak az árokparton: négyen a kapát-lapátot támasztották, míg az ötödik suta mozdulatokkal a szemetet próbálta kikotorni az eldugult átereszből. Szájukban cigaretta.
– Érted, odajön hozzám reggel, oszt aztat mondja nekem, hogy Tibikém, csak így, érted, mintha olyan jóba…..
– Milyen öntetet szeretne? – kérdezte az eladó. – Tartár, csípős, kapros-fokhagymás?
A vevő, egy vékony és szemüveges fiatalember, a fejét erre kissé félrebillentette, majd a lencsék fölött áttekintve, fontoskodva visszakérdezett:
– Azt mondta, kapros-fokhagymás?– Igen, Uram, kapros fokhagymás.–…..
A birkák érdekes szerzetek. Most épp csendben álldogálnak, topognak, néha odébb-odébb baktatnak, bámészkodnak, nézik egymást, nézik a világot, nézik a nagy büdös semmit.
Majd egyszer csak az egyikük kissé megéhezik, gondol egyet, és elbődül:
– Böeeeeee!
Néhány szomszédos társa erre felkapja a…..
Pista bá' ott állt fenn, magasan a létra tetején, ajkai közt maradék cigarettacsutka fityegett.
Mozdulatait két odalentről bámuló tanonc követte ámultan. Nem is ok nélkül: a szakember neve fogalom volt az iparban. Ahogyan közel kétezer éve a Messiás csodatételei által emberek százai gyógyultak meg…..
Pacherné belépett az iroda ajtaján.
Kolléganőinek azonnal feltűnt, milyen barnára sült a bőre, míg az asszony szemeiben a végtelen tenger kékje, s némi kezdődő influenza csillogott.
– Nyaralni voltatok? – kérdezte tőle alig leplezett irigységgel az egyik kolléganő.– Igen, a férjemmel úgy…..
Több tanácstalan ember álldogál a Nyugati Pályaudvar négyes vágányánál. Felsővezeték-szakadás miatt kimarad egy járat, s még mindig kérdéses, hogyan lesz, vagy lesz-e egyáltalán pótolva. Többen morogva indulnak meg a metró lejárata felé, míg mások a helyükön maradva, indulatosan tárgyalják meg a…..
Rohanó világunkban sokan annyira hozzászoktak az állandó idegeskedéshez, hogy bizonnyal idegbajosak lennének, ha nem lenne állandóan min idegeskedniük...
Nagy vendégség volt Kovácséknál elsőszülött fiúk, Dániel harmadik születésnapja alkalmából. Átjött minden szomszéd, és kivételesen még a Mamát is elhozták autón egy messzi kis csöndes faluból.
A vacsora után a gyermekek szétszéledtek önfeledten hancúrozva a lakásban, míg a Mama a kanapén ülve…..
Kedves szomszédom, Kerkápoly Gyula, a Magyar Honvédség alezredese, kiváló jellem, de talán kissé hiú katonaember. Hiába no, valóban jól áll neki az egyenruha, a nők is bolondulnak érte.
Egy reggel a lépcsőház ajtaján kilépve váratlanul ott állt velem szemben: mellét büszkén kifeszítve,…..
– Na végre, eljött az ebédidő! Látom, megint van a kedvenc péksüteményemből, egyet kérnék belőle! Igen, lesz még más is, egy pillanat, átgondolom… Azt hiszem, jól esne egy nagy szalonnás szendvics, s mellé egy félliteres kóla. Szuper! Mi az ott, még nem láttam ilyet. Csokoládés fánk? Nagyon finom…..
Állítólag minden eb hasonló, mint a gazdája, s olyan, mint amilyenre gazdája megneveli. Innen következik, hogy mai társadalom java része előszeretettel rohan fel-alá, cél nélkül, makacsul, dühödten engedetlenkedve, mindent megszakértve-szimatolva, a világ dolgaiba bele-beleugatva, s a legkisebb…..
„És azokat a kis karácsonyi csilingelő lófaszokat megvetted már?”
Szerző: Ismeretlen..
Halló, halló, Imikém, te vagy az, jó hogy újra hallom a hangod, régen beszéltünk, csak érdeklődni szeretnék, hogy vagy, mi a helyzet drága barátom, nem-nem, tényleg semmi más, nem kell semmi, semmi probléma, minden rendben, de most, hogy mondod, hallottam, hogy vettél egy telket rajta egy kis…..
Kellemesen meleg az idő, annak ellenére, hogy már jócskán szeptember végén járunk. A fák még zöld lombját néha összeborzolja a fel-feltámadó szél. Előttünk az út, az úton gyalogos átkelőhely, a túloldalon a 14-es villamos megállója, a megállóban unatkozó emberek. A forgalom állandó; bár néha kissé…..
Történt pedig egyszer, hogy Báró von Schnauzer vadászkörútja során Kácsra, erre a csendes, eldugott kis észak-magyarországi településre tévedt. A kácsiak, jobb dolguk nem lévén, mind kinn ültek portáik előtt a padokon, s unottan bámultak a messzeségbe.
Báró von Schnauzernek megtetszett a vidék s a…..
Mivel egyetlen igazán vallásos, szent ember sem volt jelen, aki elmondhatta volna az egybegyűlt násznépnek, hogyan is kell méltó módon ünnepelni, így végül sajnos mindenki jól érezte magát...
Hétfő reggel volt. A zeneszerző felébredt, kinyitotta szemeit, de nem volt még hangulata felkelni az ágyból, s kilépni a október friss, csípős, hajnali derengésébe. Élvezettel bújt hát be ismét paplanja alá, s melankolikusan hallgatta az eső szemerkélését.
Néhány perc múlva éles, parancsoló kiáltás…..
Történt pedig egyszer, hogy két, a legújabb divatot követő fiatal nő egymással szemben ült le a villamoson. Véletlenül egymásra pillantottak. Megmeredtek. Néztek. Néztek döbbenten. Néztek. Elmosolyodtak.
Azt hitték, tükör van előttük...
Dühös volt.
Már maga sem tudta miért, de dühös volt a feleségére, a szomszédjára, a munkaadójára, az emberekere, az emberiségre, dühös az egész univerzumra.
Ott állt a mozgólépcső előtt komor arccal, maga elé szegeződő, szigorú, engesztelhetetlen tekintettel. Az utasok köszönését nem viszonozta, a…..
– Te szemét, még van pofád nekem jönni? – harsant fel borgőztől átitatott, dühös rikoltása, miután a sötétedő utcán valakinek nekiütközött. Szinte azonnal a másik gyomrát támadta jól bevált ütésével, mely híressé tette őt az utcai csavargók között. Ellenfelének azonban mintha minden izma acélból…..
Belépve többet láthatsz. Itt beléphetsz